Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
A TANÁCS KÖZTÁRSASÁG AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 489 használták fel a rendeletet, hogy azért nem kell adót fizetni, mert a föld nem is a parasztoké, hanem az államé. Az adóelengedésen kívüli intézkedések túlnyomó része ugyancsak azt mutatja, hogy a birtokos parasztságot egységesen kezelték. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy ez nem abból fakadt, mintha a Tanácsköztársaság vezetői nem látták volna a parasztságon belüli osztálykülönbségeket. Álljanak itt ennek bizonyítására a szocializálás! határ megállapításával kapcsolatos állásfoglalások. Amint ismeretes, a földbirtok szocializálásáról szóló törvény nem határozta meg annak határát. Az április 5-én kiadott már idézett bizalmas utasítás szerint: „akinek annyi földje van, amennyit maga és családja megművelni képes, továbbra is kisajátítás nélkül marad".10 1 A közép- ós nagybirtok kisajátításáról szóló F. Κ. XXXVIII. sz. rendelete szerint, „hogy mely birtoktestek minősítendők kis- vagy középbirtoknak, azt a helyi viszonyok figyelembe vételével mindenkor a földművelésügyi népbiztosság határozza meg". Tekintve, hogy nyilvánosságra ez a rendelet került, így a rendelet megjelenése nyugtalanságra adott okot a parasztság körében, amit már a kormányzótanács április 6-i ülésén felismertek, amikor „Szántó Béla hadügyi népbiztos felhívja a figyelmet a kisbirtokosok és kisgazdák bizonyos vidékeken való lehangoltságára és arra, hogy a kisgazdák kérdésével foglalkozni keh". Ε felszólalással kapcsolatban merül fel, „hogy állapíttassék meg gyorsan egyes vidékenként az a maximum, amelyen alul birtokot nem lehet kisajátítani".102 Hamburger Jenő a kisajátítási határ megállapítására vonatkozóan a Tanácsok Országos Gyűlésén a következőket mondja: „E magas határterület — 100 hold — megállapításának különös és mélyreható okai vannak. Nem azért, mintha mi nem tudnók, hogy aki most 100 holddal rendelkezik, — és ez a 100 hold fel van szerelve élő ós holt instrukcióval — az nem volna munkanélküli jövedelemből élő, hiszen bérmunkásokat kell 100 hold megművelésére alkalmazni, ennélfogva világos, hogy mások munkaerejéből, illetőleg munkanélküli jövedelemből élő, de nem lehetett leszállítani azt a határmértéket azért, mivel kísérleteink folyamán arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a 100 holdon aluli birtokok rendszerint nem egy tagban, nem egy testben, összefüggő egészben feküsznek, hanem felparceüázva a község határában terülnek el és így a szocializált birtokok és üzemek vezetősége nem tudta volna ezeket nagy birtoktestekbe abszorbeálni. Azokon a helyeken, ahol ezt megkíséreltük, arra a tapasztalatra jutottunk, hogy ezek a földek megműveletlenül, bevetetlenül maradtak, mert a volt tulajdonos nem dolgozott rajtuk, az új üzemek, a szocializált üzemek vezetősége pedig éppen széttagoltságuknál fogva nem tudta ezeket beolvasztani, abszorbeálni nagybirtoktestekbe."10 3 Nemcsak Hamburger Jenőnek a Tanácsok Kongresszusán tartott referátuma példázza, hogy világosan látták a „kisgazdák" közti különbségeket, hanem erről tanúskodnak a vidéki küldötteknek felszólalásai is, akik már határozott intézkedéseket is követelnek. Különösen kiéleződött a gazdagparasztsággal szembeni ellentét, mert elszabotálták a fölösleges élelmiszerek beszolgáltatását. Ezt fejezi ki a Somogy megyei Munkástanácsok július végi ülésének határozata is, melyben kijelentették, hogy .nem tűrik tovább a módos kisgazdák üzelmeit. Ezekkel szemben, „ha a szép szó nem használt, akkor éreztetni keh ... a proletárdiktatúra erejét". Ugyanakkor a „mezőgazdasági munkásokat fel kell világosítani, hogy nincs semmi közük a 30 holdas kisgazdához".101 A termékcsere, az elosztás kérdésével kapcsolatban tehát egyre jobban kiéleződött az agrárproletariátus és a birtokos parasztság — ezen belül azonban mind világosabban az agrárproletariátus és a módosparasztság — ellentéte. A proletárdiktatúra hosszú ideig a parasztság felesleges termékeinek elvonását úgy próbálta megoldani, hogy helyettük iparcikkeket adott, illetve kifizette a mezőgazdasági termények árát és iparcikk vásárlására szóló utalványt adott. Ez tehát azt jelentette, hogy iparcikkhez csak a termékfelesleggel rendelkező kisbirtokosok jutottak hozzá, ami az agrárproletariátus elégedetlenségét váltotta ki. A Somogy megyei Munkástanácsok fent említett július végi ülése ezért olyan határozatot hozott, hogy „a csereakció eddigi rendszerét megváltoztatja és a szükséges anyagokkal elsősorban a nincsteleneket látja el. A szükséges élelmiszer beszolgáltatásra pedig községenként kvóta arányában holdanként az élelmiszert kiveti és a határozat végrehaj -tására ott, ahol arra szükség van, karhatalmat vesz igénybe."10 5 101 P. I. Archívum. TAGYOB 2/25 Csorvási iratok 4/59. P. I. Archívum. A kormányzótanács ápr. 6-i ülésének jegyzőkönyve. Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Bpest. 1919. 47. 1. 104 Somogyi Munkás. 1919. júl. 29. 105 Uo.
