Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló Hahn István és Ruzsás Lajos kandidátusi disszertációjának vitájáról 722

KRÓNIKA 723 szenvezőktől), a különféle trónkövetelők fellépései és a város körzetében lezajló parasztfelkelések válthatták ki. A mozgalmak ideológiáját a cinikus filozófia, az eretnekségek, néhány alkalommal a hivatalos egyházi tanításba átöröklődött őskeresztény eszmék alkották. A késő ókori városimegmozdulások—mint a disszertáció megállapította— konkr ét céljaikban, osztályösszetételükben, ideológiájukban nem voltak egységesek. A városi lakosság politikai törekvéseinek eltérő voltát az a belső ellentmondás eredményezte, mely egyfelől a dominatus elleni fellépésükben, másfelől azonban a városi lét stabilitását biztosító impérium fenntartására irányuló törekvésükben jutott kifejezésre. Ez a belső ellentmondás a birodalom különböző területein más és másképpen oldódott fel, amivel jelentős tényezője lett a nyugati és keleti területek sok szempontból eltérő fejlődésének. Ebből a perspektívából tekintve a dolgozó városi tömegek fellépéseinek progresszív jelentőségét nem lehet egészében tagadni. A disszertáció az opponensek és hozzászólok részéről egyaránt nagy elismerést aratott. Dobrovits Aladár opponensi véleményében annak a felfogásának adott kifejezést, hogy a disszertáció „az utóbbi évek egyik legjelentősebb tudományos munkája. . . a késői ókorral foglalkozó, nemcsak a nem túlságosan bő magyar, de a nemzetközi irodalomban is". Kiemelte, hogy a disszertáció, mind szemléletében, mind módszerében marxista. Ugyanezt a. véleményét hangoztatta a másik opponens, Szádeczky-Kardoss Samu is, aki kiemelte azt is, hogy a disszertáció egy alapvető kérdést helyez teljesen újszerű megvilágításba. A Hahn István disszertációjának egészét illető elismerő vélemények mellett az opponensek a feldolgozás több hiányosságára is rámutattak és több kérdésben vitába szállták a szerző felfogásával. Dobrovits Aladár a régészeti adatok, a Pannónia történetére vonatkozó adatok és az egyháztörténeti források feltárásának elhanyagolására mutatott rá, elsősorban azonban azt hiányolta, hogy a disszertáció, mely sok közhelyként liató állítást megdöntött és „a születő új kibontakozását látta meg ott is, ahol az eddigi kutatás csak az elhaló régivel találkozott", éppen e tekintetben nem eléggé következetes. Szerző ugyan a történeti anyag feltárása során bátran szembenéz tekintélyekkel és általános elfogadott tézisekkel, de végső szövegezéseiben sokszor kompromisszumot keres az általa feltártakból szükségszerűen adódóak és a köztudatban meggyökeredzett felfogás között. Dobrovits Aladár felfogása· szerint ugyanis a disszertáció eredményei sok vonatkozásban szükségessé teszik a rabszolgatartó társadalomról, annak struktúrájáról vallott egész felfogásunk átalakítását. A disszertáció egyik hiányaként azt állapította meg, hogy a szerző e problémát nem veti fel, nem tartja szükségesnek megválaszolni. Pedig a Hahn István által felvázolt képből, „amelynek egyes adatait a korábbi fejlődési stádiumra is visszavetíthetjük, a római császárkori rabszolgatartó társadalomnak eddig — úgy véljük — statikus ízű szemléletétől eltérő körvonalait kell nyernünk. Nem kell és nem is lehet mindenütt a kevésszámú rabszolgatartókat és a szolgálatukban görnyedő rabszolgák tízezreit vagy százezreit keresnünk. A mezőgazdasági termelésben korábban azért nem, mert az eminensen rabszolgatartó nagybirtok mellett a kis középbirtokok, szabad parasztok túlsúlya vitathatatlan, az ipari termelés zömében azért nem, mert különösen a finomabb iparokban a rabszolga termelés nem kifizetődő. Későbbiekben az ipari termelésre vonatkozóan Hahn világos képet nyújt: a rabszolgák ipari termelését csak egyes iparágakban vagy a fabricáknál látja valamelyes súllyal megjelenni — itt a jogilag szabad bérmunkás kizsákmányolása kifizetődőbb —, a mezőgazdasági termelesnél viszont éppen a Ilahn által másutt elemzett patrocinium és colonátus volt a fejlődés útja." Ezen elvi jellegű megállapítás mellett Dobrovits Aladár hiányolta azt, hogy a disszertáció, mikor kimutatja a keleti városok orientalizálódását, nem mutatja be az orientális (pun, szír, görög, zsidó) elemek előnyomulását. a nyugati provinciák városaiban, Hahn István az opponensi bírálatokra adott válaszában kifejtette, hogy ennek oka a keleti és nyugati orientális elemek egymástól eltérő demográfiai, társadalmi és politikai súlya. ,,Keleten a lakosság olyan autochton, szerves alkatrészét tették ki, amely a drmos szociális és politikai megmozdulásaiban kezdeményező szerepet vitt. . . Nyugaton viszont a város társadalmán kívül álló idegen test maradtak (Narbóban külön temetőjük volt), létszámuk is. . . elenyészőnek látszik." Hiányolta Dobrovits Aladár a városokon belüli etnikai ellentétek és a dogmatikai küzdelpiekkel kapcsolatos városi belső összeütközések részletesebb elemzését is. Hahn István — mikor viszonválaszában elismerte e kérdések kevéssé kidelgozott voltát, egyúttal — hangsúlyozta, hogy e problémák még alig vannak feltárva, monografikus feldolgozásuk még hiányzik. ' Szádeczky-Kardoss Samu opponensi véleményében két, egymással összefüggő problémára utalt, mint olyanokra, melyek a disszertáció alapkoncepciójával nem egyez-33*