Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

934 Κ RÓNI ΚΑ az áremelkedés nagyobbarányú volt, mint az importra szoruló, iparosodott nyugateurópai országokban (elsősorban Angliában), s így e területek között a viszonylagos árkülönbözet csökkent. (Pl. a búza átlagárai az 1850-es években — az 1840-es szinthez képest — Franciaországban 13%-al, Belgiumban 18%-al, viszont a Habsburg-birodalomban több, mint 40%-al emelkedtek.) Az előadó ezután elemezte azokat a tényezőket, amelyek az árkülönbözet csökkenésének irányában hatottak európai viszonylatban és a Monarchián belül is. A tőkés viszonyok elterjedése a közép- és kelet-európai országokban a jobbágyfelszabadítás után ugrásszerűen megnövelte a földjáradékot és az árugabona termelési költségét. Magyarországon — mutatott rá az előadó — - a nemesi adómentesség megszűnése is ez irányban hatott. — A szabadkereskedelmi politika felülkerekedése, valamint a közlekedés —· főleg a vasúti hálózat — fejlődése megkönnyítette a növekvő keresletű nyugat-európai piacok elérését. A közép- és kelet-európai gabona keresletét a tárgyalt időszakban még nem csökkentette a tengerentúli gabonatermelő területek és Oroszország konkurreneiája — viszont időlegesen növelték az e térségben lezajló háborúk. A kiegyenlítődési tendencia —· az európaihoz hasonló — érvényesülését a Monarchián belül az előadó az egyes tartományok, illetve országok gabonaárainak 1836-tól 1865-ig terjedő összehasonlító vizsgálatával bizonyította. A számítások eredményeként létrejött táblázatok kimutatják az árugabonát termelő területek (főként Magyarország és Galícia) Bécshez viszonyított árszínvonalának emelkedéséből, illetve a vásárló területek viszonylagos árszínvonalának süllyedéséből adódó viszonylagos különbségcsökkenést. A tendencia érvényesülését — mint az előadó rámutatott — az egyes területek különböző fejlettsége mellett erősen befolyásolta az egyes terményfélék áruforgalmának mértéke is: leginkább a búza és zab, aztán az árpa és kukorica, legkevésbé a rozs áralakulásában mutatkozott. Az előadó kiemelte, hogy a kiegyenlítődési tendencia így dokumentált érvényesülésének alapja az összbirodalmi piacnak a kapitalista fejlődés során végbement egységesülése. Végezetül hangot adott ama feltevésének, hogy az itt elemzett folyamat „az egyik — nem túlbecsülendő, de említést érdemlő — olyan objektív tényező .... amely az egységes birodalmi piac további szilárdulását is jelentő kiegyezés létrehozására sarkallta a hosszabb távú fejlődés nemzeti érdekeinek felismerésére képtelen, minél nagyobb közvetlen haszon biztosítására törekvő magyar uralkodó osztályokat". A hozzászólók — Sándor Vilmos, Jaroslav Purí és Jozef Buszko az árkiegyenlítődési tendencia érvényesülésének bizonyítását nem tartották eléggé meggyőzőnek. Sándor Vilmos hiányolta az árkiegyenlítődés jellegét döntően meghatározó tényezők — elsősorban az átlagprofitráta kialakulásával való összefüggés — elemzését. Véleménye szerint az árkiegyenlít ődési tendencia érvényesülése puszt án statisztikai számsorok egybevetésével nem bizonyítható megnyugtatóan, különösen ha e tendencia — mint az adott esetben is — az általános áremelkedés függvényeként jelentkezik. A viszonylagos árkülönbség csökkenése ugyanis — mint rámutatott — az árak változatlan szállítási költség melletti emelkedése során a kiegyenlítődési tendencia hiányában is bekövetkezik. A bécsi, illetve magyarországi és galíciai árak közötti abszolút árkülönbség megközelítő változatlanságára és nagyságának a fuvarköltségekkel való körülbelüli megegyezésőre hivatkozva felvetette annak valószínűségét, hogy ez esetben is erről van szó. Szabad György az áralakulást meghatározó tényezők bemutatásának bizonyos módosítását valóban indokoltnak elismerve, a dokumentált áralakulás Sándor Vilmos által kétségbevont értelmezését továbbra is fenntartotta. Rámutatott, hogy a probléma szempontjából nem az abszolút árkülönbségek -— amelyek egyébként az időszak során mutatnak változást —, hanem a viszonyszámok bírnak döntő jelentőséggel. Az árkülönbségnek a fuvarköltségekre való visszavezetésével szemben utalt arra, hogy a különbség gabonafajtánként — az azonos szállítási költségek ellenére — nem egyforma nagyságú. Kolossá Tibor „Adatok az agrárproletariátus arányához és összetételéhez az Osztrák—• Magyar Monarchiában (1900)" címmel tartott előadást. Bevezetőben rámutatott a statisztikai adatok felhasználásának fontosságára és egyben korlátaira a társadalmi struktúra kérdéseinek kutatása terén. Rátérve az agrárnépesség arányának vizsgálatára a Monarchia egyes területein, rámutatott, hogy ez döntően a kapitalizmus általános fejlettségi fokától függ : legalacsonyabb a fejlett cseh és alpesi, legmagasabb az elmaradott kárpáti és délszláv tartományokban és Horvátországban. Magyarország 66.48%-os arányszámával mintegy középhelyet foglal el a két csoport között. Az agrárproletariátusnak az agrárnépességen belüli súlya a mezőgazdaság kapitalista fejlettségét jelzi. Ennek megfelelően legnagyobb a cseh és alpesi, legalacsonyabb a délszláv tartományokban. Magyarországon az ipar fejletlensége és a nagybirtokrendszer következtében az agrárproletariátus aránya feltűnően magas - a mezőgazdaság kapita-