Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
90 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ módon való értelmezése vezethetett arra a következtetésre, hogy a nemzeti felszabadítás esetében a kezdeményezés és a vezető szerep minden esetben az elnyomó nemzet proletariátusát illeti. A klasszikus kapitalizmus időszakában Marx és Engels (a proletariátus osztályharca és a nemzeti kérdés szempontjából annak idején oly jellegzetes és tanulságos angol-ir kérdés elemzése kapcsán) egy ideig az elsődleges szerepet az anyaország, az elnyomó nemzet munkásosztályának és mozgalmának tulajdonították.14 5 De csak egy ideig —• és akkor is csak bizonyos feltételek mellett : addig, amíg az elnyomó nemzet munkásmozgalma nem kerül az uralkodó osztályok befolyása alá, önálló, a kizsákmányolás és mindenfajta elnyomás alatt szenvedő dolgozó tömegek érdekeinek megfelelő politikát tud képviselni ós folytatni.14 6 Ha ez a feltétel hiányzik, vagy időközben megszűnik, úgy a súlypont áthelyeződik az elnyomott nép nemzeti ellenállására és mozgalmára, melynek győzelme elősegíti az · elnyomó államon belüli alapvető osztályellentétek tisztulását és szabaddá teszi a terepet a proletariátus osztályharca számára. Az elnyomott nemzetek polgári felszabadító mozgalmainak és az elnyomó nemzet soraiban kibontakozó proletár felszabadító mozgalomnak valamennyi lehetséges kölcsönös viszonylatait14 7 nem lehet tehát előre megállapítani és rögzíteni. Igaza volt Leninnek, amikor 1914-ben azt írta, hogy ez a körülmény Oroszországban is igen megnehezíti a probléma helyes megoldását. Hogy Oroszországban, a népek első számú börtönében hogyan alakul a kölcsönös viszony, az mindenekelőtt attól függött : felülkerekedik-e az oroszországi munkásmozgalomban a forradalmi irányzat, elég erős lesz-e az orosz proletariátus, hogy saját magát felszabadítva, megnyissa a felszabadulás útját az elnyomott népek számára is. A bolsevik párt és Lenin következetes forradalmi politikája eredményeképpen Oroszországban az elnyomó nemzet proletariátusa vállalhatta azt a történelmi szerepet, melyet egykor Marx ós Engels az angol munkásosztálynak szántak. Vállalhatta, mert nem került polgári, kispolgári vagy reformista befolyás alá, mint a II. Internacionálé más, tekintélyes és nagy múltra visszatekintő pártjai. De másképp kellett, hogy alakuljon a helyzet az Osztrák-Magyar Monarchiában, ahol az osztrák és magyar munkásmozgalmak opportunista vezetői fékezték, sőt akadályozták nemcsak a forradalmi, hanem a nemzeti-függetlenségi mozgalmak fejlődését is. Ilyen módon az utóbbiaknak az irányítása polgári, kispolgári és nacionalista csoportok kezére került, és az elnyomó osztrák és magyar nemzetek munkásmozgalmának felső vezetésében eluralkodott opportunizmus csak fokozhatta és erősíthette a nacionalizmust és sovinizmust az elnyomott népek munkásai és dolgozói körében, és hátráltatta — többek között — az internacionalista baloldal kialakulását. * Az osztrák és magyar szociáldemokrácia felelősségét csak növeli (anélkül, hogy az elnyomott népek munkásmozgalmában felülkerekedett szociálsovinizmus vagy opportunizmus felelősségét mindez csökkentené), hogy politikája nagy mértékben segített elmosni azt az összefüggést, amely egyrészt a nemzetifüggetlenségi mozgalmak s a proletariátus osztályharca, másrészt a nemzeti TM Marx—Engels : Válogatott levelek. 1843 — 1895. (Bpest, 1950.) 269—270. 1. Marx Engelshez 1869. dec. 10. — V. I. Lenin művei. 20. k. 453. 1. 146 Uo. 450—455. 1. 147 Uo. 453. 1.
