Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
512 BŐNIS GYÖRGY ökörrel történő .munkát meg is nevezi: „azaz ha szánt" . . .3 5 Ezek után nem tudom, honnan veszi Váczy, hogy az ünneprontókban szolgarendűeket látok (V. 317.1.); ezúttal Szilágyi magyar szövegét éltette ló!re. Az, hogy a törvényben „minden foglalatosság, mely munkának számíthatott, tilalom alá esett" (V. 317. 1.), általában igaz, de nem homályosíthatja el a cikk nyilvánvaló értelmét. Váczyt már az is gondolkodóba kellett volna, hogy ejtse, hogy a vasárnap védelmével foglalkozó Karoling törvényhozás első lépése, a Conc. Vernense c. 14 (755-ben) a tilos mezőgazdasági tevékenységekkel szemben megengedi az utazás, tisztálkodás, takarítás és lóápolás — vazallus• hoz is ülő — munkáit, Nagy Károly pedig (Admcnitio c. 81, 789-ben stb.) általában az Opera sertilia-t tilalmazza.3 6 Értelmezésemet tehát változatlanul fenntartom. István II. 1. „Decem ville ecclesiam edificent, quam duobus mansis totidemque maneipiis dotent, equo et iumento, sex bubus et duabus vaccis, XXX minutis bestiis. Vestimenta vero et coopertoria rex prevideat, presbiterum et libros episcopi." Magyarul : „Tíz falu építsen egy templomot amelyet két telekkel, s ugyanannyi szolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök."37 Váczy szerint a földműves szolgákra utaló magyarázatom nem helytálló, mert a törvény nem szól kifejezetten földművesről! (V. 317. 1.) De itt sem nekem kellett felismernem az újonnan alapított gazdasági egység földművelő jellegét. Domanovszky Sándor írta -e cikkről : „A hat igavonó ökör a saját művelésében, a két mansus szolgáltatásaival szintén a földművelés térfoglalását bizonyítja ..." 3 8 A ló ebben a gazdaságban hátas- vagy málhásló lehetett. Igaz, ez a cikk sem illik bele Váczy új elméletébe, mert — ha végig vinné következtetését — a rideg pásztorkodás „ősi létformájába" (V. 309. 1.) be kellene illesztenie a ridegen pásztorkodó plébánost is. A kóc törvénycikk után bírálóm azokkal az utalásaimmal száll vitába, melyek a tihanyi apátság alapítólevelét és a pannonhalmi birtokösszeírást hozzák fel a földművelés elterjedésének példáiként. Okfejtése abból indul ki, hogy ezek a XI. szazad második feléből származó oklevelek csak mansiones vagy familie servorum kifejezéseket használnak arra a rétegre, melyet én földművesnek véltem. A servi pedig nem csupán" földművelők, hanem mindenfaj iá szolgálatra köteles szolgák. Korai okleveleinkben alig olvasunk földművesekről, mert „ebben a korban a földművelést még nem tartották a paraszti ember jellemző foglalkozásának" (V. 321. 1.). De — folytatja tovább — nem csak a földművesnek nevezett szolgák foglalkoztak szántásvetéssel; az oklevelek (pl. az ökrökkel és ekével együtt adományozva őket) burkoltan utalnak is a servi és mások mezőgazdasági termelésére. Szellemes bizonyítással mutatja ki, hogy az aratores kifejezés azokat a csaladokat takarja, amelyek a földesúri magángazdaság kötelékében, elsősorban a körülhatárolt uradalmi területeken dolgoztak. Ezt a valóban kitűnő ötletét azonban, mely a korai villikációra deríthetne fényt, nem dolgozza ki. Siet levonni az eredményt, hogy a földművelés elterjedtségének mériéüét a földesúri népek 35 1. m. 50. 1. 38 H. Mitteis: Lehnrecht und Staatsgewalt (Weimar 1933) 38.1.78. jegyzet. A művet Váczy ismertette, Századok 1938, 356—360. 1. 37 A fordítást 1. Szilágyi i. m. 11. 1., csak ő „rabszolgával"-t írt. 38 SZIE I. 331—332. 1. /
