Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

KRÓNIKA 933 S. Sándor Pál ,,Α XIX. századvégi agrárválság és a magyar nagybirtok" című előadása a szerző könyvalakban már megjelent, az agrárválsággal foglalkozó monográfiájának eredményein alapult. Bevezetőben az előadó rövid, adatokkal kísért áttekintést nyújtott a válságot előidéző tényezőkről és a válság hatásáról az európai gabonatermelő országokra és rétegekre. Megállapította, hogy a 80-as évektől elmélyülő válság a Monarchián belül valószínűleg kevésbé sújtotta a valamivel egészségesebb belső arányokkal rendelkező osztrák mezőgazdaságot, mint az egyoldalúan a külterjes gabonagazdálkodásra alapozott Magyarországit. Ezután rátért a magyarországi nagybirtok „agrárválságszabta helyzetének és e válságból való kilábolási kísérleteinek" elemzésére. Hangoztatta, hogy előadásában a sokrétű és még távolról sem megoldott és lezárt problémának csak egyes vonatkozásait érinti. Edeligi kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a magyar nagybirtokos osztály különleges helyzete — nevezetesen a mezőgazdaság porosz utas fejlődése és a dualizmus rendszere — „általában előnyös lehetőségeket nyújtott a válságból való mielőbbi kibontakozása számára". Kifejtette, hogy az alapjában továbbra is öngazdálkodó nagybirtokos osztály bérbeadási tevékenységének fokozódása a válságból való kilábalás egyik — a „porosz úttal" szorosan összefüggő — módszere volt. A bérbeadás általános formája ugyanis nem az egész birtok, hanem csak egyes — legkevésbé hasznothajtó — részeinek bérbeadása volt. Noha a birtokos így lemondott e birtokrészek utáni jövedelme egy részéről — a vállalkozói haszonról—,egész tőkeerejét előnyösebb gazdasági feltételekkel bíró saját gazdasága fejlesztésére — a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére — koncentrálhatta, amelyen így a termelés az új piaci viszonyok között is kifizetődő lett. Az előadó a továbbiakban azokra a nagybirtok számára előnyös tényezőkre mutatott rá, amelyek a dualizmus rendszeréből fakadtak. Megállapította, hogy a magyar piacot az osztrák iparnak kiszolgáltató vámközösség biztosította a magyar gabona számára az osztrák piacot, amely — a statisztikai adatok tanúsága szerint is — a válság éveiben bizonyos mértékű kárpótlást jelentett az elvesztett nyugat-európai piacokért, és enyhítette a válság hatását. Ezután rámutatott az osztrák-magyar banktőke nyújtotta bőséges jelzálogkölcsönöknek a nagybirtokos számára (ellentétben a kisebb birtokosokkal) pozitív jelentőségére. Hangoztatta, hogy bár a válság kényszerítő hatására a nagybirtokon a termelési technika fejlesztése mellett jelentkezett a belterjes gazdálkodásra való áttérés tendenciája is (takarmánytermesztés, állati art ás fokozása, tejgazdálkodás elterjedése, ipari növények térhódítása), a válságból való kilábalás döntő útja a külterjes gabonatermelés fokozása és olcsóbbá tétele volt. Ezzel kapcsolatban tért rá „a dualista rendszer egyik legfőbb alkotóelemének : a munkaerő kizsákmányolásának kérdésérc". Elemezte a mezőgazdasági munkaerőkínálatot fokozó tényezőket, majd rámutatott a kizsákmányolás fokának emelkedését rejtő jelenségekre: egyfelől a tényleges kereset csökkenésére a munkák időtartamának megrövidülése révén, másfelől a termelékenységnek a névleges béreket meghaladó növekedésére a nagybirtokon. Az eddig feldolgozott adatok alapján — mondotta — „valószínűnek látszik, hogy a magyar nagybirtok zöme a 90-es években már nem csökkenő, hanem emelkedő »bevételekkel« rendelkezett, azaz már növekedő földjáradékot halmozott fel". Rámutatott a „dualizmus rendszerébe zárt" nemzetiségi agrárproletariátus fokozott kizsákmányolására. A századforduló éveinek mezőgazdaságában mutatkozó tendenciákat elemezve megállapította, hogy az előadásban megvilágított tényezők „végső hatása a válságból való tényleges kibontakozás volt". „Célunk az volt — mondotta —, hogy ráirányítsuk a figyelmet a magyar nagybirtoknak a dualizmus biztosította előnyös lehetőségeire és ennek kidomborításával is megmutassuk, milyen erős szálak fűzték ezt az osztályt a válsághoz közelítő elavult rendszer építményének fenntartásához." Az egész Monarchia tőkés agrárfejlődésének egy-egy kérdését tárgyalta Szabad György és Kolossá Tibor. Szabad György ,,Α terményárak kiegyenlítődési tendenciájának érvényesülése a Habsburg-birodalomban a XIX. század derekán" címmel tartott előadást. Bevezetőben hangoztatta, hogy az árak alakulásának jelenségeit — ellentétben a liberális közgazdaságtan ártörténeteivel — „mint alapvető gazdaságtörténeti folyamatoknak egyik tükröztetőjét és kifejezőjét" veszi figyelembe. Megállapította, hogy az árkiegyenlítődési tendencia, amely a szabadversenyes kapitalizmus szakaszában a szűk piackörzetek nagyobb egységekbe kapcsolódását kíséri, a gabonaárak vonatkozásában Európában az 50—CO-as évekre jellemző áremelkedesen belül jelentkezett. A gabonát exportáló — főként közép- és kelet-európai — országokban 12*