Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Horváth Pál: A középkori falusi földközösség történetével foglalkozó polgári történeti-jogtörténeti irodalom néhány kérdése I. rész 802
A. KÖZÉPKORI FALUSI FÖLDKÖZÖSSÉG TÖRTÉNETÉVEL FOGLALKOZÓ IRODALOM 807 lettek. A XIX. század első felében egyszerre a tudományos irodalom központi kérdésévé vált a germánság korai társadalma, de különösen Caesar és Tacitus tudósításainak magyarázata. Egész tudományos irodalom keletkezett a tudósításokról, amely a filológusokat, a nemzetgazdászokat és történészeket egyaránt foglalkoztatta.27 Caesar, Tacitus tudósításai az egyébként is irányzatokra szakadt történeti iskolát méginkább megosztották a germanistákra és romanistákra. Ha a fellelt intézmények ugyanis sajátosan „germán" jelenségek, akkor szükségképpen szakadék tátong a germánság kora és a római társadalom között. Fr. K. Savigny még kevésbé fordította a figyelmét a régi germán viszonyok helyének tisztázására, inkább kísérletet tett, többek között, a nemesség előjogainak az ősi korba történő vissza vetítésére.2 8 A történeti iskola és Fr. K. Savigny hatása természetesen olyan nagy volt, hogy G. L. Maure rig alig akadt, aki megállapításaikkal megalapozottan szembe tudott volna szállni. A tudósítások körül a hívők és tagadók, a germanisták és roinanisták sorakoztak fel : Fr. Dahlmann,\H. Sybel, G. L. Maurer, Bethman-Hollweg, Fr. Thudichum stb. tanításaikban a tudósítások alapján álltak, míg azt bizonyos tekintetben tagadni igyekezett Möser, Κ. Fr. Eichorn, J. Grimm, G. Landau, L. Zimmerle stb. Sem érveiket, sem a vitában részt vevők kőiét nem volna lehetséges itt kimerítően tárgyalni,annál is inkább, mert a XX. század egyes történetietlen irányzatai ismét felelevenítették ezt a vitát, nem is annyira a tudósítások értékének tisztázása érdekében, mint inkább a politikai harcok részeként.29 A német történeti iskola „népszellem" keresését azonban hamarosan háttérbe szorították a tudósításoknak azon megállapításai, amelyek a germánság nemzetségi viszonyainak, a letelepedés közösségi rendjének, az eredeti tulajdonközösség létezésének a bizonyságai lettek. A tulajdoni viszonyok korukban is vajúdó állapotának zűrzavarában a „privati ac separati agri apud eos nihil est . . ."30 Caesar-féle tudósítással nehezen lehetett megnyugtató eredményre jutni.31 A Mark-közösség tagjainak tulajdoni viszonyait a közösségi földek egy ι észének ideiglenes egyéni használatba adása is bonyolította. K. Fr. Eichorn még általában a tényleges tulajdonosokat tekintette teljesjogú Mark-tagoknak. Ebben a tekintetben is csak Maurer tudta a közösségi tagok tulajdoni viszonyait elhatárolni annak korai és késői állapotától.32 A germánok társadalmának korai viszonyaival kapcsolatos irodalmi vita a XIX. század derekán érte el tetőfokát. H. Sybel és G. VVaitz tanításai a tudósításokat illetően 1854 körül kétségtelenül előtérbe kerültek é3 újabb tisztázódásra vezettek, mégis sokkal értékesebbnek bizonyultak az inkább már gazdaságtörténeti jellegű vizsgálódások, amelyeket K. Fr. Eichornból kiindulva G. Landau és L. Zimmerle folytattak a művelési kényszernek, a háromnyomásos gazdálkodásnak a közösségi renddel való kapcsolatáról.33 A vitában központi kérdésként szerepelt, hogy a 27 G. Haussen: i. m. 78. 1. 28 Ld. Timon A. munkájának a germán ősalkotmányra vonatkozó utalását. Bpest, 1881. 40. 1. 29 Különösen a reakciós osztrák történész, Alfons Dopsch munkái tették ismételten kilátástalan vita tárgyává. 30 C. Julius Caesar: Commcntarii Belli Gallici cum A. Hirti Suplemento edidit Harald Fuchs. 1944. 66. 1. 31 Κ. Fr. Eichorn : Deutsche Staats- und Rechtsgeschichte. Erster Teil. Gött ingen. 1834. 63. 1. 32 G. L. Maurer : Geschichte der Markenverfassung in Deutschland. 1866. 94. 1. 33 G. Haussen: i. m. I. 127. 1. — G. Landau: Die Territorien in Bezug auf ihre Bildung u. ihre Entwicklung. Hamburg—Gotha. 1854. 61.1. — L. Zimmerle: Das deutsche Stammgutssystem. Tübingen. 1857. 7—8. 1.
