Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Beszámoló a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról (L. Nagy Zsuzsa) 697

.698 KRÓNIKA Molnár Erik elnöki megnyitója után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége nevében Fogarasi Béla üdvözölte a résztvevőket, kiemelve az ülésszak politikai és tudományos jelentőségét. Ezt követően Nemzs Dszső tartotta meg előadását ,, Λ Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségéről" .* Ehh?z az összefoglaló főelőadáshoz csatlakoztak a külföldi ós magyar történészek, külföldi és magyar veteránok felszólalásai, amelyek a Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi visszhangját, belső történetének egy-egy kérdését világították meg. Az ülésszak még ezen a napon délután folvtatódott Zsigmond. László elnökletével. Elsőnek Frantisek Pár tartotta meg előadását ,, A csehszlovák jobboldali szociáldemokraták áruló szerepe a csehszlovák burzsoá haiseregnek a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenciója idején" címmel. Bevezetőben vázolta azokat a körülményeket, amelyek között a Csehszlovák Köztársaság létrejött. Az 1919 tavaszára kialakult helyzetről szólva rámutatott azokra a különbségekre, amelyek a cseh országrészeket ós S dovákiát jellemezték a politikai hangulat, a munkásmozgalom szempontjából. Szlovákiában „munkástanácsok létesültek, s ezeknek nagy szerepük volt különösen abban az időben, amikor a közigazgatás a magyar szervek kezéből a csehszlovák szervek kezébe ment át". A szlovák munkástanácsok sok helyen — mint arról dr. Srobár, Szlovákia teljhatalmú minisztere jelentéseiben is beszámol — átvették a közigazgatást, felemelték a munkások, közalkalmazottak fizetését stb. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor a csehszlovák jobboldali szociáldemokrata vezetők utasították lapjaikat, hogy e tényről keveset írjanak, hogy kövessék a kormányszervek hivatalos véleményét. Ez a hivatalos vélemény az volt — mondotta az előadó —, hogy „a Magyar Tanácsköztársaság csupán a magyar mágnásoknak és g városoknak álcázott uralma, akik így akarják visszaszerezni Szlovákiát, Erdélyt ás a Délvidéket, az Ο «trák—Mag yar Monarchia szétesése után Magyarországtól elszakított részeket." Ezeket a nézeteket terjesztette a csehszlovák szociáldemokrácia központi lapja, a „Právo Lidu" is. Ezután a Tanácsköztársaság ellen szervezett intervenció katonai és agitációs előkészítését ismertette, a korabeli újságcikkekből is idézve. A támadás megindulása után a csehszlovák lapok jóformán semmit sem írtak a front eseményeiről, viszont rágalmakat szórtak a Tanácsköztársaságra. Ugyanakkor a belpolitikai események előtérbe állításával, a kitűzött községi választásokhoz fűzött hamis illúziók terjesztésével igyekeztek a lakosság figyelmét elvonni az intervencióról. Megváltozott a helyzet, amikor a magyar Vörös Hadsereg kezdte visszaszorítani a csehszlovák csapatokat. A burzsoá és szociáldemokrata sajtó egyaránt „harcba hívta a népet »a betolakodók« ellen". Mozgósították a S okol-Egyesület tagjait, óvintézkedéseket tettek esetleges partizánegységek megalakulása ellen. Az előadó hangsúlyozta, hogy „a szlovák dolgozó nép örömmel fogadta az előretörő magyar Vörös Hadsereget és hálás volt azért a segítségért, amellyel felszabadította őt a burzsoá uralom alól. ... a Magyar Tanácsköztársaság segítségével a saját forradalmi munkásmozgalmából nőtt ki a Szlovák Tanácsköztársaság." Ugyanakkor a hatóságok az ország különböző részein letartóztatták az ellenzék tagjainak nagy részét, köztük Antonin Zápotockyt is, sőt több munkást és parasztot a kormány utasítására kivégeztek. Elhallgatták Kun Bélának és a Forradalmi Kormányzótanácsnak azokat a megnyilatkozásait, amelyek a békés megegyezést célozták. Befejezésként F. Pór ismételten rámutatott annak következményeire, hogy 1919-ben Csehszlovákiában még nem volt forradalmi marxista párt. Hangsúlyozta, hogy az 192 l-ben megalakult Csehszlovák Kommunista Párt kezdettől fogva kiemelte a Tanácsköztársaság jelentőségét, pozitív befolyását a csehszlovák munkásmozgalomra. Erre vonatkozóan idézte Josef Jurán kommunista képviselőnek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján elhangzott beszédét, amely méltóképpen foglalkozott a magyar proletárdiktatúrával. Anna Hornik ,,A Magyar Tanácsköztársaság és Ausztria" címmel tartott rövid előadást, igen értékes adatokkal járulva hozzá a Tanácsköztársaság nemzetközi visszhangjának bemutatásához. A magyarországi proletárforradalom győzelme megerősítette az osztrák munkásmozgalom forradalmi erőit — mondotta. „A munkások nagy tömege a szocializmusban látta az egyetlen kivezető utat a tarthatatlan helyzetből. Ausztriában is minden feltétele megvolt a tanácsuralom létrehozásának." Az osztrák szociáldemokrácia azonban igen ravaszul folytatott propagandával az ország gazdasági helyzetére hivatkozott (ami pedig éppen a proletárforradalom meggyorsításának alapjául szolgálhatott volna), s a forradalmi átalakulással szemben a békés fejlődés eszméjét hangsúlyozta ós a * Χτ etőatis tsljeä sVJvrage imjielení a S'.i'.atik 1959. évfjlyamlnak 1. számiban, ezért e helyen ismertetésétől eltekintünk.