Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844

870 NEMES DEZSfi megszorításokhoz, amelyek sértőek voltak a szovjet állam méltóságára nézve. Bethlenék azt remélték, hogy a Szovjetunió elismerésével gyakorolt kegyet gesztusukért nagyúri feltételeket diktálhatnak a hatalmas munkás-paraszs államnak. Hamarosan rá kellett jönniök arra, hogy fennhéjázó gőgjük mitsem ér. A szovjet fél türelemmel, de határozottan utasította vissza az egyezménytervezetnek a felállítandó szovjet követséggel szembeni sértő pontjait. Hasonlóképpen elutasította a gazdasági előnyöket illető túlzott igényeket. Miután a Szovjetunió belső gazdasági helyzete a NEP-politika sikereként megszilárdult és fellendülőben volt, külpolitikai helyzete szintén megszilárdult és külkereskedelmi kapcsolatai is már jelentősen kifejlődtek a szovjet kormány a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok megteremtéséért 1924-ben már nem volt. hajlandó a kapitalista partnereknek olyan előnyöket biztosítani, mint amit két évvel korábban még megadott. A hivatalos tárgyalások a magyar kormány és a szovjet kormány képviselői között 1924. augusztus 26-án kezdődtek és szeptember 12-én fejeződtek be. A tanácskozásokat Berlinben tartották, s azokon a magyar kormányt Kánya Kálmán külügyminiszterhelyettes és dr. Jungerth Mihály követségi tanácsos képviselte. A szovjet kormány képviselője Kresztinszkij Nikolaj berlini szovjet nagykövet volt. A tanácskozásokon időnként mások is résztvettek; szovjet részről Litvinov külügyi népbiztoshelyettes közvetlenül az egyezmény megkötése előtt szintén bekapcsolódott a tárgyalásokba és közreműködött a megállapodás végső szövegezésében. A tárgyalásokon felvetődött vitás kérdések közül nem térünk ki a felállítandó követségekkel szemben magyar részről követelt sértő jellegű kikötésekre. A tárgyalás irataiból elég világos, hogy miről volt szó, másrészt nem ezek a lő kérdések, még ha a Bethlen-féle dacos magyarok többszöri huzavonát idéztek is elő az ilyesmikkel. A fő kérdés sokkal inkább a tárgyalások gazdasági része volt, amihez később — a tárgyalásoktól már függetlenül — az egyezménykötés külpolitikai vonatkozású kérdései kapcsolódtak. A magyar fél a tárgyalásokra készülve orosz-magyar vegyes társaság létesítését tervezte és ezt szorgalmazta. A magyar üzletemberek, hasonlóan más tőkés országok üzletembereihez, ilyen társaság létesítésével a szovjet külkereskedelmi szervek állami monopóliumát kívánták legalább részben megkerülni. Az ilyen vegyes társaságok a szovjet államtól kereskedelmi koncessziókat igyekeztek szerezni abból a célból, hogy a Szovjetunióban közvetlenül kereskedhessenek, s nem csupán a szovjet állam külkereskedelmi képviseletei útján. Gratz Gusztáv, a kormány által kegyelt politikus és üzletember foglalkozott a tervezett vegyes társaság megszervezésével, még a berlini hivatalos tárgyalások megindulása előtt. 1924. augusztus 10-én írta Gratz az iratok között elfekvő levelét ebben az ügyben. Közli, hogy a magyar üzletemberek körében két ellentétes felfogás van a tervezett társaság magyar felének összetételéről. A gyáriparosok inkább egy olyan képviseleti társaságot kívánnak, amely „csak bizonyos cégeket" képviselne Oroszországban. A GYOSZ fent említett emlékirata fel is sorolja a szóbanforgó ipari cégeket. Gratz viszont azoknak az érdekeltségeknek a törekvését képviseli, akik szerint olyan társaság kellene, amely „egyfelől a nagyobb exportvállalatokban érdekelt bankokból, másfelől az iparból" vagyis a bankok és iparvállalatok képviselőiből alakulna, amit Gratz szerint a hitelkérdés kellő megoldása is indokol.5 5 O. L. Küm. res. pol. 1924—24—405 (358).