Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498

516 BŐNIS GYÖRGY használata ill. formái túlmennek a tárgyalt korszakon (V. 274. 1.). XI. szá­zadi ekét egyáltalán nem ismerünk. Váczy eléggé bizonytalan ezen a téren: a gerendelyt tévesen tartja az „ekét az eketaligával összekötő rúd"-nak ; a „faághoz hasonló" faeke teljesen pontatlan leírás ; Bere bíró felgyújtott ekéje éppen úgy lehetett nehézeke, mint könnyű, mert az is fából volt (V. 304—305. 1.). Az egész felsorolt szókincs — az eke kivételével — szláv, de Váczy a magyarság honfoglalás előtti állapotát bizonyítja vele. A közleke­désről szólva (V. 274—277.1.) Váczy nem vesz tudomást arról, amit ma. már a nyugati irodalom (Haudricourt) is elismer : a lónak a nagyobb teher hor­dására képesítő, a súlyt a lapockára helyező befogási módja nomád eredetű, Kelet-Európában az avaroktól származik (Matuszewski), tehát őseink is alkal­mazhatták.49 Gellért halála éppen azt mutatja, hogy a felkelőknek kétkerekű biga\vik volt ; persze a kordé valóban törlendő. A ruházatnál hiábavaló pró­bálkozás engem László Gyula összefoglalásának elhanyagolásáért hibáztatni ; László csak egyes vonásokat emel ki azzal, hogy a sírleleteknek viselettör­téneti szempontú átvizsgálását még nem fejezte be.5 0 Nem ismerhetem el hiánynak a női szoknya mellőzését sem ; ez a szláv jövevényszó már másod­lagos „Frauenrock" jelentésében került át, első említése a XIV. század végé­ről való,51 ha tehát az István-kor leltárába tartozik, még férfiak hordják. Egyébként a magyar nők egykori férfias öltözködéséről szólva Váczy „villa­násszerűen" (V. 272. 1.) átugrotta Thietmarnak Saroltról szóló tudósítását könyvemben (B. 28. 1.), ezért gondolja, hogy erről „nem vettem tudomást" (V. 281. 1.). Sajátos az is, ahogy a kendő eredeti „törülköző" szerepéről szóló mondatomnak a felét idézi, azután a másik felét — nyelvészeti utalásokkal megtoldva — fejemre olvassa (uo.). A kucsma és a sapka szerepel László Gyulánál, míg a kalpag első adata a XVII. század második feléből való.52 A kabátfólókről elég annyi, hogy a dolmány, zeke és kankó felsorolása előtt könyvemben ott a „később" szó (B. 66. 1.), tehát kár azon vitatkozni, hogy ezek honfoglaláskoriak-e (V. 281. 1.); egyébként — a szavak egykorú­ságától eltekintve — Györffynek azt a megjegyzését, hogy az emberiség leg­kezdetlegesebb bőrruhája a bőrlepel, az állat lenyúzott bőre, melyen a nyak, fej, láb, farok is rajta marad (nálunk hátibőr vagy kacagány),5 3 a legbuz­góbb nyelvészkedés sem ingatja meg. A gatya tekintetében Nagy Géza és Györffy István tévedhettek, de itt nagyon is áll az, „mennyire helytelen jövevényszavak meglétéből mindjárt kultúrátvételre következtetni" (V. 285. 1.). Végül, ha Váczy szerint „István király nem öltözött hosszú, ujjas talárba" (V. 286. 1.), idézett forrásom, Lepold Antal kanonok viszont ezt írta: „A király öltözete a lábakat is takaró hosszú, ujjas talár, amelyet öv szorít a testhez. Ε fölött a király nyitott palástot visel . . ."54 Lepold­nak pedig nyilván voltak némi fogalmai az egyházi jellegű ruhákról. A ruházat adatainak felsorakoztatása tehát bírálóm szándéka ellenére sem bizonyítja azt, hogy a vonatkozó lapok teljesen elvetendők, legfeljebb egyes sza\T ak mellőzésére sarkalhatnak. Ugyanígy erősen felnagyítja Váczy 49P. Rousseau: Histoire des techniques et des inventions (Paris 1958) 92—93. 1. 50 1. m. 370. 1. 51 Bdrczi: i. m. 293.1., Kniezsa: i. m. I. 507.1. E szónál Belényesy Márta szívessé­géből készülő tanulmánya eredményeit használtam fel. 52 László: i. m. 370., Bárczi: i. m. 148. 1. 63 A Magyarság Néprajza (a továbbiakban: Népr.) I. 354. 1. 64 SZIE Hl. 118. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom