Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája (1924–1926) 844
848 NEMES DEZSŐ 1. A magyar-szovjet viszony kérdése A magyar—szovjet viszony rendezésének alapvető akadálya volt a horthysta tábor és benne a Bethlen-kormány nagyiokú berzenkedése a Szovjetunió elismerésétől. Ám bármennyire is viszolygott tőle, számolnia kellett azzal a ténnyel, hogy a legtöbb európai ország és az USA-n kívül minden nagyhatalom elismerte a szovjet államot és igyekszik íejleszteni vele kereskedelmi forgalmát. A magyar ipar különösen igényelte a külső piacok bővítését. A Szovjetunióval való kereskedelem e tekintetben igen komoly lehetőséget jelentett. A diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett szólt az a körülmény is, hogy a Szovjetunió az egyetlen állam Európában, amelyik a trianoni szerződést nem ismerte el. A kisantanttal szemben a horthysta Magyarország külpolitikai helyzetét is csak erősíthette, ha rendes diplomáciai viszonyt teremt a hatalmas szovjet állammal. A magyar uralkodó körök ugyanekkor attól léitek, hogy a szovjet állam elismerése erkölcsileg és politikailag megrendíti a kommunistaellenes és szovjetellenes hadjáratukat és újabb tápot ad a nép forradalmi hangulatának. Mégis látniok kellett, hogy a közvetlen szovjetellenes háború egyelőre lekerül a napirendről, ennek előkészítése hosszabb időt igényelhet. 1923-24-ben a nemzetközi életben a Szovjetunió elismerése került előtérbe. Számot kellett vetniök elsősorban azzal, hogy gazdaságilag mit nyerhetnek, ha Magyarország felveszi a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval és mit veszíthet, ha ezt nem teszi meg. Ezt a számadást mindenekelőtt a gyárosok ós az ő közvetlen érdekképviseletük: a Gyáriparosok Országos Szövetsége csinálta meg, és erről emlékiratot nyújtott be a kormánynak. Az emlékirat utal arra, hogy közvetlen magyar—orosz kereskedelmi kapcsolat hiányában a bécsi és berlini szovjet kereskedelmi képviseletek útján csak szűkkörűek a lehetőségek a felkínálható áruk eladására „Egy rendszeres, szerves export csak akkor remélhető — mondja az emlékirat —, ha az Oroszországgal való forgalmat egy vegyes magyarorosz kereskedelmi társaság, amely erre az orosz kormánytól koncessziót nyer, venné a kezébe." A GYOSZ már hosszabb idő óta, az emlékirat szerint már két éve, foglalkozott egy magyar—orosz vegyes társaság létesítésének a tervével. Az egyes vállalatokkal lefolytatott tárgyalások alapján az emlékirat benyújtói megállapítják a következőt : „Igen sok gyári vállalatunk részéről rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg az orosz export iránt." A nyersanyagbehozatalban érdekeltek is hajlandók bekapcsolódni a magyar—orosz vegyestársaságba. Az emlékirat felsorolja azokat a vállalatokat, amelyek „feltétlenül beveendők lennének" a létesítendő vegyes társaságba.1 35 gépgyárat és 15 más gyárat sorol fel, valamint a konzervgyárakat említi, mint amelyek szeretnék termékeiket Oroszországnak eladni. A gépgyárak közül legjelentősebb a Weiss Manfréd Rt, a Ganz Villamossági, a Ganz Danubia, a Láng Gépgyár, az Egyesült Izzó, a MÁV Gépgyár, a MÁVAG és a Hoffher—Schrantz. Nyersanyagbehozatalban érdekeltek a textilgyárak, a kefegyárak és a memorandumban említett hét másik gyár. Ez utóbbiak közül legjelentősebb a Salgótarjáni— Rimamurányi Vasmű RT., amely vasérc behozatalban érdekelt. Amint látjuk,különösen a gépgyárak képviselői szorgalmazták a magyarorosz kereskedelmi kapcsolatok rendszeressé tevését és kifejlesztését. Ennek ' O. L. Küm. res. pol. 1924—24—124 (141).
