Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927
928 Κ RÓNI ΚΑ Ha utaltam rájuk — mondotta —, azért történt, mert számba kell jönniök a kérdés eldöntésénél." Végezetül kifejezést adott azon reményének, hogy e fontos probléma helyet kap az elkövetkezendő konferenciák napirendjén. Az ülésszak napirendjén három témakör szerepelt: a Monarchia gazdaságitársadalmi szerkezetének kérdése; a dualizmus rendszerével kapcsolatos problémák : és végül a nemzetiségi kérdés és a munkásmozgalom problematikája. Az első témakör — „Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági-társadalmi szerkezete" — vitáját Pach Zsigmond Pál vezette. Az itt elhangzott referátumok zöme a Monarchia egyes területei tőkés agrárfejlődésének sajátosságaival foglalkozott. A témakör első előadását Arnost Klima tartotta ,,Αζ agrárkérdés az 1848. évi csehországi forradalomban" címen. levezetőben hangsúlyozta, hogy az agrárkérdés az 1848-as cseh polgári forradalom legfontosabb problémái közé tartozott. A XIX. század első felében a gépipar gyors fejlődése, a burzsoázia és a proletariátus kialakulása következtében gyökeresen átalakult a városi lakosság struktúrája, a parasztság azonban változatlanul élt tovább a XVIH. században megszilárdult függőségi viszonyok között. A cseh burzsoázia a feudális maradványok felszámolásának és a polgári rend létrehozásának forradalmi útja helyett inkább a kompromisszumos megoldásra hajlott, mert félt a tömegmozgalmaktól és a forradalom továbbfejlesztésétől. Ez legvilágosabban az agrárkérdés megoldása területén nyilvánult meg. Az előadás az 1775. évi robot-pátens és különböző egykorú petitiók alapján részletes képet rajzolt fel a csehországi parasztság helyzetéről a forradalom előtti időkben. Ismertette a súlyos robotterheket és a velük kapcsolatos különböző visszaéléseket, a közös erdők és legelők földesúri kisajátításának móelszereit. Különösen súlyos volt a parasztság több mint felét kitevő falusi szegénység (zsellérek, cselédek, napszámosok) helyzete. 1848. évi petitióikban ezek mindenekelőtt földet kértek (közföldek felosztása, bérletek révén). A parasztságnak bőven volt oka a forradalmi megmozdulásra, mégis viszonylag nyugodt maradt, mert a burzsoázia nem akarta megnyerni a forradalom számára, nem vállalkozott vezetésére. Klima professzor az előadás második részében a cseh burzsoázia álláspontját ismertette a rendkívül bonyolult agrárkérdés vonatkozásában. A nemzeti liberálisok — amint ez Braunernek és Palackynak az előadásban idézett álláspontjából kiderül — a robotot a földesurak kétségbevonhatatlan jogának tekintették, és a parasztok által pénzért történő megváltása mellett foglaltak állást. A radikális demokratáknak nem volt egységes, kidolgozott agrárprogramjuk. Általában a robot megváltás nélküli eltörlése mellett foglaltak állást, a falusi szegénység problémáival azonban nem foglalkoztak. A parasztság megnyerésének fontosságát — Emanuel Arnold kivételével — nem ismerték fel, ezért a júniusi prágai felkelés a parasztság komolyabb támogatása nélkül zajlott le. Az előadás befejezésül ismertette a Reichstagnak a robot megszüntetése kérdésében folytatott tárgyalásait, amelyek során a cseh képviselők többsége a megváltás mellett s a cseh parasztság érdekei ellen foglalt állást. Wolfgang Brasslofj előadásában az osztrák „korai kapitalizmus" és a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet problémáival foglalkozott, Az osztrák tőkés fejlődós nem sorolható be sem a „klasszikus", sem a „porosz" fejlődés típusa alá. Az előadó mindenekelőtt az agrárkérdés központi szerepét emelte ki ebben a fejlődésben: az értéktöbblet főforrása a mezőgazdasági termelés maradt, még akkor is, midőn Nyugaton már győzött az ipari forradalom. A kapitalizmus sajátos, feudális maradványokkal terhelt osztrák formájának kialakulását a tőkés osztályok létrejöttének és fejlődésének körülményei magyarázzák. A feudalizmus bomlása viszonylag korán és gyors ütemben megindult, de a jó kezdet után az osztrák korai kapitalizmus fejlődése elakadt, s nem fejlődött szervesen tovább modern ipari kapitalizmussá. Ez a „korai kapitalizmus" a kereskedelmi tőke gyarapodásával állt kapcsolatban, amely elsősorban a bányászatban és kohászatban vált ipari tőkévé. Az ausztriai kereskedelmi tőke bomlasztotta ugyan a feudális viszonyokat, előkészítette az ipari tőke és a tőkés termelőmód fejlődésének útját, de önmagában nem volt képes új termelőmódot létrehozni. Az előadó ezután az osztrák példából kiindulva elemezte a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet két útját, amelyet Marx fejtett ki bővebben a Tőke III. kötetében. 1. A tőkés termelőmód kialakulásának forradalmi útja: midőn a közvetlen termelők sorából emelkedik ki a tőkések osztálya. 2. Az átmenet másik, kínosabb, nehézkesebb útja: midőn a kereskedő közvetlenül uralma alá hajtja a termelést. A 2. út önmagában nem alakítja át a termelőmódot, sőt egy bizonyos idő után a tőkés fejlődés gát-