Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Történeti Statisztikai Közlemények (Ism. Zimányi Vera) 665

666 TÖRTÉNETI IlíODALOM dalmi, gazdasági helyzetet is bemutatják. Néhány kiváló történeti topográfia is készült az elmúlt évek során. Ε monográfiák mellé állítva hazai történetírásunk ilyen jellegű termékeit, kétségtelenül érzünk lemaradást. Kiemelkedő történészeink, akik a múltban történetstatisztikai műveket írtak, meglehetősen elszigetelve dolgoztak, s e történeti módszer szélesebbkörű alkalmazására nem került sor, részben az általános érdeklődés, részben a szervezett előmunkálatok hiánya miatt. Hiszen a statisztikai feldolgozásra alkalmas történeti forrásokról még most sincs országos méretekben áttekintésünk. (A Levéltárak Országos Központjának rendelkezése szerint 1958 végéig az ország összes levéltárában el kellett készíteni a feudáliskori összeírások katalógusát: ez nagy lépéssel viszi előre a történetstatisztikai kutatások ügyét.) A döntő kezdeményezést azonban a legfontosabb országos összeíüások kritikai ismertetését tartalmazó kötet közrebocsátása jelentette. (A történeti statisztika forrásai. Budapest, 1957.) Ilyen nagyobb lélekzetű munkák megjelenése azonban nem tesz feleslegessé olyan fórumot, ahol a történeti statisztika művelői sűrűbb időközökben, kisebb terjedeimű tanulmányok, ismertetések segítségével állandóan tájékozódhatnak az érdeklődési körükbe vágó kutatások hazai és külföldi eredményeiről. Ezt a szerepet kívánja betölteni a Történeti Statisztikai Közlemények. Feladatának tekinti, hogy egyes forráscsoport ok felderítésével, felhasználhatóságuk módszertani vizsgálatával foglalkozó cikkeket jelentessen meg, de közölni kíván olyan hely-és településtörténeti, történeti földra jzi és gazdaságtörténeti tanulmányokat is — amint ezt az eiső szám programadó bevezetéseben olvashatjuk —, melyek egy-egy város vagy járás társadalmi és gazdasági életét rajzolják meg történeti statisztikai módszerrel. Az Adattár statisztikai jellegű történeti forrásokat közöl, a Szemle és Ismertetés rovatok a folyamatban levő munkákról, valamint a fontosabb, bel- és külföldön megjelent irodalomról tájékoztatnak. Bár a folyóirat egyelőre csak szerény keretek között jelenik meg (az első szám 400, a második 500 péj^lányban, könyvárusi forgalomba nem is került), jelentőségét mégis felismerték a legutóbbi nemzetközi levéltáros találkozón, az 1958. évi wiesbadeni levéltáros kerekasztal konferencián résztvevő levéltarosok és történészek. Jelenleg jxz egyetlen ilyen típusú folyóirat a világon és komoly nemzetközi sikert aratott. A történeszek, levéltárosok és statisztikusok ilyen rendszeres, külön folyóirat által biztosított együttműködését egyhangúan igen figyelemreméltó és követendő kezdeményezésnek minősítették. Az alábbiakban rövid áttekintést nyújtunk a folyóiratban megjelent tanulmányokról, forrásközlésekről. Az első számban Házy Jenő ,,Αζ első népszámlálás Vas megyében az 1697 — 98 években" címmel a Kazó István vasvári prépost egyházlátogatása (canonica visitatiója) alkalmából keletkezett összeírás alapján sorolja fel a Vas megyei községek adatait : a lakosság lélekszámát, vallás szerinti megoszlását, anyanyelvi adatait, valamint helyenként egyéb megjegyzéseket. A közölt kimutatás nemcsak a megye XVII. századvégi lélekszámának megállapítására alkalmas, hanem kitűnő kiindulópont e korból való egyéb forrásokkal (dicákkal, tizedjegyzékekkel, urbáriumokkal, valamint az 1715 — 20-as össze írással) való összehasonlításhoz és az összehasonlításból nyerhető forráskritikai, módszertani tanulráányoklioz is. A szerzőnek sikerült felhívnia a figyelmet a canonica visitatiókban rejlő demográfiai adatok jelentőségére. Móricz Miklós „Lélekszámadatok a történeti Magyarországra vonatkozóan az 1772—1869. évekből" címmel foglalja össze és állít ja táblázatokba az általa összegyűjtött hazai népszámadatok első száz évének nyers adatsorát. Az egyes évekből származó összeírások és becslések közlése megkönnyíti azok kritikai értékelését és a hiányzó évekre vonatkozó további adatok felkutatását. Fügedi Erik igen figyelemreméltó cikksorozat írására vállalkozott „Középkori várostörténetünk statisztikai forrásai" összefoglaló címen. Először a leggyakoribb városi összeírással, az adójegyzékkel foglalkozik. A szerző az adójegyzékek három típusát különbözteti meg : 1. összeírások, melyekben a kivetett adó összegét jegyezték fel, 2. amelyekben a kivetett adó alapját írták össze és 3. amelyek a kivetett adó tényleges behajtását tűntetik fel. Tanulmánysorozata első részében az első típusú adójegyzéket elemzi az 1458-as soproni adójegyzék konkrét vizsgálata során, igen behatóan, módszertanilag is példamutató módon. Az első szám adattárában az 1780. évi népszámlálás országos összesítő tabellájának számsorait találjuk, amelyek vármegyénként közlik a lakott helyek (falvak, mezővárosok) számát, a megyék lélekszámát és hadiadóját, ugyanezt országrészekről, valamint ugyancsak megyénkénti kimutatást a szántóföld, rét, szőlő területi nagyságáról, termésérőlés a termékeit átlagáráról. A másik közlemény „Az 1791. é\i adójegyzékek kiértékelése" címen szintén vármegyénként közli a jobbágyok, zsellérek, házatlan zsellérek számát és ezek együttes összegét.