Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

.704 KRÓNIKA vehet részt a tudományos ülésszakon, mert az olasz hatóságok megtagadták tôle a kiutazási engedélyt. Eztkövetően azelső előadást Czjang Csun-fan tartotta ,,A magyarországi proletárforradalom és a kínai nép forradalmi harca" címmel. Elmondta, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a kínai haladó közvélemény igen nagy érdeklődéssel kísérte a magyarországi eseményeket. A sajtóban számos közlemény jelent meg, amely kifejezésre juttatta az együttérzést a magyar proletárforradalommal. A „Mzsics-zson pinluny" (Heti szemle) c. pekingi forradalmi lap 1919 áprilisában például a következőket írta : „Az antant Magyarországon semleges zóna létesítésére törekszik azért, hogy elejét vegye az oroszországi bolseviKiektől irányított forradalmi mozgalom nyugat-európai elterjedésének. Azonban tudniok kellene, hogy a bolsevizmus már régen »megfertőzte« Magyarországot." Más helyen a lap azt emelte ki, hogy a magyar forradalom „nem a szuronyokra, hanem a proletariátus támogatására építi hatalmát". Elmondta továbbá, hogy többek között a „Csen-bao" c. lap áprilisban közölte a Forradalmi Kormányzótanács nyilatkozatának teljes szövegét, majd júniusban részletes beszámolókat hozott a Tanácsköztársaság történetéről „Vörös forradalom Magyarországon" címmel. A pekingi egyetem hallgatóinak lapja foglalkozott a Magyar Tanácsköztársaság alkotmányával, s annak több pontját emelte ki, így a népek önrendelkezési jogának biztosítását, a munkakényszert és munkához való jogot, a világbékére irányuló törekvések támogatását stb. A továbbiakban a Kínai Kommunista Párt Vezetőinek 1918/19-es cikkeivel, megnyilatkozásaival foglalkozott . Ismertette Li-Da-Csaonak, a Kínai Kommunista Párt egyik alapító tagjának 1918-ban írt cikkét, amelyben lelkesen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét és a magyar forradalom eredményeit, s rámutatott arra, hogy a szocialista forradalom tartalmat adott a XX. századnak. A cikk rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a forradalmi mozgalom Európa-szerte törjed, hogy a baloldal megerősödött a nyugat-európai munkásmozgalomban is. A nemzetközi munkásmozgalom helyzetével, s azon belül az 1919-es magyar forradalom jelentőségével Mao Ce-tung is több cikkben foglalkozott a „Szjanczjan pinluny" c. folyóiratban, amelynek főszerkesztője volt. „A németek gyászos szerződése" c. cikkében 1919. július 21-én megállapította, hogy Németország számára, ha nem akarja elfogadni az imperialista hatalmak békéjét, egyetlen kivezető út marad: követni Oroszország és Magyarország példáját. Ismertette az előadó a kínai 1919. évi „május 4" mozgalom jellegét és jelentőségót. A „május 4" mozgalom, élén a pekingi egyetemi hallgatókkal, imperialista-ellenes, hazafias mozgalom volt, amely országos méretű forradalmi tömegmozgalommá fejlődött. Mao Ce-tung rámutatott arra, hogy a mozgalom létrejötte egyrészt a kínai kapitalista viszonyok fejlődésével, az erősödő és számottevő kínai proletariátussal, másrészt az oroszországi, németországi és magyarországi proletárforradalom hatásával magyarázható. Ε mozgalom következtében Kínában széles körökben terjedt a marxizmus-leninizmus, s mind ideológiailag, mind a káderek nevelése tekintetében előkészítette a Kínai Kommunista Párt 1921-ben történt megalakulását. A „május 4" mozgalom további fejlődésének, jellegének vázolása után, befejezésül méltatta a kínai és a magyar nép forradalmi harcainak, győzelmének jelentőségét, A következő referátumot dr. Johannes Zelt tartotta ,,Α német kommunisták szolidaritása a Magyar Tanácsköztársasággal" címmel. A német és a magyar munkásosztály testvéri szolidaritásának múltba nyúló hagyományait méltatva tért rá arra, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után Németország minden nagyobb városában tömegtüntetéseken és gyűléseken üdvözölték a Magyar Tanácsköztársaságot. Különösen nagy volt a lelkesedés Bajorországban, ahol a munkások hősiesen harcoltak a hatalomért; a bajor főváros, München proletariátusának forradalmasodásában igen nagy szerepe volt a Tanácsköztársaság hatásának. Mint ismeretes, 1919 áprilisában a burzsoáziával és a jobboldali szociáldemokráciával vívott harcok közben megteremtették a Bajor Tanácsköztársaságot. A proletárszolidaritás legfontosabb követelménye a német kommunisták számára az volt, hogy leleplezzék a polgári és szociáldemokrata sajtó hazug jelentéseit, rágalmait, amelyeket a magyar munkáshatalomról terjesztettek. Ilyen értelemben tájékoztatta olvasóit a német kommunisták központi lapja, a „Rote Fahne", valamint a kommunista párt szászországi újságja, a „Der Kommunist". Beszámoltak a munkás- ós katonatanácsok megalkulásáról, a népbizt osok kinevezéséről, a burzsoázia lefegyverzéséről,a gazdasági és kulturális intézkedésekről. Ezután gazdag tényanyaggal illusztrálta az Ebért—Scheidemann-kormánynak a Tanácsköztársasággal szemben tanúsított ellenséges magatartását. Idézett egy 1919. április 12-én géptávírón Budapest és Berlin között lefolytatott beszélgetést, amelyből kiderült, hogy a szociáldemokrata német kormány azt sem engedélyezte, hogy a Svédországban