Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Történeti Statisztikai Közlemények (Ism. Zimányi Vera) 665

665 TÖRTÉNETI IlíODALOM bizonyos pozitivista elzárkózás és korlátozottság nyomait véljük felfedezni — és olykor ez a könyv más fejtegetéseiben is feltűnik. Így pl. legkésőbb a vaskor népei gazdasági életének ismertetésénél a tények közlésénél tovább mehetett volna a szerző ós a Dunántúl és az Alföld egészen eltérő gazdasági-társadalmi fejlődésének pregnáns, bemutatásával — itt földmíves-iparos népek, amott a lovasnomád életforma uralma — a földrajzi környezetnek, a gazdasági tájegységeknek hatását az egyes területeken élő népek életére elvileg is felvethette volna. A gondosan kiválogatott és alaposan tárgyalt tényanyaggal szemben — az imént említett bizonyos hiányérzetünkön túl — ellentmondásnak aligha lehet helye. Egy-két helyen a fogalmazás elsietettnek látszik és ezért félreérthető. így pl. a 13. lapon a jégkorszakot időnkint felváltó átmeneti enyhülésekről (interglaeiális korszakokról) olvasunk. Itt pontosabban lehetett volna megkülönböztetni az interglaeiális korszakokat az interstadiális —- és valóban „ideiglenesnek" nevezhető enyhülésektől. Hiszen pl. a H. (Mindel-Riss) interglaeiális koszak mai ismereteink szerint kb. 200 000 év, ami még geológiai mértékkel mérve sem „átmeneti" idő. Az őskőkor időtartamát a 27. lapon „több, mint 200 000 évre", a 34. lapon „mintegy 300 000 évre" teszi ; jobb lett volna egységes kronológiai terminológiát adni. Nem egységes a terminológia, amikor egyfelől ,,paleolit"-ról ill. „neolit"-ról beszél, másutt — és helyesen! — epipaleolitikumot és mezolitikumot említ. — A csere kezdetleges formái feltehetően nemcsak a ncolitikumban, hanem már korábban is megjelentek. Alkalmi paleolitikus árucseréről van tudomásunk a Dnyepr-melletti lelőhelyek adatai alapján és a lovasi festékbánya termékei is részben csere céljaira szolgálhattak. A 68. lapon félreérthető az a megállapítás, hogy a kézművesek kollégiumai csak tűzoltásra szervezkedtek. Ezek — bár valóban nem céhjellegűek — mint önsegélyző és temetkezési egyletek működtek Aquincumban is. Nem egészen meggyőző az, amit a 81. lapon Gallienus védelmi stratégiájáról és ennek Aquincumra gyakorolt hatásáról olvashatunk. Nem bizonyítható ugyanis, hogy a határvonal mögött létesített gyorsan mozgó alakulatok szervezése egyet jelentett volna a limes-területek védelméről való lemondással. A limitanei, ripenses — comitátenses alakulatok szervezeti különválasztása, mint tudatos hadszervezeti újítás csak Dioclctianus alatt tűnik fel, és csak Constantinus alatt válik rendszerré, a Hl. század korábbi időszakaiban legfeljebb alkalmilag lehet szó hátországbeli csapatok szervezéséről. Ë3 éppen Diocletianus, a császár személyes őrizetét ellátó hátországbeli csapatok első szervezője az, aki a pannóniai limes megerősítése érdekében igen sokat tesz. A limes-területek védelmének másodrendű feladatként való kezelése tehát csak a Constantinust követő korszakra jellemző — de éppen Válentinianus, aki a constantinusi hadrenden elvi változtatásokat nem eszközölt, tesz szintén igen sokat a pannóniai limes megerősítésére is. Ezek az apró megjegyzéseink nem óhajtanak semmit sem levonni a könyv már ismételten kiemelt erényeiből. Ferenczy Endre könyve a maga egészében, széleskörű és higgadt tényszerű előadásában, a társadalmi jelenségeket előtérbe helyező és tnarxista módon tárgyaló szemléletében, impozáns bibliográfiai ismereteivel meggyőző bizonyságát adja nemcsak a szerző felkészültségének, hanem annak az elvi és tényszerű haladásnak is, amelyet kutatásunk a felszabadulás időszakában az azt megelőző utolsó összefoglalásokhoz képest elért. Egy újabb, bővebb kiadás pedig nyilván alkalmat fog a szerzőnek adni arra is, hogy az itt nem, vagy nem kielégítően tárgyalt kérdések részletesebb, teljesebb ismertetését is megadja. Ez esetben a könyvet az itt még hiányzó térképmellékletekkel is el kell majd látni. HAHN ISTVÁN TÖRTÉNETI STATISZTIKAI KÖZLEMÉNYEK (A Központi Statisztikai Hivatal és a Levéltárak Országos Központjának folyóirata. Budapest 1957. 1. évfolyam, 1., 2—4. szám) A történetstatisztikai kutatások iránt világszerte egyre növekvő érdeklődés mutatkozik napjainkban. A legkülönbözőbb országokban sorra jelennek meg egyes statisztikailag feldolgozható forráscsoportokat ismertető munkák, módszertani művek, s ahol megfelelő előtanulmányok vagy igen szerencsés típusú forrásanyag ezt lehetővé teszik: országos összefoglalást nyújtó monográfiák is. Elsősorban demográfiai munkák jelentek meg nagy számban — mindenütt a népesség lélekszámának megállapítását tartják a legfontosabb kiindulópontnak, de egyes művek a források adta lehetőségek szerint a társa-