Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
114 FÜGEDI ERIK esetben maguk is megszerezték a polgárjogot,10 1 sőt vezető pozíciót szereztek a városokban, mint Szakácsi Pesten és Ambrus deák Esztergomban.102 A feudális urak jövedelmeinek bérlői között ebben az időben már a hazai városok tősgyökeres polgári rétege nem szerepelt. Ha az esztergomi tizedbérlők közül a kétséges Ambrus bírót és a közelebbről ismeretlen Székely Bertalant városi polgárnak tekintjük is, akkor is a kisnemesek és egyházi funkcionáriusok voltak túlsúlyban a bérlők közt. A városi polgárokkal szemben ez a réteg egyre fontosabb szerepet játszott a XV. század végén és a XVI. század elején a magyar gazdasági életben.10 3 * Két kerület bérlői teljesen elütnek a kisebb tizedbérlők csoportjától. Az egyik Perotto Visak, a zólyomi főispán, a másik az „I homini di Bény". Perotto 1488-ban és 1489-ben Szöllős és Csejkő tizedeit bérelte. Az első évben adós maradt, a másodikban azonban mindkét év bérletét kifizette. A fennmaradt oklevelekből tudjuk, hogy a nyolcvanas évek elején Perotto esztergomi adminisztrátor is volt, s úgy látszik, hogy gazdasági tevékenységének legfontosabb része a már-már ingatlanüzérkedés jellegével bíró földbirtokvásárlás volt Ezeket a birtokokat 1500-ban sorra eladta, amikor Beatrix királynéval együtt visszatért Olaszországba.104 101 Pl. Szakácsi Balázs. Hasonló eseteket sorol fel Kubinyi : id. h. 34. 1. юг д Hipolit-kódexek Ambrus deákot esztergomi királyi-városi bírónak nevezik. 1481-ben egy Esztergomi Ambrus deák szerepel Bártfán, aki a város adóját veszi át Nagylucsei Orbán részére (Iványi : Bártfa 2186, 2192. sz.). Mivel az eredeti oklevél nem volt részünkre hozzáférhető, nem tudjuk eldönteni azt, hogy Ambrus 1481-ben Orbán kincstartó familiárisa volt-e, vagy más minőségben vette fel az adót (pl. a kincstárnak nyújtott kölcsön törlesztése címén). Ha Orbán familiárisa volt, akkor nem volt valószínű, hogy tősgyökeres esztergomi polgár, hanem csak megszerezte az esztergomi polgárjogot. 103 Amikor itt az egyházi és világi hivatalnokréteg tagjainak kereskedelmi tevékenységéről beszélünk, akkor rá kell mutatnunk arra, hogy ennek a rétegnek tagjai elsősorban mezőgazdasági cikkekkel (borral, gabonával és állattal) kereskedtek, s ezen a téren úgy látszik kiszorították a városi polgárságot. Nem foglalkoztak azonban iparcikkek és a kivitel szempontjából olyan nagy jelentőségű bányatermékek kereskedésével. A bártfai, selmeci és részben a kassai anyag is arra mutat, hogy az iparcikkekkel folytatott rendszeres kereskedelem az idegen városi polgárok kezében volt. Erre mutat a Hipolit-kódex is, mert pl. a posztót szinte kizárólag idegen (német és olasz) kereskedőktől vásárolták Budán. Az idegen kereskedők túlsúlyára már Paulinyi 0. is rámutatott (Magyar Művelődéstörténet II. 197—198.1.). Ezt a túlsúlyt a hivatalnokokból lett kereskedők (akiket semmiképpen sem tekinthetünk a Paulinyi idézett tanulmánya szerinti alkalmi kereskedőknek !) a X V/XVI. század fodulóján tapasztalható előretörése nem szüntette meg, mert külkereskedelmünkben a mezőgazdasági cikkek forgalma nem volt számottevő (Paulinyi: id. h.). A jelenségre mégis rá kell mutatnunk, sőt kidolgozását is fontosnak tartjuk, nemcsak kereskedelemtörténetünk és ennek a rétegnek története szempontjából, hanem azért is, mert ezt a fejlődést olyan párhuzamos jelenségek kísérik, mint a nagy kereskedelmi központok mellett nagy mezőgazdasági piacok kialakulása. Ilyen volt Kakat (az ekkor már lehanyatlott) Esztergommal szemben, és ilyen volt Pest Budával szemben. Kakat jelentőségére még külön rá fogunk mutatni (1. alább), de a forrásokból világos, hogy Pest is elsősorban a mezőgazdasági nyerstermények piaca és állatpiaca volt (Szamota Î. : Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten [1054—1717] Olcsó kvt. 767—772 1. Bpest 1891, 94. 1.) 104 Perotto Í482-bena Tapsonyi Antimiaktól 6000 fl-ért a Somogy megyei szenyéri uradalmat (Esztergomi kápt. mit. Lad. 27. fasc. 6. no. 13), 1484-ben Baracskai Jakabtól 750 fl-ért az Esztergom megyei Libádon fekvő részbirtokot (uo. Lad. 27. fasc. 2. no. 15), 1489-ben Szobi Mihálytól 1800 fl-ért a somogyi Szobot (uo. Lad. 28. fasc. 2. no. 13), 1493-ban Gosztonyi préposttal együtt 100 fl-ért Ikladi János esztergomi, nógrádi és barsi rész-
