Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Molnár Erik: Révai József (1898–1959) 771

51593 RÉVAI JÓZSEF (1898-1959) Révai József elvtárs, akitől most búcsúzunk, pártunk és a marxizmus—leninizmus kiváló ideológusa volt. Révai elvtárs elméleti munkásságát, amelynek központjában a magyar történet kérdései állottak, nem lehet jobban jellemezni, mint saját szavaival: „Nem mint utólagos szemlélők, hanem mint a jelen harcainak résztvevői, nyúltunk hozzá a magyartörténelem kérdéseihez", mert „csak a küzdő értheti meg a küzdőket". Révai elvtárs, mint a párt harcosa, a párt előtt álló problémák megvitatása közben jutott el az ország történelmi problémáihoz. És el lehet mondani, ő tette a legtöbbet azért, hogy tudatosítsa a párt politikai célkitűzései és a magyar történelmi fejlődés közötti mély összefüggést. Révai József ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a század eleji Magyarország forradalmas légkörében nőtt fel, a „Láznak iljú seregéhez", amelynek forradalmi tüzét Ady Endre szította. Amikor a háború és a forradalmak vihara elült, amikor a magyar kommunisták számára eljött a számvetés ideje, a lehetősége annak, hogy a leninizmus tükrében vizsgálják meg azt, ami történt, Révai elvtárs jelölte ki Ady Endrének, a forradalom viharmadarának helyét a magyar történetben. Megmutatta Adyban a polgári-demokratikus népi forradalom, a parasztforradalom költőjét, annak a demokratikus forradalomnak a lírikusát, amelynek főereje a munkásosztály. Rámutatott arra, hogy Ady Endre — és az akkori Magyarországon egyedül Ady Endre — közel jutott a szocialista forradalomba átnövő demokratikus forradalom gondolatához. De felfedte Ady tragikumát is, aki nem látta sehol azt az erőt, amely a magyar nép súlyos problémáit megoldani képes. Erre az erőre, a parasztsággal szövetséges munkásosztály forradalmi erejére, csak a leninizmus segítségével lőhetett rámutatni. A munkásosztály szocialista forradalma azonban, hibái következtében is, 1919-ben elbukott. Tisztázni kellett a bukás okait, szembe kellett nézni azzal az állítással, hogy a forradalom azért bukott el, mert Magyarországon nem a szocialista, hanem a polgári átalakulás volt napirenden. De szembe kellett nézni azzal a másik állásponttal is, amely a 48-as forradalmat tiszta polgári forradalomnak tartotta, s ebből levonta azt a következtetést, hogy a Magyarországon esedékes forradalomnak nincsenek többé polgári-demokratikus feladatai. A párt helyes irányvonalának megállapítása végett tisztázni kellett tehát az 1848-as forradalom jellegét. Ezt a feladatot Révai elvtárs teljesítette, ő volt az, aki az 1848-as forradalom helyét és szerepét a magyar történetben végérvényesen megállapította. Révai elvtársnak az 1848-as forradalomra vonatkozó tételei ma már szilárd alkatrészei a magyar munkásosztály, a haladó magyar nép történeti tudatának. De azért a legmélyebb tanulságot, amelyet az 1848-as forradalom történetéből levont, újból és újból hangsúlyozni kell, azzal a kísérlettel szem! Századok