Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VÉGÉN ' 113 pontján nélkülözhetetlen volt az írásbeli gazdasági munka, és a legkülönbözőbb beosztásban megjelenő officiálisok legtöbbször bizonyos terményfeleslegre tettek szert. Ellátásukról a nagybirtokos gondoskodott, így saját kis birtokuk termésére, vagy ellátásukon felül kapott természetbeni járandóságukra nem volt szükségük. Ez a terményfelesleg áruvá vált, az officiálisok pedig igyekeztek az árut elhelyezni. A XV. század végén Bártfa nagytömegű levelezésében nem egyszer találkozunk olyan levéllel, amelyben a közeli várnagyok ajánlják fel megvételre terményeiket.98 A kereskedelmi életbe való bekapcsolódásnak általában ezt a formáját ismerjük, nem utolsósorban azért, mert a városok levelezése maradt fenn a legteljesebben. Nyilvánvaló azonban, hogy terményfelesleget nem csupán a városokban lehetett értékesíteni, azaz nem egyedül a városokon át kapcsolódhattak bele az officiálisok a kereskedelembe. A bekapcsolódásnak egyik előfeltétele tehát a terményfelesleg, az áru volt, volt azonban a bekapcsolódásnak egy másik feltétele is, amely nem mutatható ki okleveles források alapján, de feltétlenül nagy szerepet játszott, s ez a hitelképesség kérdése. Ez a mozzanat mindaddig nem volt fontos, amíg a familiáris csupán saját áruját értékesítette, de nagyon lényegessé vált abban a pillanatban, amikor már nemcsak eladásról, hanem vételről is szó volt. Középkori kereskedelmünk elengedhetetlen velejárója volt az áruhitel, s ezért volt fontos, hogy az áruhitelt igénybevevő személy valamilyen testülethez tartozzék, amely adósságának megfizetésére kényszerítheti. A városi polgár hitelképességét a város mint közösség szavatolta, a familiárisét az úr, akinél késedelmes fizetés esetén panaszt tehetett a hitelező. A hitelképesség megszerzése után nem volt többé semmi akadálya annak, hogy az officiális most már ne csak saját termékét értékesítse, hanem mások termékeinek közvetítésével rendszeres kereskedelmi tevékenységet kezdjen.99 Kis kezdőtőke felhalmozása után ez a típus legtöbbnyire a feudális urak valamilyen jövedelmének bérlőjévé vált. Ezen a téren az egyházi tized, mégpedig a bortized volt a legkedveltebb vállalkozás. A bor a középkori Magyarország gazdasági életében magas kezelési költséget bírt el és mindig értékesíthető volt. A bérlő „litteratus" tehát bővítette árualapját, s a bérletben — legtöbbször előnyös feltételek mellett — megszerzett bort a kereskedelemben értékesítette. Ennek tipikus esete a decimae minores bérlőinek fentebb ismertetett működése. Ha az értékesítés sikerült és az üzletkötések nyereséggel zárultak, akkor újabb, nagyobb bérletre kerülhetett sor. Szakácsi esetéből úgy látszik, hogy a szükséges kezdőtőke hiányán ilyenkor társulással segítettek. Jellemző erre a típusra, hogy az éveken át megszerzett és különböző hitelek formájában felhalmozódó nyereséget végül is általában birtokvásárlásra használta fel. Igen kevés adatunk van pénzüzletek lebonyolítására,10 0 annál több ingatlanvásárlásra. A városokkal való kapcsolat végigkísérte egész működésüket. Nemcsak árujuk elsőrangú felvevőit találták meg a városi polgárságban, hanem több 98 Iványi : Bártfa 1739., 3013. sz. — Sürgetés: uo. 3338., Dl. 47, 140., Selmecbánya város lt. II. 858, 946. sz. 99 A regéci várnagyok pl. szerémi bort közvetítettek Bártfának. Iványi : Bártfa 2527. sz. ' ' 100 Selmecbánya levelezésének tanúsága szerint pl. Horvát János 200 fl-ot adott kölcsön a városnak (Selmecbánya lt. II. 536). Lehetséges, hogy ez a Horvát János azonos a Hipolit-kcdexekben Szakácsi Balázs társaként szereplő Horvát Jánossal. 8 Századok
