Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése I. rész 802
806 HORVÁTH PÁ I. sára szinte minden idevágó történeti munkát idézni lehetne, mert alig akadt kutató, aki a régi közösségi viszonyokat illető megállapításait elmulasztotta volna alátámasztani a korában még fellelhető maradványok bizonyságával. Mégis hiányos volna, lia a téma ötletszerű felvetődését feltételeznénk és nem hoznánk kapcsolatba a kor nagy eszmei áramlataival és különösen a XIX. század nagy társadalmi problémáival. A győztes francia polgári forradalom után a XIX. század egész Európa számára, de különösen Németország számára egészen új helyzetet teremtett. Az évszázadok óta többszörösen elbukott német paraszt számára is egy jobb kor virradt fel, amikora Rajna balpartján a forradalmi seregek nyomán szinte varázsütésre tűnt el a „kegyes uraságoknak fizetendő mindenfajta szolgáltatás".23 Mind világosabbá vált, hogy elérkezett az évezredes vita eldöntésének ideje, a parasztság és urai között. A század azonban a német polgárosodás és a német egység alapvető feladatai keretében vetette felszínre a paraszti társadalom problémáját is. Fr. Engels találóan jegyezte meg, hogy a „középkor vége óta a történelem árama Európát a nagy nemzeti államok felé sodorja".24 Németország társadalmi és nemzeti problémái ebben a tekintetben elsődleges helyet foglaltak el. Míg azonban Rousseau a polgári forradalom eszméit összekapcsolhatta az ősi természetes egyenlőség gondolatával, a német gondolkodók számára ez járhatatlannak tűnik. A francia természetjogi radikalizmus nemcsak járhatatlan a német polgárság számára, de a kialakuló nemzeti törekvések támadásának célpontjává lett. A feudális maradványokkal teli német társadalom a nagybirtok érintetlensége mellett alkalmazkodott fokozatosan a polgári életviszonyokhoz. Az ilyen körülmények között keletkezett német „töiténeti iskola" mit sem tudott kezdeni az ősi természetes egyenlőség gondolatával és azt a radikális francia eszmék talaján sarjadzó jogintézményekkel együtt elutasította magától. A történeti iskola azonban maga sem tudta létét megalapozni a germánság történelmi múltjába való visszatekintés nélkül. A francia eszmék „új tiszteletével" szemben ez az iskola a német Volksgeist maradandó és régi intézményeibe kapaszkodva, a tegnap gyalázatával a ma gyalázatát is törvényesítette, a „korbács elleni lázadásnak minősítette" — minden kiáltozást — „ha az a korbács régi, törzsökös, történelmi korbács" volt.25 A történelmi múltba való visszapillantás azonban akár az antik nagyságot és dicsőséget kereste, akár a „népszellem" maradandó intézményeit kutatta, léptennyomon egy ismeretlen világra bukkant. Találóan mondja J. J. Bachofen : ,,Είη unbekannte Welt eröffnet sich vor unseren Blicken."26 A magát történelminek hirdetett iskola az eredet ismerete nélkül azonban semmit sem tudott belsőleg lezárni, éppen ezért az intézmények eredetének vizsgálata szükségképpen előtérbe került. Fr. K. Savigny a „nép tiszta öntudatát" kereste régi állapotában és feltárult előtte a germánság ismeretlen korai társadalma, Caesar és Tacitus páratlan tudósításai mielőtt szűkeknek bizonyultak volna a történeti valóság tisztázására, a tudományos vizsgálódás körét meghaladó vita tárgyai 23 Fr. Engels: A Mark. 170. 1. 24 pr Engels : Az erőszak és a gazdaság szerepe a német birodalom kialakulásában. „Die Neue Zeit". 1895. évf. — Ld. Mara;—Engels, Válogatott tanulmányai. Szocialista Könyvbarátok. Bpest. 1947. II. 101. 1. 25 K. Marx: Hegeli jogbölcselet bírálatához. Marx—Engels: Válogatott tanúim. Bpest. I. 587. 1. 28./. J. Bachofen: Das Mutterrecht. Stuttgart. 1861. Vorrede und Einleitung. V—VH. 1.
