Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

KRÖN IK A 935 lista fejlettségéhoz és munkaerőszükségletéhez képest is. Ezért Magyarország - Galíciával együtt, amelyet a törpebirtokos félproletár elemek túlsúlya jellemez — Kelet-Európa egyik nagy mezőgazdasági munkaerőbázisa volt. Az agrárproletariátus összetételét elemezve az előadó megállapította, hogy az állandó munkások (cselédek) és ideiglenes munkások (napszámosok stb.) aránya főként a gazdálkodás jellegével mutat összefüggést. A belterjes mezőgazdaságú, fejlett állat tenyésztést űző alpesi tartományokban a legnagyobb az állandó munkások aránya, ezt követően pedig a délszláv és cseh tartományokban. Magyarországot, a kárpáti tartományokat és részben Horvátországot az időszaki munkások túlsúlya jellemzi, s ez — mint a két réteg összehasonlítása alapján az előadó rámutatott, —egyik oka annak, hogy e keleti részeken— főként Magyarországon az agrárproletariátus az osztályharc jelentős tényezőjévé válhatott. A cselédek birtokkategóriák szerinti megoszlása a nagybirtokrendszer uralmára utal Magyarországon, valamint a kárpáti és cseh tartományokban — viszont a parasztbirtok túlsúlyára Horvátországban, az alpesi és délszláv tartományokban. Megállapította, hogy az általa ismertetett statisztikai adatokból a Monarchia agrárstruktúrájának következő sémája alakul ki: A Monarchia nyugati és déli részén a parasztgazdaság volt túlsúlyban. Ezen belül ,,az alpesi tartományok képviselték a fejlettebb, belterjesebb, állattenyésztő, tőkés jellegű jómódú parasztbirtok övezetét, a délszláv tartományokban viszont a sajátos mediterrán olaj- és gyümölcstermesztés, a félfeudális colonus-rendszer és a zadruga intézménye külön típust képezett". Az északi és keleti rész a nagybirtokrendszer területe volt, amelyen belül ,,a cseh tartományok a fejlettebb, belterjesebb művelés, Magyarország és a kárpáti tartományok viszont az extenzív, elmaradottabb művelés övezetei voltak". Végezetül hangoztatta, hogy e következtetések öiímagukban nem újak, de „eddig még . . . nem próbáltuk összehasonlító statisztikai adatokkal alátámasztani és számsztrűen megragadni őket". Jaroslav Purs ,,Α szabadversenyen alapuló kapitalizmusból az imperializmusba való átmenet" néhány alapvető elméleti problémájával foglalkozott előadásában. A kérdésben uralkodó elméleti bizonytalanság megszüntetése céljából alapvetőnek tartja az átmenet időszakának elhatárolását az imperializmus kezdetétől. Az előadó az imperializmus lenini meghatározását elemezve hangsúlyozta, hogy ι az imperializmus a kapitalizmus egyenes továbbfejlődése, annak monopolisztikus szakasza, amelyben a kapitalizmus jóllehet kapitalizmus marad, de megváltozik minőségi jellege. Ez a minőségi változás Európában a XX. század elején következett be, a lenin i definícióban említett egyes ismertetőjegyek mennyiségi növekedésének és erősödésének következményeképpen. Európában az 1873-as világgazdasági válságot követően zajlott le a monopóliumoknak ez a quantitativ erősödése, amely a XIX. és XX. század fordulóján az egész gazdasági élet átformálásához, a kapit alizmus qualitativ átalakulásához —- monopolisztikus kapitalizmussá -— vezetett. Az elméleti fejtegetések alapján az előadó a következőképp periodizálta a kapitalizmus fejlődését Csehországban : I. A monopóliumok előtti kapitalizmus (1849—1900. 1. A szabadversenyen alapuló kapitalizmus (1849— Í879). a) 1849—1807. ' b) 1867—1879. 2. A szabadversenven alapult kapitalizmusból az imperializmusba való átmenet (1879—1900). II. Az imperializmus kora (1900). A magyar történetírás 1880 és 1900, a német 1879—1900 közé teszi az átmenet időszakát, a szovjet és a lengyel inkább az 1890-es évekre. Az átmenet Európában nem egyenletesen ment végbe; nyugaton a XIX. század utolsó harmadában ill. negyedében, Németországban és az Osztrák-Magyar .Monarchiában pedig 1879-et vehetjük kezdő dátumnak. A vita során a hozzászólók közül Jozej Buszko kifejezve egyetértését a Purs által adott periodizációval, ismertette a lengyel történészek ezzel kapcsolatos — a lengyel terület három részének különböző fejlődéséből fakadó —- nehézségeit, amelyek végülis a formális 1900-as periódushatár elfogadásához vezettek. Berend Iván hozzászólásában kitért a monopolkapitalizmusra való átmenet sajátos magyarországi problematikájára: nálunk a 80—90-es években igen gyorsan — és a koncentráció igen magas fokán — kifejlődő monopóliumok a magyar gyáripari termelés szűk volumene következtében még nagyon labilisak; a gazdasági életben uralkodóvá válásuk (1900—1914) döntő tényezője a gyáripar volumenének növekedése