Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló Hahn István és Ruzsás Lajos kandidátusi disszertációjának vitájáról 722

.722 KRÓNIKA BESZÁMOLÓ HAHN ISTVÁN ÉS RUZSÁS LAJOS KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁJÁRÓL Hahn István kandidátusi disszertációja (A városi lakosság és szociális mozgalmai a római birodalom bomlása idején) egy, az ókori rabszolgatartó társadalom történetében elsőrendű fontosságú — de mindeddig elhanyagolt — kérdést elemez, s helyez új megvilágításba: azt vizsgálja, hogy a rabszolgatartó társadalom általános válsága következtében kirobbanó, a római birodalom felbomlását előkészítő forradalmi mozgalmakban a rabszolgák, colonusok, szabadparasztok és a birodalomba betelepülő barbárok mellett milyen szerepet játszottak a városi lakosság tömegei. A szerző szakít azzal a begyökeredzett felfogással, hogy a III — V. századi városi lakosság nagy részében jellegzetesen antik, rendszeres ingyenes ellátásból élő proletárréteg, mely a rabszolgatartó rendszer egyik támasza, s melynek mozgalmai reakciós megmozdulások. Szerző disszertációjában kimutatja, hogy — ellentétben az eddigi felfogással — a késő-antik városokra nem vonatkoznak azok a jellegzetességek, melyek a klasszikus városokat megkülönböztetik. A városok igazgatása, gazdasági élete és társadalmi felépítése ugyanis a IV. századra jelentősen megváltozott. Lényeges különbségek alakultak ki az egyes városok, várostípusok között. Az agrár jellegű és helyi jelentőségű kereskedőipari városok hanyatlásnak indulnak, ezzel egyidejűleg azonban az igazgatási és katonai centrumok, valamint a birodalom igényeit kielégítő iparos-kereskedő városok, élükön Konstantinápollyal, gyarapodnak. Megváltozott a lakosság szociális összetétele is. A városi arisztokrácia részleges kiválása, „kétlaki" élete mellett klientélája túlnyomórészt a vidéki nagybirtokokra költözött. Megindult a városok barbarizálódása is, a Keleten a tönkrement , nem hellenizálódott parasztság tömeges beözönlése (mely a szociális mozgalmak fő elemét adja), a Nyugaton pedig a germán törzsi arisztokrácia, a barbarizált hadsereg veteránjainak betelepedése következtében. A város iparban dolgozó elemein belül csökkent a rabszolgamunka aránya a szabadokéval szemben. Ε vált ozások következtében természetszerűleg csökkent az arisztokrácia befolyása a város életére, vezetésére s nőtt a plebejus lakosság gazdasági-társadalmi súlya, öntudatosodása, politikai aktivitása. A IV. században a városi élet és a lakosság politikai tevékenysége újjáéledt. Ezután tér rá szerző a városi lakosság gabonaellátására vonatkozó adatok elemzésére. Ennek során megállapítja, hogy a fővárosoktól eltekintve a késő-antik városok lakossága nem részesült nagyobb mennyiségű ingyenes élelem ellátásban, így a szegény szabadok túlnyomó többségükbon termelőmunkából tartották fenn magukat, miután a rabszolgák termelőmunkára alkalmazása az iparban jelentősen háttérbe szorult. Jellemző, hogy még az állami nagyüzemekben is jelentős számú elítélt vagy szabad dolgozó termelt. A városi lakosság politikai tevékenységének elemzése során a disszertáció megállapítja,' hogy a II. században a városi életet kizárólag irányító oligarchia szerepét a IV. századra az államhatalom vette át. A városokat e század folyamán az államhatalom autokratikus módon igazgatta. A városi lakosság politikai vélemény nyilvánítását a dominatus úgyszólván teljesen lehetetlenné tette. Lassanként azonban a városi lakosság megváltozott társadalmi, ethnikai összetétele, a városi arisztokrácia háttérbe szorulása, s nem utolsó sorban a dominatus szociális demagógiája lehetővé tették, hogy a tömegek akarata részben legális, részben illegális formákban kifejezésre jusson. A többségében dolgozó városi lakosság cirkuszi tüntetéseken, defensor civitatis és püspökválasztás alkalmával hallatta hangját, s e réteg fellépésének volt fejlettebb formája a bizánci demosok működése, vagy az önkormányzatra irányuló törekvés is. Hahn István disszertációjában cáfolja azt a szemléletmódot, mely a városi felső réteg, a curialisok tönkremenetelében látja a curiák elnéptelenedésének és az e folyamatot gátolni kívánó állami intézkedések okát. A disszertáció megállapítja, hogy nem a curialisok tönkremeneteléről, hanem az ordo curialis differenciálódásáról van szó, amelynek során sokszor nem a curialis tönkremenetelét, hanem ellenkezőleg, magasabb társadalmi osztályokba történő emelkedését figyelhetjük meg. A disszertáció szerint a curiák elnéptelenedésének döntő oka a közéleti tevékenységekből fakadó előnyök és az ezzel járó kötelezettségek egyensúlyának felbomlása volt. Disszertációja következő fejezetében a szerző világos áttekintését nyújtja a városi adók, a városi lakosság különböző rétegeire nehezedő egyéb kötelezettségek ós mentesítések rendszerének, valamint az e téren bekövetkezett változásoknak, majd a városi lakosság osztályharcát és politikai mozgalmait elemzi. Először számbaveszi azokat a rétegeket , melyek esetleg külön-külön, gyakrabban együttesen fordultak szembe a városi vezetéssel, rendszerint az államhatalommal. A megmozdulásokat a városok élelmezésében beálló zavarok, az adók fokozása, a barbár támadások (melyekkel kapcsolatosan alapvetően eltér a keleti barbárellenes városok állásfoglalása a nyugati, a barbárokkal rokon-