Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Tawney; R. H.: Religion und Frühkapitalismus (Ism. Révész Imre) 632
634 TÖRTÉNETI IlíODALOM cselö illusztráló erővel, s felettébb alkalmasak ana, hegy ösztönzést adjanak azok számára, akik tovább kívánnak munkálkodni ennek az ál fogó témának a területén, mégpedig az angolszász, illetőleg brit társadalcm- és gazdaságtörténet szemhalálán túl is, amely szemhatáron maga Tawney, nagyon nagy egyetemes tudása ellenére is, aránylag kevés rést hagy az egyidejű egyéb európai (és kezdeti ameiikai) fejlődés iránt is érdeklődő olvasók és kutatók számára. A fejezetröl-fejezetre haladó részletes tartalmi ismertetés helyett — amire nincs terünk — csak egyes jellegzetes pontokat emelünk ki, s azokhoz fűzzük (az egész művön áthúzódó eszmei kétlakiságra tekintettel) részben helyeslő, részben bíráló észrevételeinket. Nagy hiánynak tartjuk, hogy a szerző ugyanakkor, amikoi a „középkori hátteret" egyébként elég részletesen felvázolja, jófoimán alig szól valamit az itáliai kereskedelmi és banktőke, az olasz polgári életformák kialakulásáról, aminek vizsgálata során bőven lett volna alkalma figyelmét kiterjesztenie egyéb ideológiai felépítmények között a vallásiak szükségképpeni változásaira is. (Ebben a problémakörben legújabban találkoztunk egy sikerült magyar kísérlettel, Sallay Géza dolgozatával : Eretnekmozgalmak és az olasz polgárság vallásos krizíse a trecento végéig, lásd a Renaissance-tanulmányok c. kötetben, Budapest, 1957). Jellemző bizonytalankodása szerzőnknek : ,,A modern társadalom gazdasági kategóriái, mint pl. a tulajdon, a kereskedelmi szabadság, a szabad verseny éppoly mértékben tartoznak ennek a társadalomnak szellemi háztartásához, mint politikai nézetei, és a vallásos eszmékkel együtt valószínűleg leginkább voltak elhatározó befolyással e társadalom jellemére." (25. 1. A kiemelés tőlem. R. I.) A társadalomnak az emberi test szervezetéhez való hasonlítása (36. s köv. 1.) ősrégi és félrevezető idealisztikus-mitologikus elképzelés. Tawney nem azonosítja magát vele fenntartás nélkül, de elfelejti megjegyezni, hogy ennek az isméit antik képnek (lásd pl. a Menenius Agrippa állítólagos meséjét a római osztályharcban i. e. 500 körül) az egyik leghatásosabb elterjesztője a biblia volt (lásd az I. Korinthusi levél 12. fejezetét a ,,Krisztust.est"-ről és tagjainak egymáshoz való viszonyáról), s mindenkori alaptendenciája a társadalmi hierarchiában az alá- és fölérendeltség változhatatlan „természeti" és „isteni" rendjét érzékeltetni — nagyon természetesen nem az alárendeltek érdekében ! Nem húny szemet a szerző a feudális középkor pápai egyházának ama nyilvánvalóan képmutató magatartása fölött (amit aztán a kapitalizmus talaján felsarjadt új egyházak is hűségesen lemásoltak): hogy egyfelől emelkedett szellemű „keresztény" gazdaság-társadalmi etikát hirdetett s nagyban védte a szegényt -»-papíron — a gazdagok visszaélései ellen, másfelől pedig ő maga, az egyház állott be már a kapitalizmus legkezdetei óta, kimeríthetetlenül változatos pénzműveletei révén, a legnagyobb kizsákmányolók sorába. Erre Tawney igen részletes példákat sorakoztat fel — még anekdotikus vonásokkal is tafkítva —, de azért nem mulaszthatja el, hogy fel ne hozza a sivár kép enyhítéséül azt a nagyon is kopasz mentséget, amelyet az elmúlt két század apologétikus irodalmából már untig ismerünk: „Az a tény, hogy az efféle vétkeket kipellengérezték, azt bizonyította, hogy elismerték azoknak elvetemültségét, és igazságtalanság volna illő mértékben figyelembe nem venni a vétkeket felpanaszoló hangokat is." (44. 1.) Ez az apologiz»ló gesztus különben az egész könyvön átvonuló hangulatot ábrázolja. A szerző látja a feudalizmus végzetszerű felbomlásával s a kapitalizmus feltartózhatatlan előretörésével együtt szükségképpen bekövetkezett változásokat a vallási ideológiákban és az egyházi magatartásokban ; látja, hogy amilyen természetszerű tükröződése volt a feudális társadalmi-gazdasági alapnak az „organikus" társadalomszemlélet a vallási és politikai ideológiákban, éppen olyan természetszerűen sarjadt ki a tőkés termelés új gazdasági rendjéből a „szabadság"-ot hirdető új vallási és politikai ideák egész sora, amelyek egy vagy más formában megint csak a kizsákmányolást szentesítették. De azért újra meg újra tesz sajnálkozó célzásokat arra, hogv a letűnt középkori egyházrendszer társadalmi-gazdasági etikája végsőleg mégis csak több védelmet nyújtott a szegény embernek, mint a tőkés teimelési lend kíméletlen, falánk individualizmusa. Mert a középkorban, hiába! — mégis ctak volt egy erkölcsi fórum, amelynek alá kellett rendelni a gazdasági haszon szempontjait ; azóta pedig ilven nincsen (54. 1.). És ezt az a szerző mondja, aki nagyon is nyitott szemmel látja s példák hosszú sorával illusztrálja ennek a fórumnak a gyakorlatban, a történelmi valóságban megnyilvánult, kétesnél is kétesebb „erkölcsi" minőségét! Különösen az 58. laptól kezdve részletes, igen éidekesen és tanulságosan megírt fejtegetésekkel találkozunk a középkori egyháznak (még a rcfoimátoiok egyrészétől is fenntartott) kamatszedési tilalmáról és anól, hogyan festett ez a tilalom elméletben és