Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

KUüNIKA 941 helve". Történettudományunk feladata — hangsúlyozta végül az előadó —, hogy e bonyolult gazdasági és politikai függőségi hierarchiában Magyarország helyzetét részletesen és sokoldalúan feltárja. A fenti feltétel (a „feudális maradványok" feltétele mellett) alkalmasnak látszik arra, — mondotta — ,,az Osztrák-Magyar Monarchia egykori nemzetei tőkés fejlődésének egyik alapvető és egyöntetű feltételeként szerepeljen". A referátumhoz hozzászólva Ránki György -— bár elismerte a régi terminológia korlátozott, nehézkes és nem elég kifejező voltát — kiemeli e a „hármas feltétel"-nek azokat az eredményeit, amelyeknek kárbaveszését nem tartja kívánatosnak. Nem fogadta cl az előadó azon állítását, hogy a félgyarmati jelleg közgazdasági összetevőjét gyarmatinak tekintették, ezért ennek cáfolatát önmagáhan még nem tartja elegendőnek a pénzügyi függésnél súlyosabb, Lenin által is használt „félgyarmati függés" kategória - egyébként Magyarországra nézve indokolt — elvetéséhez. Elfogadta a referátum álláspontját, mely szerint a Monarchián belül nem lehet gyarmattartó és gyarmati nemzetről beszélni, bár ez — mint mondotta — önmagában nem következik az ország soknemzetiségű jellegéből. Ugyanígy a „hármas feltétel" egyes elemeinek bírálatát sem tartotta az előadásban logikailag kielégítőnek. Ezzel kapcsolatban behatóan foglalkozott a „függő helyzet" és a „nemzetiségi elnyomás" tényeivel, ezek negatív és pozitív következményeivel. A javasolt új terminológiát — bár egyszerűségével és bizonyos problémákat tartalmilag is megoldható voltával valamelyes segítséget jelent — a régi meghatározások pozitívumait ki nem fejező volta, valamint a problémák elől bizonyos értelemben kibúvó jellege miatt még átmenetileg sem tartotta megnyugtatónak. A referátum főeredményének a kérdés tisztázásához való jelentős hozzájárulását tekintette. A régi terminológia bírálatát helyeselte Gonda Imre, Jozef Buszko, Jaroslav PurS, Julius Meearos és Hanák Péter is. Gonda Imre ugyanakkor kifejezte aziránti kétségét, hogy a javasolt bonyolult és új formulát változatlan formában használni lehet. Julius MesaroS és Hanák Péter pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy nem a terminológiai vita, hanem a konkretizálás a történészek előtt álló feladat. Jozef Buszko a „gyarmat" • és a „félgvarmat" kategóriájának történeti alkalmazhatóságát vonta kétségbe, tekintettel e fogalmak közgazdasági jellegére. Ε kérdésnél azt is megjegyezte, hogy a konferencián többször használt „porosz út" — „amerikai út" kategóriák helyett a „reformista út" — „forradalmi út" terminusokat tartja szerencsésebbeknek. Kolossá Tibor hosszabb fejtegetésében csatlakozott a referátum azon megállar pításához, hogy Magyarország helyzete sem gyarmatinak, sem félgyarmatinak nem tekinthető. Kifejtette, hogy Magyarországot „agrárország"-ként kell jellemeznünk, majd meghatározta e kategóriát, s felvázolta az agrárországok helyét a világpiaci munkamegosztásban. Hozzászólásában foglalkozott továbbá a Monarchia gazdasági alapjának meghatározásával, majd több kisebb kérdést érintett, végül a terminológiai vita tekintetében azt javasolta, hogy a referátumban szereplő meghatározást rövidített formában fogadják Paeh Zsigmond Pál a „félgyarmat" terminus nem megfelelő voltát illetően a dualizmuskori Magyarország helyzetének jellemzésére — utalva saját bevezető felszólalására, az előző évi tankönyvvitán — egyetértett a referátummal. Az előadás által javasolt formulát illetően azonban hangsúlyozta, bogv ez csupán mint legáltalánosabb meghatározás megfelelő, de ezen belül Magyarország helyzetét lényegileg az eddigi módon kell konkretizálni : függött Ausztriától és elnyomta a nemzetiségeket. Hozzászólásában ezután arra mutatott rá, hogy az előadó a marxista klasszikusok in1 erpretálása során súlyos teoretikus hibát vétett azzal, hogy Leninnek a gyarmatosítás amerikai típusára vonatkozó megállapítását („szabad föld") a gyarmatokra általában vonatkoztatta, , amiből az következnék, hogy a „régi típusú" gyarmatokon (pl. India) ugyancsak a kapitalizmus gyors kifejlődésének feltételei teremtődtek meg. Ennek pedig éppen az ellenkezője az igaz. Sándor Vilmos válaszában Ránki Györgynek a félgyarmat fogalmának történetírásunkban való használatára vonatkozó álláspontját szubjektív véleménynek minősítette. Rámutatott, hogy a referátumban nem a soknemzetiségű országok általános jellemvonásának, hanem a Monarchia sajátosságának tartotta azt, hogy az államon belül nem beszélhetünk gyarmattartó és gyarmati nemzetről. Pach Zsigmond Pálnak válaszolva kiemelte, hogy a „szabad föld" kritériumának a régi típusú gyarmatokra való kiterjesztését márcsak azért sem tartja teoretikus hibának, mert azokon a kapitalizmus valóban kifejlődött. A következő, szintén az egész Monarchiát érintő tárgyú előadást Hanák Péter tartotta, ,,Α dualizmus válságának problémái a XIX. század végén" címmel. Az előadó az anorganikusan létrejött Habsburg birodalomnak a polgári fejlődés kezdeti fokától a polgári forradalom időszakáig tartó fejlődésének rajzával kezdte előadását. „A soknemzetiségű Monarchia egységes nemzeti állammá alakítása történelmileg