Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 513 szolgáltatásai és foglalkozása alapján nem lehet meghatározni (V. 317— 326. 1.). Újból hangsúlyoznom kell, hogy nem vállalkoztam a XI—XII. századi gazdaságtörténet megírására. Most is csak azt szeretném megvilágítani, helytálló volt-e a két korai oklevél — pusztán illusztrációként adott — értelmezése? A Váczy-megkövetelte „kellő logikai szigor" (V. 272. 1.) alkalmazásával azt kell mondanunk: ha már az államalapító két fontos törvénycikke a földművelés haladásáról tájékoztat, és ha okleveleink csak burkoltan utalnak a szántóvetőkre, aklcor az eke szereplése alapján és a többi foglalkozásokra figyelemmel a mansiones, familie servorum és hasonló kifejezések mögött elsősorban földműveléssel foglalkozókat kell látnunk. A tihanyi alapítólevél felsorolásának kezdete a munkást és munkaeszközét szuggesztíven állítja egymás mellé : . . . aratra XX cum LX mansionibus vinitores cum vineis XX ... 39 Pannonhalmán (1083—1095) is indokolt a földművelésre való következtetés. Az oklevél valóban csak 140 „szolgacsaládot" említ, akik nem szőlőművelők, halászok, kanászok, pásztorok, sütők, szakácsok, tímárok, szűcsök, mosók, ácsok, kovácsok, pintérek vagy esztergályosok, és nem is tartoznak az ekével és a szőlőműveléssel nem szolgáló minister (lovas szolga, harcos és birtokkezelő) réteghez (B. 129. I.).40 A munkamegosztásnak ilyen előrehaladása mellett nem kell-e arra gondolnunk, hogy ez a szolganép elsősorban a kolostor élelmezését látta el? A későbbi adatok alapján felmerülő kétséget — hála Váczy szellemes megoldásának — most már elháríthatjuk, nem kell minden servus utódát az aratores között keresnünk. Nem is szólva arról, hogy a XIII. század eleji utódok keresésében a jeles kutató időnként az adatok „kritikai megrostálása" útján (V. 272. 1.) kihagy egyes utalásokat a földművelésre, mint pl. a Pannonhalmához tartozó Hegymagas (Apáti) 62 családjának 12 ekére való földjét, amely mellett a két ember istállószolgálata alig lehet jellemző (V. 319. I.).41 De Váczy azt is kimutatja, hogy az említett szolgák eredetileg bármilyen szolgálattal tartoztak uraiknak, és még később is az új tulajdonos szabhatta meg ezt. „Ebből a robot-szolgáltatás egész rendszere fejlődött ki, de idővel a hagyományok ereje a szolgáltatásoknak különböző köreit alakította ki és ezzel korlátokat emelt a földesúri önkénynek elébe" (V. 320. I.).4 2 Azt persze senki sem tagadhatja, hogy aki servus, sokféle módon köteles urának szolgálni, de hogy a hagyományok ereje csinált volna a mindenesből szántóvetőt, azt elfogadni nem lehet. A hagyomány, amelyet magam is gyakran emlegettem ilyen értelemben, nem valamilyen misztikus erő, hanem a társadalmi osztályok, rétegek ideológiai fegyvere a jobb életért, illetve az elnyomás fenntartásáért vívott harcukban. A pannonhalmi okleveleknél alig van jobb bizonyítók arra, hogyan küzdöttek kevesebb teherórt, jobb életért — 39 Panni., rendt. X. 493.1. Itt valóban „ekét" és nem „ekealját" kell érteni; az adományozott ekék száma természetesen a termelési kapacitást is kifejezi. Erdélyi László egyébként (X. 450. 1.) ugyancsak „egy eke földről" és „földműves vagy szántó szolgákról" beszél. 40 Uo. I. 692. 1. 41 Uo. I. 779. 1. hozzá 304. 1. 42 A magam kiemelése. 20 Századok
