Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Oţetea; A.: A román történettudomány fejlődése 1944. augusztus 23. után 914
A KOM Λ Ν TÖRTÉNETTUDOMÁNY FEJLŐDÉSE 1944. AUGUSZTUS 23. UTÁN 915 a marxisták minden társadalmi kérdést történelmi szemszögből néznek, másodszor, mert éppen programjának kidolgozása érdekében a Pártnak szüksége volt arra, hogy megismerje a történeti valóságot. A Pártnak a történelem iránt tanúsított érdeklődése az illegalitásban sem szűnt meg. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy a párt a legújabbkori történelem minden nagy kérdését — mint az 1917—1923-as íorradaimi íellendülés, a kapitalizmus viszonylagos stabilizációja, az általános gazdasági válság, az ország iasizálódása veszélyének problémáját — a történelmi materializmus álláspontjáról elemezte. A lasizmus szétzúzása után a Román Kommunista Párt 1945 októberi Országos Koníerenciáján megjelölték a követendő irányvonalat, és világosan megfogalmazták az új marxista—leninista történetíiás iőbb feladatait. Ezeknek az irányelveknek az alkalmazására első ízben a Mihail Roller akadémikus vezetése alatt működő munkaközösség 1947-ben megjelent, Románia Története c. tankönyvében került sor. Ez a tankönyv volt az első kísérlet arra, hogy Románia történetének szintézisét marxista szempontból alkossák meg. Minden kezdet velejáró hiányosságaival együtt a tankönyvnek elvitathatatlan jelentősége van a marxista történetírás lejlődésében. Bevezette ugyanis az öt gazdasági-társadalmi rend sajátos termelési módján alapuló tudományos periodizációt, és előkelő helyet biztosított a munkásmozgalom és a legújabb kor történetének. Ε tankönyv kidolgozása és az országunk történetére vonatkozó belíöldi dokumentumok módszeres publikálásának kezdeményezése bebizonyították, hogy történészeink, híven népünk haladó hagyományaihoz, megértették: a történelem tanulmányozásával „az anyagi javak termelőinek történetét, a dolgozó tömegek történetét, a nép történetét" kell ábrázolniok Ez a felfogás vált az egész román marxista történetírás alapjává. Ugyanezekben az időkben a román marxista történetírás megértette, hogy a proletárinternacionalizmus, a népek közötti testvériség és béke szellemében támogatnia kell a proletariátusnak a szocializmus íelépítéséért folytatott harcát és szüntelen harcot kell folytatnia a régi történetírás tudománytalan és ellenséges eszméi, az emberek tudatában meghúzódó polgári ielfogás maradványai ellen. Történetírásunk említett új irányát nem lehetett volna ilyen gyorsan kialakítani a szovjet történettudomány alkotó segítsége és példája nélkül. A szovjet történészek a történelmi materializmusról szóló elméleti munkáikkal éppúgy, mint a periodizációra, a leudalizmus alatti árutermelésre, vagy a kelet-és közép-európai robotmunkán alapuló nagy mezőgazdasági kizsákmányolásra vonatkozó vitáikkal, valamint a feudális termelési rendről a kapitalista termelési rendre való átmenettel a polgári és a polgári demokratikus forradalommal foglalkozó munkáikkal, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásáiól és a Szovjet Állam történetének legfőbb eseményeiről írott tanulmányaikkal példát mutattak a történelem materialista szemléletének érvényesítésére. A szovjet és román szakemberek közötti tapasztalatcserék nagy segítséget jelentettek a román történészek számára a tudományos és az oktatói munka megszervezésében. így az anarchia helyett, amely az egyéni kezdeményezésnek ós képzelőerőnek engedte át a probléma kiválasztását és lehetetlenné tette egyes nagy kérdések megoldását, elfogadtuk a tudományos tervezésnek, a kollektív munkának a módszerét. Ez a módszer szilárd irányt szabott a tudományos kutatások elé, lehetővé tette, hogy a komplex vagy sürgős problémák megoldására erős munkaközösségeket hozzunk létre. így alakult meg például 10 Századok
