Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
86^ X KM ES DEZSŐ A normális viszony megteremtésének gazdasági ^vonatkozásai sem kisebb jelentőségűek, mindenekelőtt az áruforgalom fejlődése tekintetében. Jugoszlávia számára sürgetővé tette ezt az a körülmény is, hogy például a jóvátételi fizetések keretében kapott magyar szénszállításnak 1926 októ béréig be kellett fejeződnie, s a további szénszállítások kérdését is más módon kellett rendezni. Pontos szerepet játszott a kikötői forgalom is. Jugoszlávia és Olaszország kikötői igyekeztek biztosítani maguknak a Magyarország félé és Magyarország felől érkező tengeri szállítást igénylő áruk kikötői forgalmát. Spalato vagy Fiume? így vetődött fel ez a kérdés. Ennek jelentősége a viszonylagos stabilizáció idejében növekedett Magyarország számára is és a kikötőforgalomban érdekelt Jugoszlávia és Olaszország számára is. Ami a tengerhez vezető vasúti forgalmat illeti, mindkét szóbanforgó kikötőhöz Jugoszlávián keresztül vezet az út. Jugoszlávia tehát belpolitikai okokból is érdekelt volt abban, hogy normális viszony teremtődjék Magyarországgal. Külpolitikailag is előnye származik belőle, ha északi határai felől nem folytatnak ellene állandó revanspropagandát és ha nem is különösen barátságos, de legalábbis nyugodtabb, békésebb a viszonya Magyarországgal. Egy ilyen célú jugoszláv—magyar döntőbírósági szerződés megkötése a kisantant szövetségét nem feltétlenül lazította volna, de a fellazítás potenciális lehetősége fennforgott. Hiszen a kisantant fő összetartó tényezője a magyar revansháború veszélyének állandó eltúlzása volt, amit magyar részről felfokozott a nagy handabandázással űzött irredenta propaganda. A magyar—jugoszláv szerződés, ha létrejön és a magyar fél igyekszik be is tartani — ha a Bethlen-kormány lemond Jugoszlávia leidarabolásának vágyáról, ami a „Nagy-Magyarország" propaganda egyik részét alkotta —, a magyar revansháború veszélyét Jugoszláviával szemben lényegesen csökkenti. Ez pedig a kisantant összetartó erejét gyengíthette volna. A jugoszláv—magyar szerződés tehát, ha létrejön, potenciálisan magába rejti a kisantant későbbi fellazítását, segítséget nyújt Magyarország külpolitikai elszigeteltségének megszüntetésében és gazdasági előnyökkel jár, mert elősegíti a két szomszéd állam kereskedelmének fejlődését. A tárgyalásokat a jugoszláv fél kezdte, ámbár elég sajátos kísérőzenével. A jugoszláv kormány már korábban lefogatta fő politikai ellenlelét, a Horvát Parasztpárt vezérét, a horvát tartományi képviselőtestület elnökét, Radicot. Ezt követően a jugoszláv rendőrség időnként a Rádiónál lefoglalt iratok közül különböző okmányokat publikált, Radie politikai kompromittálása céljából. De más célból is. 1925. január 23-án a belgrádi lapok egy horvát—magyar szerződés szövegét publikálták, amit — a jugoszláv rendőrség közleménye szerint — Radié és a magyar kormány meghatalmazottja még 1923. november 3-án kötött meg. Ez a horvát-magyar szerződés, vagy szerződés tervezet — a lefoglalt példány aláírva nem volt — kimondja, hogy ha a horvát nacionalisták a szerb uralommal szemben a jugoszláv állam keretein belül nem tudják követeléseiket érvényre juttatni és proklamálják Horvátország elszakadását Szerbiától, a magyar kormány támogatja a létrejövő horvát államot és hajlandó vele politikai, katonai és gazdasági szövetséget kötni.3 2 Ε szerződés ügyében 32 O. L. Küm. res. pol. 1925—16—40—(33).
