Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 517 a ház és a fűtés kérdését. Hivatkozik a középkori települések feltárására, melyek vidékenként és a célnak megfelelően sokféle építményt mutatnak be. Tanulsága : ,, . . . az ásatások eredményeiből annyi már most is bizonyos, hogy szilárdabb jellegű építményeinket nem lehet csupán egy típusra, a pásztorok köralapú és kúpalakú ún. kontyos kunyhóira visszavezetni. Tehát Bónis könyve oly felfogást képvisel, amelyen a tudományos kutatás már túlhaladt" (V. 287. 1.). Lehet, hogy a „földhöztapadt nemezsátor" (B. 68. 1.) néprajzi elméletét a kutatás valóban megdönti,5 5 de a megtelepült magyarság lakóhelye nem bizonyítja azt, hogy milyen volt a honfoglalók sátra vagy kunyhója, A nomád analógiákból ós a középkori ásatásokból vett kép nem esik egybe. Ha igaz, hogy a honfoglaló társadalom egysége a nagycsalád volt, ennek a térigénye feltétlenül nagyobb lakóhelyet kívánt meg, mint a XI—XIII. századból felderített, földbeásott kunyhók. Több forma egymás mellett élésére, átmeneti típusokra kell gondolnunk, s erről az egymás mellettiségről, átalakulásról könyvem is beszámol (B. 68—69. 1.). Ezen az alapjában helytálló képen nem változtat az, hogy forrásaim visszavetítik a szalmanyomó pózna (kaloda) kései értelmét, ami ma már nem állhat meg,56 sem az, hogy Váczy nagy apparátussal mondja el a nomád sátorról (V. 287—288. 1.) azt, amit László és én népszerűen 'összefoglaltunk (B. 67—69. 1.). Ε hosszúra nyúlt fejezet befejezéséül álljon itt egy kérdés a „Néhány kérdés" szerzőjéhez. Milyen tűzhelyre gondolt István király I. 9. törvénycikkének megfogalmazója ennél a parancsnál : „A sacerdotibus vero et comitibus commendetur omnibus villicis, ita, ut illorum iussu omnes concurrant die dominica ad ecclesiam, maiores ac minores, viri ac mulieres, exceptis, qui ignes custodiunt" ? A kemencében hamuval órákra veszedelem nélkül be lehet födni a tüzet, őrizni csak a nyílt tüzet kell. Ez arra mutat, hogy a XI. század elején a tüzelő-alkalmatosságokban is sokféleséget kell feltennünk, ami ebben az átmeneti időben nem is lehet másként. 3. Társadalom A társadalom kérdéseivel foglalkozó fejezet élén Váczy ismét kijelenti a termelőerők lényegében változatlan voltáról vallott felfogását. „Nincs semmi nyoma annak, hogy a nomád pásztorkodás már a X. század közepén tragikus kimenetelű válságba jutott volna. Az óhazában egykor megállapodott rend túlélte nemcsak a honfoglalást, hanem a királyság megalapítását is és a hagyomány erejénél fogva fennmaradt—bár módosított formában — a XII. század végéig." A földművelés és az állattenyésztés közötti viszony „lényegesen nem módosult a XH—XHI. század fordulójáig . . ." (V. 329—330. 1.). Semmi tragikus sincs abban — mint állítólag én gondolom —, hogy a magyarság változatlan életrend mellett többet foglalkozott a vetésekkel; nem is alacsonyult szolgává, ha szántani kezdett. „Bónis túlzó felfogásánál mennyire józanabb, reálisabb Molnár Erik előadása a magyar pásztorvilág XI—XII. 55 Gunda Béla: A magyar népi építkezés kutatása a két világháború között és annak kritikája, MTA társad.-tört. osztályának közleményei 5 (1954) 373—384. 1., hozzá főleg Tdlasi István: uo. 390—399. 1. 56 Népr. 1.191.1. Komoróczy : i.m. 92.1. vö. Kniezsa: i.m.I. 246.1. A szín és a pitvar azonosítását V. 290. 1. nem helyesli, de nálam sem találhatta meg ; a pitvar és a tornác tekintetében igazai van.
