Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
76 ZSIGMOND L-ÍSZLÓ A manőver sikerét — külpolitikai téren — már kezdettől fogva kilá/ tástalanná kellett, hogy tegye az a körülmény, hogy Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok — az adott időszakban — tartózkodott hasonló jellegű háborús célok proklamálásától, sőt erőteljesen folytatta kísérleteit a Monarchia megnyerésére — nem utolsó sorban éppen az oroszországi helyzetre való tekintettel. Az Ideiglenes Kormány számára ugyanakkor nagyon kétélű fegyvernek mutatkozott az az elv, amelyet hangoztatva akarta harcra buzdítani maradék erőit a Monarchia ellen. A népek önrendelkezési jogára, a nemzeti elnyomás alatt sínylődő népek felszabadítására való hivatkozás ugyanis teljes ellentmondásban állott az Ideiglenes Kormány politikájával, amely halogatta a nemzetiségi kérdés megoldását és ezáltal oly helyzetet teremtett, amely — tekintettel a forradalmi helyzetre — magában rejtette a legerőszakosabb eszközökhöz való visszatérés veszélyét. * 9 A nemzeti kérdés jelentőségének a felismerése, a helyes álláspont kialakítása és gyakorlata döntő jelentőségű volt a forradalom ügye szempontjából általában, a szocialista forradalom győzelme szempontjából különösen. A nemzeti elnyomás alatt sínylődő népek nemzeti-függetlenségi mozgalmaiban rejlő forradalmi erőt és annak a proletariátus előtt álló történelmi feladat megoldásában való szerepét a nemzetközi munkásmozgalom — amint erről Marx és Engels írásai, az I. Internacionálé egész tevékenysége is tanúskodnak — már idejében felismerte.4 1 A II. Internacionálé 1896. évi londoni kongresszusa — mint ismeretes — a nemzetek önrendelkezési joga mellett foglalt állást.42 Jótékony hatása megmutatkozott az osztrák szociáldemokrácia 1899. évi brünni programjában,4 3 amely ha nem is foglalta magában kifejezetten a nemzetek önrendelkezési jogát, gyakorlatilag — amint erre Lenin is rámutatott — annak elismerését jelentette. De a biztató kezdet ellenére az osztrák szociáldemokrácia megrekedt a kiinduló ponton, sőt az imperializmus időszakában, amikor a nemzeti kérdés rendezése általában, az önrendelkezéshez való jognak az elismerése (egészen a különválásig) különösen fontossá vált és az imperializmus elleni harc szerves és elválaszthatatlan alkatelemévé lett,44 sajnálatos módon visszaesett korábbi, alapjában helyes álláspontjához mérten. A nemzetközi munkásmozgalomban egyedül az oroszországi szociáldemokrácia ismerte fel a nemzeti kérdés különleges jelentőségét az új történelmi szakasz küszöbén, amint erről az 1903. évi pártkongresszus határozatai is tanúskodnak.4 5 Hogy ez így alakult, az mindenekelőtt az orosz munkásmozgalomban jelentkező és érvényesülő forradalmi szárny fellépésének volt köszönhető.4 6 Az 1905-ös forradalom, majd az első világháború előtti 41 V. I. Lenin művei. 20. k. 443—445. 1. 42 Uo. 443. 1. — Vö. Verhandlungen und Beschlüsse des Internationalen Sozialistischen Arbeiter- und Gewerkschafts-Kongresses zu London vom 27. Juli bis 1. August 1896. (Berlin, 1897). 18. 1. 43 V. I. Lenin művei. 20. k. 419. 1. 44 V. I. Lenin művei. 21. k. (Bpest, 1951). 293. 1. 45 KoMMyHHCTHHecKafl flapTM« CoBeTCKoro CoK>3a β pe30JiiouHHX η pemeHHflX Cbe3/iOB, K0H<J)epeHUHH Η luieHyMOB UK. MacTb I. 1898—1925 (MocKBa 1953). 40. 1-46 V. I. Lenin művei. 6. k. (Bpest, 1953). 472—481. 1. — 20. k. 456—469. 1.
