Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZT R Α Κ—MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE 87 3-án az amerikai lépés követett,12 3 szoros összefüggésben állott azzal az ellenforradalmi akcióval, melyet a Nemzeti Tanács segédletével a csehszlovák légió folytatott Szovjetoroszországban.12 4 Az intervencióban való részvétel megnövelte a Csehszlovák Nemzeti Tanács értékét az imperialista nagyhatalmak szemében, ós megnyugtatásul szolgált, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése esetén nem keletkezik légüres tér Kelet- és Délkelet-Európában, hanem helyére oly vezetés alatt álló nemzeti államok lépnek, melyek — a német versenytárs sákkbantartásán túl — kellő biztosítékot jelentenek'a forradalmi mozgalmak és Szovjetoroszország ellen. Az ilyen jellegű gondoskodás annál is inkább sürgetőbbé vált számukra, mert Ausztria-Magyarország helyzete 1918 nyarán mind bizonytalanabbá vált. Súlyosbította a helyzetet Németország nyugati offenzivájának nyilvánvaló kudarca és az a körülmény, hogy a németek kezdték belátni : a háborút fegyverek segítségével — ha csak nem kockáztatják a teljes vereséget12 5 — befejezni nem lehet. De — különösen a katonai vezetés részéről — Németországban még mindig huza-vona mutatkozott. A tót viszont a Monarchia számára — bizonyos szempontból — nagyobb volt és a német szövetségest nemcsak sürgették a békekötésre, de különálló akcióval is fenyegették.1 2 ® Amikor augusztus 14-én a Habsburg uralkodó Spaban találkozott II. Vilmos császárral, közös bókekezdeményezósre hívta fel figyelmét.12 7 Minthogy német részről továbbra is halogató politika mellett döntöttek, amelynek következményei viszont a Monarchia szempontjából — tekintettel az antant hatalmak magatartásában beállott fordulatra — mind végzetesebbnek tűntek, Bécs önálló lépésre szánta el magát. Burián külügyminiszter szeptember 14-ón felhívást intézett a hadviselő államokhoz, amelyben képviselőiknek semleges országban való találkozását javasolta annak érdekében, hogy a békekötés feltóteleit megvizsgálják.12 8 A felhívás elutasításra talált angol, francia, olasz és amerikai részről egyaránt. De az Egyesült Államok válasza (1918. szeptember 16.) amellett, hogy kézlegyintéssel elintézte Buriánnak különben is ügyetlen diplomáciai manőverét, figyelmet érdemel, nem annyira azzal, amit kimondott, hanem amiről hallgatott. A válasz jegyzék12 9 megkerülte ugyanis azt a problémát, amely azáltal állott elő, hogy a Wilson által meghirdetett 14 pontnak a Monarchiára vonatkozó megállapításai a csehszlovák és jugoszláv nemzeti aspirációk elismerésével ellentétesek voltak. Ezzel ugyan amerikai részről is tisztában voltak, de jele volt annak, hogy még 1918 szeptemberében sem tudta Wilson és környezete rászánni magát arra, hogy végleg elkötelezze magát a Monarchia felszámolása mellett.130 Ez viszont csak újabb manőverezési lehetőséget biztosított az osztrák-magyar külpolitika számára. Az idő közben igen sürgetett, Bulgária kapitulációja (1918. szeptember 29.) után a Habsburg-birodalom drámája a végkifejlődéshez közeledett. 123 Uo. 824—825. 1. 124 Mamatey: i. m. 275—311. 1. 126 Ludendorff: i. m. 473—486. 1. ΐ2β Vorgeschichte das Waffenstillstands. Amtliche Urkunden herausgegeben im Auftrage des Reichsministeriums von der Reichskanzlei. Berlin. 1919. 29 — 39. 1. 127 Ludendorff: i. m. 499 — 506. 1. 128 Burian: i. m. 287. 1. — Ludendorff: i. m. 517 — 520. 1. — Rubint Dezső: Az összeomlás. 1918. (Bpest, 1922). 132. 1. — P. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 306 — 309. 1. 129 F. R. 1918. Suppl. 1. I. k. 309 — 310. 1. 130 Mamatey: i. m. 321 — 322. 1.
