Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

KRÓNIKA 705 vásárolt rotációs papírt a Magyar Forradalmi Kormányzótanács Németországon keresztül szállítsa Budapestre. Rámutatott arra, hogy a birodalmi kormánynak az oroszországi szovjet hat alommal és a magyarországi Tanácsköztársasággal szemben alkalmazott ellenséges politikáját a német imperialisták és militaristák diktálták, s ez a politika az antikommunizmus vonalán találkozott az antanthatalmak politikájával. A nemet nemzet nehéz helyzetéből a kivezető utat Németország Kommunista Pártja mutatta — s ez, mint ahogyan azt egy esseni gyűlésen az előadó is hangoztatta — nem a nyugati monopoltőkével való együttműködés, hanem ,,a Szovjctoroszországgal és a Magyar Tanácsköztár-sasággal szövetséges Német Tanácsköztársaság megteremtése" volt. A továbbiakban részletesen ismertette a német kommunistáknak a Magyar Tanácsköztársaság érdekében kifejtett gyakorlati tevékenységét. A német munkások felkutatták és jelezték az antant Magyarországra irányított muníció- és fegyverszállítmányait, s ezeket, gyakran már Baden-Württembergben, de legkésőbb bajor területen feltartóztatták, sőt ki is rakták. Ugyanez volt a sorsa a szállítmányoknak Thüringiában és Szászoi-szágban is. Több ízben került sor súlyos összecsapásokra; egy francia katonai szerelvény kísérő legénysége például, amikor Karlsruhe város munkásai a szállítmányt feltartóztatták, tűzharcot kezdett, melynek több halottja volt. A katonai vonatot azonban mégsem engedték át. A Magyar Tanácsköztársaság bukása idején a nemzetközi szolidaritás legfontosabb formája a külföldre menekült magyar forradalmárok megmentése és segítése volt. A reformistákkal és revizionistákkal szemben, akik az ellenforradalom felülkerekedésekor szemrehányásokkal és rágalmakkal halmozták el a magyar forradalom vezetőit, a német kommunisták elszánt ideológiai harcban keltek a Magyar Tanácsköztársaság védelmére. ,,A Magyar Tanácsköztársaság — írta a Kommunistische Rätekorrespondenz 1919. augusztus 8-i száma — nem véletlenül összeverődött emberek valamilyen csoportjának nevetséges terméke, hanem történelmi szükségszerűség ós a háború utáni gazdasági és politikai helyzet eredménye. Nem belső lehetetlenné válása folytán omlott össze, hanem ellenségeinek túlereje következtében, amelyet azok a szomszéd országok fejletlen forradalmi helyzetéből nyertek." Befejezésül a proletárinternacionalizmus nagy történelmi jelentőségét méltatta. Ezután Helmuth Kolbe olvasta fel előadását ,,A Kommunisták Németországi Pártjának állásfoglalása a Magyar Tanácsköztársaság mellett" címmel. Hangsúlyozta, milyen döntő erkölcsi tényező volt Németország Kommunista Pártja számára az a tény, hogy Szovjet-Oroszország mellett 1919 márciusában Magyarország is megkezdte a burzsoázia és a földbirtokosok hatalmának szétzúzását, a proletárdiktatúra rendszerének kiépítését. Míg a német szociáldemokraták jobbszárnya és az ún. független szocialisták opportunista vezetői kijelentették, hogy „Oroszország és Magyarország nem a szocialista fejlődés példaképei és úttörői", addig a kommunisták azt hirdették, hogy a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttével új szakasz nyílt meg a szocializmus győzelméhez vezető úton. Megállapította, hogy Németország Kommunista Pártjának állásfoglalását a magyar tanácshatalom mellett a proletáintél-nacionalizmus szelleme hatotta át. ,,A német kommunisták számára. — mondotta — ebben a kérdésben nem létezett »semlegesség«, nem létezett »harmadik út«, hanem csak az egyértelmű állásfoglalás a proletárhatalom mellett — a polgári hatalom ellen." Idézte Clara Zetkinnek azt a megállapítását, hogy ,,a magyarországi proletárforradalom győzelme tüzes nyelven szól a világ bérrabszolgáihoz." Részletesen szólt azokról az akciókról, amelyek a Tanácsköztársaság mellett bontakoztak ki a német munkásmozgalomban. Gyűlések és tüntetések követték egymást ; Münchenben egy áprilisban megtartott katonagyülésen a- szónok arra hívta fel a többezer főnyi hallgatóságot, hogy úgy lépjenek fel a reakciós erők ellen, mint ahogyan azt magyar testvéreik tették. A kommunisták kezdeményezésére összehívott munkanélküliek birodalmi gyűlése táviratban üdvözölte a magyar munkásosztályt: „A kongresszus azonosítja magát az egész forradalmi proletariátussal, elfogadja a tanácsdiktatúrát és ígéri, hogy Németországban is egyengeti a megmentő világforradalom útját". A német munkások a kommunisták vezetésével követelték, hogy teremtsenek szoros szövetséget Szovjet-Oroszországgal és a .Magyar Tanácsköztársasággal. Ismertette a kommunistáknak a parasztság számára kiadott „Hol a kivezető út?" című brosúráját, amely hivatkozott a magyar munkásság példájára is. Megemlítette, hogy a „Münchner Rote Fahne" „A Magyar Tanácsköztársaságból" rovatcím alatt állandóan közölt jelentéseket az oktatásügyi intézkedésekről, a Vörös Hadseregről, a parasztpolitikáról stb. A Württemberg! kerület újságja, a „Spartakist" ugyanígy állandó rovatban adott tájékoztatót a rragyar proletárdiktatúra eseményeiről. Méltatta a kommunisták kiadásában megjelent „Békéről szóló irányelvek"-et, amelyek leszögezték, hogy a Szovjetoroszországgal és a Magyar 32 Századok