Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
88 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ A háborúból való — minden áron — kijutás egyetlen napirendi pontként szerepelt a közös minisztertanács október 2-i ülésén.13 1 Burián külügyminiszter egyedüli reménységként a wüsoni pontok adta lehetőséget jelölte meg. Miután a jelenlevők, köztük az uralkodó, valamint az osztrák ós magyar miniszterelnök egyetértettek fejtegetéseivel, a koronatanács elhatározta, hogy a wilsoni elvekre való hivatkozással jegyzéket intéz az Egyesült Államokhoz. 1918. október 7-én a Monarchia felkérésére a washingtoni svéd követ továbbította az EgyeSült Államok kormánya számára a bókét kérő jegyzéket,132 amelyre a választ — érthető okokból — Bécsben és Budapesten egyaránt türelmetlenül várták. * A csodaváráson túl (amely Wüson személyéhez és politikájához fűződött és azokból az illúziókból táplálkozott, melyeket a hivatalos és nemhivatalos propaganda, beleértve az ellenzéket és a szociáldemokráciát is, igen széles skálán kifejlesztett)13 3 zavar, helybentopogás és tehetetlenség jellemezte a Monarchia két uralkodó államának, Ausztriának és Magyarországnak a politikai életét. Az események alakulása folytán természetszerűen a baloldali pártok, mindenekelőtt a szociáldemokrácia került előtérbe mindkét helyen, reá irányult a haladó közvélemény figyelme, tőle várták a feloldó kezdeményezést Bécsben ós Budapesten egyaránt. Nagy várakozás előzte meg a Reichsrat 1918. október 1-én megnyüt ülésszakát. A vita elején az osztrák szociáldemokrata frakció benyújtotta javaslatát Ausztria-Magyarország békefeltételeinek tárgyában, melyeknek értelmében a Monarchiának korszerű federatív állammá való átalakítását követelte.134 Minthogy a szocialisták az autonómia követelésén túl nem mentek, ez nagyon is kapóra jött a polgári pártoknak, siettek magukévá tenni a szociáldemokrácia platformját,13 5 amely gyakorlatban a Monarchia állományának — ha korszerűbb keretek között is — a megőrzését jelentette volna. Az osztrák szociáldemokrácia állásfoglalását néhány nappal később követte a magyarországi testvérpártó is, — még hozzá — azonos szellemben. Az október 8-i manifesztum13 6 lényegében ugyanazokat az alapelveket tartalmazta, mint a szociáldemokrata frakció javaslata a Reichsratban. Ha visszaemlékezéseiben Weltner dicsekvésként említi meg, hogy a manifesztum szövegét a cenzúra teljes egészében közzétenni engedélyezte,137 úgy ez csak annak a jele, hogy a hazai szociáldemokrácia felelős vezetőinek mennyire eltorzult az ítélőképessége. A készség, melyet a kormányzat a manifesztum közzéadásával kapcsolatban tanúsított, azzal magyarázható, hogy eszmeileg ós politikailag éppen azt a tendenciát erősítette, mely a Monarchia alapjainak az átmentését szerette volna biztosítani. 131 Országos Levéltár (a továbbiakban O. L.) Filmtár. 1066. Közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek. (G. M. K. P. Z. 551.). 132 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 341. 1. 133 Andrássy: i. m: 274—276. 1. — Népszava. 1919. okt. 6. 134 Népszava. 1918. okt. 3. — Karl Renner : Österreich von der ersten zur zweiten Republik. (Wien, 1953.) 17. 1. 136 Bauer: i. m. 74. 1. 136 Népszava. 1918. okt. 8. 137 Weltner Jakab: Forradalom, bolsevizmus, emigráció. (Bpest, 1929). 13 —14. 1.
