Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Sturminger; Walter: Bibliographie und Ikonographie der Türkenbelagerungen Wiens 1529 und 1638 (Ism. Benda Kálmán) 662 - Hajnóczy József közjogi-politikai munkái (Ism. Benda Kálmán) 562

562 TÖRTÉNETI IlíODALOM XVII. századi „csapat" jelentését), így aztán ilyen mondatok sikerednek : „sok magyarokat egyben megölt" (40. 1.), ami azt akarja jelenteni, hogy sok magyart megöltek. Ezt a kifejezést olvasva : ,,. . . mint a kurucok idején" (uo.) (sicut tempore crucigerorum), az olvasó Rákóczi kurucaira gondol, nem pedig Dózsa kereszteseire. —- A „löbliche Universitas" sem „tiszteletreméltó közösség", hanem egyszerűen „tekintetes univerzitás", azaz a szászok egyetemes gyűlése (319. 1.). Nem folytatj.uk a példákat, így is hosszan időztünk a fordítás hibáinál. Összegezve bírálatunkat, meg kell állapítanunk, hogy Geréb könyve minden érdeme ellenére is súlyos hibákkal terhelt munka. Talán itt volna az ideje, hogy a szakember történészek együttes munkával elkészítsék a régóta nélkülözött egyetemi történeti szöveggyűjteményt, és ezzel tanárok, egyetemi hallgatók és más érdeklődők kezébe olyan könyvet adjanak, amelyikből az egykorú írott emlékeken keresztül sokoldalúan és hitelesen ismerik meg hazájuk és népük múltját. BENDA KÁLMÁN HAJNÓCZY JÓZSEF KÖZ JOGI-POLITIKAI MUNKÁI Sajtó alá rendezte Csizmadia Andor (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1958. 343 I.) Régóta érzett hiányt pótolt az Eötvös Loránd Tudományegyetem államjogi tanszékének munkaközössége, amikor magyarra fordította és Csizmadia Andor magyarázataival közrebocsátotta Hajnóczy József német és latin nyelvű közjogi-politikai munkáit. Az utóbbi évek kutatásai nyomán egyre jobba'n látjuk, hogy Hajnóczy nemcsak mint haladó gondolkozású közjogász érdemel figyelmet és méltatást. Hajnóczynak, Magyarország első — és sokáig utolsó —· nem nemesi származású alispánjának, ' központi jelentősége volt az 1790-es évek hazai politikai és társadalmi mozgalmaiban, amelyek előbb reformokkal, majd — a magyar jakobinus szervezkedés révén — forradalmi úton kísérelték meg a feudális monarchia megszüntetésével a polgári nemzetállam megvalósítását. Az itt közreadott, annak idején név nélkül és titokban terjesztett művek nemcsak a XVHI. század végének Magyarországáról adnak egységes közjogi helyzetképet, nemcsak Hajnóczy elképzeléseit ismerhetjük meg'belőlük, hanem követ- ' keztetni engednek azokra az egymással szemben álló erőkre es törekvésekre is, amelyeknek szélső megtestesítői a kormányhatalom körül csoportosuló klérus és arisztokrácia, ι illetve a jakobinus értelmiség voltak. Ezek az értekezések felmérik a rendi alkotmány, a feudális intézmények által gúzsbakötött hazai állapotokat, bátor szóval mutatnak rá azok elavult, a fejlődést akadályozó voltára s egyúttal azokra a legfontosabb változtatásokra, reformokra, amelyeknek megvalósítása előre, a polgári átalakulás útjára vihetné az országot, s amely minimális reformok számára — Hajnóczy úgy gondolta — a nemesség is megnyerhető. Ma már tudjuk, hogy ezek az értekezések nem tükrözik Hajnóczy társadalmi és politikai nézeteit a maguk teljes radikalizmusában, szerzőjük taktikai okokból letompította azokat a nemesség megnyerése érdekében. Tegyük mindjárt hozzá : célját csak részben érte el. Nem nyerte, nem is nyerhette meg elképzeléseinek a köznemesség tömegét, de elfogadta nézeteit egy aránylag kicsiny elit, a feudalizmus keretei közt helyét nem találó, részben nemesi, részben plebejus értelmiség, amelyik benne látta szellemi vezérét. Hajnóczy közjogi-politikai művei tehát megadják számunkra a kulcsot a XVHI. század végének reformtörekvéseihez, de a magyar jakobinűsok radikális terveihez is, amelyek részint ezekből a reformelképzelésekből nőttek ki. A kötet részben vagy egészben Hajnóczy hat értekezését közli. A hatból négy nyomtatásban is megjelent az 1790-es években, kettőt csak kéziratban terjesztettek. A Magyar Jakobinusok Tratai c. forráskiadvány 1957-ben megjelent I. kötete némelyiküket teljes szövegében, másokat csak szemclvényesen közreadta, — magyar fordításban azonban első ízben válnak e kiadványban hozzáférhetővé. Ez a hat értekezés lényegében felöleli Hajnóczy teljes közjogi-politikai irodalmi munkásságát. Ami ezen kívül ránk maradt, az töredékes fogalmazvány, kisebb, vázlatos följegyzések, készülőben levő munkák részei, köztük a magyar jobbágyság történetéről írt, de már be nem fejezett monumentális művének nemrég előkerült néhány lapnyi töredéke. A közreadott értekezések a következők : 1. Egy magyar hazafi gondolatai néhány, az országgyűlésre tartozó