Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
518 BŐNIS GYÖRGY századi továbbéléséről" (V. 330. 1.). Itt néhány Molnár-idézet próbálja bizonyítani a kettőnk közti ellentétet. Mennyivel reálisabb tehát Molnár előadása? „Láttuk korábban, hogy az osztályrend fejlődése — a magántulajdoni rendszer, amely a vezető réteg javára létrejött s az utóbbi elnyomó törekvései — a honfoglalás után a magyar pásztortársadalomban gazdasági válságot idéztek fel, s hogy a válságnak a termelőerők fejlesztése, a földművelés kifejlesztése vethetett volna véget. Utaltunk azonban azokra a nehézségekre is, amelyekbe beleütközik a könynvűéletű pásztornépek áttérése a fáradságos földművelő életmódra. Az állami, majd az osztályrend kialakulása kiélezte a válságot azáltal, hogy a dolgozó szabadokat általánosan megterhelte az állami és az egyházi, utóbb a földesúri adókkal is . . . De a társadalom osztályfejlődése a válság orvosszerét is kitermelte ..."57 Ez az előadás valóban reálisabb, mint Váczyé, de az enyémmel szembeállítani igazán hiábavaló próbálkozás. Közismert dolog, hogy a X. századi válság Molnár Erik munkája nyomán került történeti köztudatunkba. S az osztályviszonyokkal némileg ismerős olvasó jól tudja, hogy nem maga a földművelés a lealacsonyító, hanem a más számára végzett robot. lia a válságról szólva Molnár szövege elé illeszti a torzító lencsét bírálóm, a feudális rend kialakulására térve ismét könyvem lapjaira teszi azt. Az osztályviszonyok X. századi alakulásáról, a zsákmányolni induló pásztortömegekről, a földművelésre áttérő néprótegekről szóló részt veszi górcső alá. Kijavítja a „meghódolt szlávok" (13. 21. 1.) kifejezést „alávetett szlávok"-ra (V. 330.1.), pedig az átellenes oldalon ezt olvashatta : „az alávetett vagy meghódolt szlávok" (B. 20. 1.), ami talán legközelebb jár a valóság sokrétűségéhez. Azt az állítást tulajdonítja nekem, hogy a főnökök hatalmi növekedésével párhuzamosan „a közrendűek elszegényednek és rabszolga sorba jutnak" (V. 330. 1.), holott ilyen durva vulgarizálást sehol sem követtem el. Ugyancsak az átellenes oldalon ezt írtam: „...a szabad nemzetségtag helyett az úrnak alávetett felszabad állása : ez a sors várt szükségszerűen a magyar nép zömére" (B. 20. 1.). Sommáját a gazdasági és társadalmi viszonyokról szóló fejezettel is igyekszik alátámasztani. De itt is a következőt olvashatta volna : „ . . . a servi osztálya leginkább két forrásból gyarapodott." Ide kerültek az új hazában talált és meghódított szláv, avar, bolgár és germán lakosok, és: „Ebbe az osztályba süllyedtek le a szabad pásztoroknak azok a csoportjai, amelyek uraik vezetésével, fegyverrel a kezükben álltak ellen az új társadalmi és állami rend megalapításának" (B. 73.1.).58 Illusztrációként a kisebb István-legendának Koppány vereségéről szóló részeit idéztem. Mindez azt mutatja, hogy Váczy nem egészen azzal vitatkozik, amit én megírtam. Vitamódszereit élesen mutatja be a kalandozók zsákmányának megosztásáról tett néhány megjegyzése is. Minthogy a zsákmány túlnyomó részét szerintem a főnökök kapták meg, ez a közrendűeknek átmeneti megoldást nyújtott gazdasági nehézségükre, a nagyoknak azonban vagyont hozott, felrója nekem : ,,Bónis oly hatalmat tulajdonít a vezéreknek, amellyel azok sohasem rendelkeztek. A had joga a zsákmányhoz elismert szabály nemcsak a nomád,, hanem a megtelepült népeknél is." Egy sereg nyugati és keleti 57 Társad. 161—162. 1. Váczy a következő lapról idéz! 58 A magam kiemelése.
