Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

KUüNIKA 929 jává válik. A közvetlen termelőket bérmunkásokká és proletárokká változtatja, de többletmunkájukat a régi termelőmód alapján sajátítja el (kereskedelmi profit). A kereskedelmi tőke tehát nem hajthatja végre a feudális termelőmódról a tőkés termelőmódra való áttérést, mert nem a termelés, hanem a csere szférájában működik. A tőkés termelőmód létrejöttének és fejlődésének alapfeltétele a pénztőke felhalmozása és a szabad bérmunkások osztályának kialakulása, ami az eredeti tőkefelhalmozás folyamata során megy végbe. Ε folyamat központi mozzanata, a parasztság kisajátítása, azaz földjétől való megfosztása Ausztriában csak a XVIII. század második felében öltött számottevő méreteket. A tőkés termelési mód kialakulása Marx állal jellemzett „első útjának" lehetőségei csak akkor jöttek létre, mikor megjelent a közvetlen kistermelőkből kiemelkedett tőkések osztálya („neue Männer"). Az átmenet szempontjából igen fontos volt a parasztság körében végbement tőkeképződés, valamint a parasztok és a földesurak közötti osztályharc. A parasztság sikere a forradalmi út, a tisztább, gyorsabb átmenet lehetőségét jelentette, a földesurak győzelme viszont a feudális viszonyokat konzerváló második útra terelte a fejlődést. A parasztháborúk kimenetele tehát döntő fordulópontot jelentett az osztrák kapitalizmus fejlődésében. Az előadás második részében dr. Brassloff a mezőgazdasági termelés fejlődésének a feudalizmus felbomlásában és a tőkés termelőmód csíráinak megjelenésében játszott szerepét vizsgálta. A XIII. és XIV. században a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendülése, az általános agrárkonjunktúra a parasztság gazdasági és társadalmi helyzetének javulását, az áru- és pénzgazdálkodás általánossá válását és a városok fellendüléséi eredményezte. A XIV. század végén ez a fejlődés megtorpant : a XV. század a depresszió és az infláció időszaka volt, amelyben rendkívül kiéleződött a földesurak és a parasztok közötti harc a többlettermékek értékesítéséért. A földesurak minden eszközzel (új szolgáltatások és az elővételi jog bevezetésével, a közös erdők és legelők kisajátításával stb.) igyekeztek a falu és a város közötti növekvő árucsere hasznát lefölözni és a parasztság többletterményét a maguk számára megszerezni. A feudális járadékok növekedése s a parasztságra nehezedő földesúri nyomás agrárkrízist eredményezett (a termelékenység csökkenése, menekülés a földtől), amely fokozatosan az egész feudális rendszer általános válságává növekedett. Hogy ez a válság a feudalizmus végérvényes bukását és a kapitalizmus kezdetét jelentette-e, az az egyes országok belső erőviszonyaitól függött. Ausztriában a parasztháborúk esetleges sikere a fudalizmus végső bomlását eredményezhette volna, dc mivel nem voltak meg a kapitalista fejlődés erői, nem volt erős polgárság, mint pl. Angliában, egy átmeneti periódus következett volna be. A valóságban azonban a krízis Ausztriában is éppúgy a feudális rendszer megerősödését eredményezte, mint Franciaországban. Az osztrák feudalizmust az abszolutizmus mentette meg a végső összeomlástól. Az előadás behatóan elemezte az abszolutizmus történelmi szerepét és osztálytartalmát: a központi hatalom és a földbirtokos nemesség összefogását a parasztság és a polgárság ellen, a feudális rendszer védelmében. A kompromisszum lényege nem zárta ki, hogy ne legyen bizonyos látszólagos konkurrencia a parasztság kizsákmányolása terén: a központi hatalom a parasztság védelmezőjeként tüntette fel magát a túlzott földesúri követelésekkel szemben, a földesurak viszont az állami adók ellen igyekeztek „védeni" parasztjaikat. Az előadó felhívta a magyar történészek figyelmét arra a körülményre, hogy a Habsburg-monarchián belüli együttélés nemcsak Magyarországra nézve járt hátrányos következményekkel, hanem sok tekintetben Ausztriára nézve is. A XVI. századi parasztháborúk utáni „refeudalizációs" folyamatot, azaz a feudális erők nagymértékű megerősödését lényegesen elősegítette a magyar feudalizmus támogatása és egy oly országgal való szoros gazdasági és politikai kapcsolat, amelyben a feudális erők uralma még korlátlan volt. A referátum végezetül azt a nagyarányú differenciálódási folyamatot vázolta, amely mind a parasztságon, mind a földbirtokos nemességen belül az agrárkonjunktúra idején megindult, s a depresszió, a kiélesedett osztályharc hatására még fokozódott és elmélyült. Az előadáshoz Klíma professzor szólt hozzá. Véleménye szex-int —1

amelyet adatokkal is támogatott — az eredeti tőkefelhalmozás XVI. század végén — XVII. század elején induló folyamata jóval erősebb volt, mint ahogy ez a referátumból kiderült. Az osztrák „korai kapitalizmus" és a tőkés fejlődés későbbi szakasza közötti folytonosságot' is sokkal szervesebbnek látja, mint az előadó. Klima professzor szerint a kapitalizmus kibontakozása szempontjából a XVIH. századi manufaktúráknak volt döntő jelentőségük. A manufaktúrák fejlődésével hozzászólásában részletesen foglalkozott.