Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - „A kapitalizmus fejlődése az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országaiban”. Nemzetközi munkakonferencia. Budapest 1958. december 10–13. (Kende László–Surányi Bálint) 927

KRÓNIKA „A KAPITALIZMUS FEJLŐDÉSE AZ EGYKORI OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA ORSZÁGAIBAN." NEMZETKÖZI MUNKAKONFERENCIA. BUDAPEST, 1958. DECEMBER 10-13. 1958. december 10—13-án Budapesten tilt össze a Történettudományi Intézet rendezésében „A kapitalizmus fejlődése az Osztrák-Magyar Monarchia egykori országaiban" nemzetközi munkakonferencia második ülésszaka, melyet az 1 £55. évi prágai nemzetközi értekezleten történt megállapodások értelmében a Magyar Tudományos Akadémia hívott össze. A prágai értekezlet ugyanis megállapította, hogy ha a történeti szükségszerűség folytán felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia keretébe tartozott országok történetének fő kérdéseit az egyes országok történészeinek maguknak is kell megoldaniok, mégis szükséges, hogy összehangolják eredményeiket és az esetleges véleménykülönbségeket időről időre nyílt vitában igyekezzenek kiküszöbölni. A budapesti ülésszakon a Csehszlovák Tudományos Akadémia háromtagú delegációját dr. ArnoSt Klíma professzor, a történettudományok doktora vezette. A delegáció tagjai voltak : dr. Jaroslav Purs, a Csehszlovák Történettudományi Intézet és dr. Julius MesaroS, a Szlovák Történettudományi Intézet munkatársa. Az Oszt iák Kommunista Párt történeti bizottsága részéről a konferencián dr. E. Woljgang Brasslojj, a Volksstimme közgazdasági szerkesztője és Eva Köckeis statisztikus vett részt. A Lengyel Tudományos Akadémiát dr. Jozej Buszko, a krakkói egyetem docense, a Román Tudományos Akadémiát dr. Jozef Kovács, a cluji egyetem adjunktusa képviselte. A magyar történészek közül az ülésszak munkájában az egyes témakörök vitavezető elnökeiként Mód Aladár és Ρ ach Zsigmond Pál egyetemi tanárok, a történettudományok doktorai, > valamint Zsigmond László, a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettese, a történettudományok kandidátusa vettek részt. Referátumokat Arató Endre, Berend Iván, fíanák Péter, Bánki György, Sándor Pál, Sándor Vilmos, Szabad György és Varga János, a t ört énettudományok kandidátusai, valamint Erényi Tibor, Katus László, Kolossá Tibor, Komjáthy Miklós, T. Puskás Júlia és S. Vincze Edit tartottak. Hozzászólásaikkal a vitában a referálókon kívül Lukács Laios, Perényi József és Spira György, a történettudományok kandidátusai, valamint Gonda Imre vettek részt. A konferenciát Molnár Erik akadémikus nyitotta meg. Megnyitó szavaiban egy, a konferencia több referátumában is érintett elvi kérdéssel foglalkozott: a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás összefüggésével a történeti fejlődés folyamán. Megállapította, hogy a felszabadulás utáni magyar történetírás — az imperializmus korában érvényes tételt abszolutizálva — „arra a lelnacionalista álláspontra helyezkedett, hogy a nemzeti függetlenség érdeke mindig, minden körülmények között, feltétlenül egybeesik a történelmi haladás érdekeivel". A valóságban azonban e tétel érvényessége is a körülményektől, a helytől és az időtől függ. A marxista történetírás feladata éppen az, hogy a nemzeti függetlenség viszonyát a társadalmi haladáshoz az egyes országokban és korokban a konkrét összefüggések feltárásával tisztázza, és „pártosan állást foglaljon azon erők mellett, amelyek az adott korszakban a társadalmi haladást képviselték, még ha a haladás érdekei nem is estek egybe a nemzeti függetlenség érdekeivel" — hangoztatta Molnár Erik. Rámutatott arra, hogy a Monarchiához tartozott népek történetében a problémát számos tényező — így pl. a magyarok, csehek és később a lengyelek esetében a függetlenség több oldalról való veszélyeztetettsége — különösen bonyolulttá tette. Hangsúlyozta, hogy a végleges állásfoglalás e kérdésben még korai lenne, majd utalt néhány olyan — a kérdés vizsgálatakor figyelmen kívül nem hagyható — tényre, amelyek a nemzeti függetlenség és a társadalmi-gazdasági haladás viszonyának az adott esetekben ellentétes jellegére mutatnak. Többed között szólott a feudális uralkodó osztályok által vezetett XVII. századi magyar függetlenségi küzdelmek átmeneti sikereit követő rendszabályokról a polgárság és parasztság ellen; a magyar társadalom haladó erőinek állásfoglalásáról II. József politikája mellett; utalt továbbá a lengyel és csch fejlődés közötti különbségekre e vonatkozásban, maid hozzátette: „Ezek a tények persze egyoldalúak. Nem tarthatnak igényt arra, hogy alapul szolgáljanak a kéidés eldöntéséhez.