Századok – 1960
Tanulmányok - Szamuely Tibor: A német fasiszta hadsereg katonai doktrinájának és vezetésének néhány kérdése a második világháború első szakaszában 150
154 SZAMUELY TÍBOR a nemzet minden erőforrását, minden embert, minden fillért, minden anyagi és szellemi eszközt. A totális háború szolgálatában minden katonai és politikai módszer alkalmazható: a baktóriumháborútól egész nemzetek fizikai kiirtásáig, a német nép gondos „nemzeti szocialista" és militarista kinevelésétől veszélyes külföldi személyiségek meggyilkolásáig. És ami talán a leglényegesebb: a totális háború jóval a hadüzenet vagy a tényleges hadműveletek megindítása előtt kezdődik, attól a perctől kezdve, hogy győz a „nemzeti forradalom" és a német nép „nemzeti szellemmel áthatva" hozzákezd a Lebensraum — „élettér" — megszerzéséhez,7 és addig tart, míg az egyik fél teljesen meg nem semmisül. Mindebből világos, hogy az embertelen hitleri „totális háborús" elméletnek semmi köze sincs azokhoz a felszabadító, népi honvédő háborúkhoz, amelyekben szintén résztvesz és önkéntesen nagy áldozatokat hoz a nép egésze, de amelyek idegen elnyomás vagy reakciós társadalmi-politikai rendszer felszámolására irányulnak és csupán eszközt jelentenek a harcoló népek szabad, független, a szomszéd népekkel legteljesebb békességben való élet megteremtéséhez. A totális háború elméletét először Ludendorff tábornok, a német fasizmus előfutára fogalmazta meg 1935-ben megjelent „A totális háború" című könyvében. Az embergyűlölő ludendorffi elmélet alapjait öt fő tételben lehet összefoglalni: 1. a jövő totális háborúja már „mindenre kiterjedő" lesz, nemcsak a frontvonalakat, hanem a hadban álló ország egész területét felöleli; 2. „mindent átfog", az ország egész lakosságát aktívan bevonja a háborúba —- nem a hadseregek, hanem a nemzetek háborúja; 3. ebből kifolyólag döntő szerepet fog játszani az intenzív, tervszerű propaganda — mind a saját lakosság harckészségének erősítésére, mind az ellenség ellenállóképességének aláásására; 4. a totális háború előkészületei jóval a nyílt harc kitörése előtt megkezdődnek és teljes mértékben befolyásolják a nép „békebeli" életét is; 5. végül a totális háborút csak egy diktatórikus teljhatalommal felruházott legfelső parancsnok irányíthatja. Ludendorff szerint a totális háborút a következő szabályok alapján kell folytatni: döntő jelentőségű a váratlan rajtaütés, a hadüzenetet kerülni kell, mert az agresszió benyomását kelti — ezzel szemben mindig a külső veszély és a jogos önvédelem látszatát kell megteremteni; a maximális erőfölényt a döntő helyen, az ellenfél leggyengébb pontja ellen kell összegyűjteni és megsemmisítő csapásra felhasználni; a fő háborús erőfeszítéseket nen> az ellenfél központjai, hanem fegyveres ereje ellen kell irányítani; a háborúnak villámgyorsnak kell lennie. „A legfelsőbb hadvezetőség arra fog törekedni, hogy a totális háborút minél hamarabb befejezze, nehogy annak kimenetelét gazdasági nehézségek és a nemzeti egység elvesztése veszélyeztessék."8 így fogalmazta meg Ludendorff a totális háború fő törvényszerűségeit — s elmélete a hitleri katonai doktrína alapköve lett. Kétségtelen, hogy vannak bizonyos összefüggések a hitleri „totális háborús" elmélet és Clausewitz híres formulája: „a háború csupán a politika más eszközökkel való folytatása" között.9 Ezt a zseniális formulát azonban, amely-7 „A német jövő kizárólag élettér-szükségleteink teljesítésétől függ" — jelentette ki Hitler a fegyveres erők legfelsőbb parancsnokai előtt 1937. nov. 5-én tartott, háborús terveit először részletesen felvázoló beszédében [Nürnbergi dokumentumok (a továbbiakban ND) 368—PS. „Nazi conspiracy and aggression" Office of United States Chief of Council for Prosecution of Axis Criminality. Washington, 1946—47. (a továbbiakban NCA) v. III. 29*. 1.]. 8 Ludendorff : Der totale Krieg. München. 1935. 106. 1. 9 Carl von Clausewitz : Vom Kriege. Berlin, Vier Falken V. é. n. 32. 1.
