Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
488 SZTJHAY MIKLÓS dóság 12—16 mázsa gabona, 1919 tavaszán 24—28 mázsa gabonán kivül kap a cseléd 32 kg szalonnát, 32 kg sót, 24 kg petroleumot, 8 mázsa fát, szabad tőzegszedést, 3 200 négyszögöl saját használatra való tengeri földet, 300 öl kertet."9 3 Nagymértékben megváltoztak a lakásviszonyok is. „A diktatúra második hónapjában nincsen olyan cseléd az országban —- írja Hamb rrger Jenő —, aki más családdal laknék egyszobában. Minden családnak '-an legalább egy külön szobája, konyhája, kamrája."97 Az agrárproletariátus helyzetét és a proletárforradalomban betöltött szerepét illetően nem hagyható figyelmen kívül az a szerep sem, amit a Tanácsköztársaság vezetésében játszott, amely ugyancsak világosan példázza az e téren is végbement változásokat. Amint már említést tettünk róla, földmunkásokból álltak a birtokrendező és termelést biztosító bizottságok községi, megyei és országos szinten egyaránt. Szemere Vera megállapítása szerint „ezek lényegében szegényparaszt bizottságok, amelyeknek az lett volna afeladatuk, hogy a falusi tanácsok kisgazda elemeinek működését ellensúlyozzák és a falusi nincstelenek érdekeit védjék".9 8 (Szovjet-Oroszországban 1918 nyarán hozták létre a szegényparaszt bizottságot.) Ε bizottságokra rendkívül fontos feladat várt, hisz — amint láttuk —- olyan kérdéseket kellett megoldaniok, hogy: melyik birtokot szocializálják, mi legyen azok sorsa, termelőszövetkezetet szervezzenek-e rajtuk, vagy megkezdjék a földosztást — persze az adott törvényes keretek között, stb. A szegényparasztság részvétele érvényesült a különböző felső szervekben is. így pl. a Legfelsőbb Gazdasági Tanács választmányának a szakszervezetek vezetői, a helyi gazdasági tanácsok képviselői, a fogyasztási szövetkezetek, mezőgazdasági szövetkezetek, anyaghivatalok képviselői stb. voltak a tagjai. A Mezőgazdasági Tanácsban földmunkások, mezőgazdasággal összefüggő ipari szakszervezetek, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, fogyasztási Szövetkezetek és a mezőgazdasági szakszervezetek küldöttei fogadtak helyet. Részt vett a szegényparasztság természetesen a kerületi gazdasági tanácsokban, a helyi tanácsokban is stb. Mindazok az intézkedések azonban, amelyek az agrárproletariátus gazdasági helyzetének javítására és a politikai életbe való bevonására irányultak, annak ellenére, hogy rendkívül jelentősek voltak, a földosztás elmaradása miatt nem eredményezhették azt, hogy a szegényparasztságot tartós, szilárd szövetségessé tegyék. A nagybirtok felosztásának elmaradása miatt nem lehetett elérni, hogy „a földhöz jutott nagy paraszttömeg ezáltal csontjáig érdekelve legyen a tanácshatalom minden áron való fenntartásában".9 9 Ennek ellenére jelentőséget kell tulajdonítanunk a korlátozott földosztás tényének, annak, hogy a gyakorlati munka alapján már bizonyos engedményt tettek a földosztás irányában. Ez arra enqed következtetni, hogy ha elegendő idő és tapasztalat áll a Tanácsköztársaság vezetőinek rendelkezésére, további változás következhetett volna be az agrárkérdésben elfoglalt elvi politikában is. A munkás—paraszt szövetség kérdését illetően különösen j elentős problémák merültek fel a Tanácsköztársaság idején az egyénileg gazdálkodó parasztsággal való viszony, pontosabban azok megnyerése tekintetében. Kétségtelen tény, hogy a Tanácsköztársaság a birtokos parasztságnak, illetve a továbbra is magántulajdonnal rendelkező dolgozó parasztságnak — ami a munkás—paraszt szövetség szempontjából elsőrendű jelentőségű —- hosszú időn keresztül alig tudott valamit nyújtani. Igaz ugyan, hogy olyan intézkedést sem tett, ami érdekeit sértette volna. Kezdetben a birtokos parasztság egészével úgy viselkedett, mint olyan osztállyal, amelyet semlegesíteni kell, nem tett tehát különbséget szegényparaszt és gazdagparaszt között. Az egységes kezelés nyilatkozott meg pl. a 10Ó holdon—-szőlő esetében 10 hold — aluli birtok után fizetendő közadó mentesítésében, illetve közadó tartozások hátralékának elengedésében, amelyre május 12-én került sor.10 0 Ez az intézkedés, amely a parasztság megnyerését célozta, ahelyett, hogy azt eredményezte volna, a parasztságnak a Tanácsköztársaságtól való elidegenítéséhez vezetett. Az ellenforradalmi elemek olyan agitációra ••Proletár. Wien. 1920. 11. sz. Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. II. köt. Bpest. 1954. 143. 1. ·' Uo. "Szemere Vera: i. m. 35. 1 · ·· Kun Béla: i. m. 460. 1. 100 P. K. LX XXVIII. sz. rendelete. Tanácsköztársasági Törvénytár. III. köt. Bpest. 1919. 18.1.
