Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
A BETHLEN-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA (1924 1920) 861 a Tanács 1925. iebruár 12-én Kirke angol vezérőrnagyot nevezte ki, de ő e minőségében még nem működött. 1926. december 11-én kinevezték az új elnököt, C. Bohnham Carter angol tábornok személyében. A Nagykövetek Tanácsának felügyelete alatt állt és Magyarországon székelt állandó katonai ellenőrző bizottság tehát beszüntette működését és feloszlott. A népszövetség égisze alatt működő vizsgáló bizottság lépett a helyére, azzal a feladattal, hogy a Tanács esetenkénti megbízása alapján gyakorolja a további katonai ellenőrzést. A katonai ellenőrzés megmaradt, de enyhített formában, az ismételt megszigorítás lehetőségének fenntartásával. Áttérünk a magyar—jugoszláv és a magyar—olasz viszony kérdésére, amely 1925 —26-ban a külpolitikai elszigeteltség áttörésének lő kérdésévé vált a Bethlen-kormány külpolitikájában. 3. A magyar—jugoszláv és a magyar—olasz viszony alakulása. A magyar—olasz szerződés megkötése A kisantant 1924 szeptemberi titkos katonai szerződésének megkötése után rövid idővel a jugoszláv kormány kísérletet tett arra, hogy viszonyát Magyarországgal megjavítsa s vele úgynevezett döntőbírósági szerződést kössön. Ε jugoszláv kísérlet korlátozott célokat tűzött maga elé: normalizálni a viszonyt Jugoszlávia és Magyarország között, lenntartva szövetségét a kisantant másik két államával. Jugoszláviának szintén vitája vagy viszálya volt Magyarországon kívül valamennyi szomszédjával. így Bulgáriával Macedónia kérdésében, Görögországgal Szalon iki végett. Olaszországgal Fiume és környékéért. Olaszország részéről volt kitéve a legerősebb nyomásnak, mellyel szemben elsősorban a Franciaországgal való szövetségre támaszkodott. A kisantant e tekintetben bizonytalan támasz volt. Olaszországgal szemben a két másik államra nem számíthatott . Bulgáriával szemben Romániával tudott együttműködni, Csehszlovákiával már nem. Az 1924 szeptemberi kisantant -szerződés egyik pontja kimondotta, hogy Bulgária „esetleges mozgolódásával szemben" a szerződő lelek külön megállapodást kötnek.31 A szerződésnek ezt a pontját azonban csak Jugoszlávia és Románia képviselői írták alá, Cseh Szlovákia nem. A kisantant egyedül Magyarországgal szemben mutatkozott szilárd szövetségnek, melynek lényege: a magyar revansháború veszélyével szembeni összefogás. A magyar revansháború valami külön veszélyként nem volt jelentős. A rendkívül hangos Nagy-Magyarország-propaganda — mely Erdély, Horvát-Szlavónia, Szlovákia és a többi elszakadt vagy elcsatolt területek visszahódítását hirdette — a magyar revansháború veszélyét jelentősen túlfokozta és ezáltal erősítette a kisantant szövetségét Magyarországgal szemben. A jugoszláv kormány által ajánlott magyar—jugoszláv döntőbírósági egyezmény megkötése a két ország közötti normális viszony teremtését szolgálta volna. Feltételezte Jugoszláviával szemben a „Nagy-Magyarország" propaganda lecsendesítését, így a Jugoszlávián belüli magyar nacionalista mozgalom nyílt és titkos szításának csökkentését, a horvát szeparatista mozgalom nyílt támogatásának abbahagyását és titkos szításának legalábbis jelentős csökkentését. 31 Uo.
