Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Vita - Bónis György: Válasz Váczy Péter „Néhány kérdésé”-re 498
VÁLASZ VÁCZY PÉTER ..NÉHÁNY KÉRDÉSÉRE' 505 ha csak egy kis résszel nem ért egyet. Az „István király" első fejezetének első lapjaihoz (B. 7—9. 1.) és a „Gazdálkodás és társadalom" c. fejezetéhez (B. 57—79. 1.) Váczy mintegy 67 lapnyi megjegyzést fűz (V. 272—341., kivéve 333—335. 1.), az államalapításról, államszervezetről, vármegyéről és egyházról írt négy fejezetemhez mintegy 6 lapon foglal állást (V. 333—335., 341—343. 1.), István és családja történetéhez egy bekezdésben, a történeti IstváA'-kép kialakulásához egy fél mondatban. Az egyenes beszéd az lett volna, ha megmondja : a könyvnek mintegy egyhetedét elnagyoltnak, hiányosnak, rossznak tartja, a többivel szemben nincs — vagy csak helyenként van — kifogása. A Századok nagyobb oldalait f gyelembe véve a ruházat, lakóhely és közlekedés Váczynál négyszer, az életmód, pásztorkodás és földmüvelés közel ötször akkora helyet kap, mint a megbírált munkában. A szerző szakterületétől legtávolabb eső frontszakaszra irányítja nehéz ütegeit a bíráló, a járatlan olvasóban azt a benyomást keltve, hogy ezzel az egész művet tönkrezúzta. Könnyű lenne megfordítani ezt a módszert. Ha a szerző „nem mozog elég otthonosan ebben a félbarbár környezetben" (V. 291. 1.), a bíráló láthatóan a civilizáció egyik jelenségét, a jogot ismeri hiányosan. Amikor pl. Lüttich „híres jogi iskoláját" említi a X. században (V. 268. 1.), annak az évtizedek óta megcáfolt régi álláspontnak hívévé szegődik, mely a bolognai egyetem keletkezése előtt a szerény jogi ismereteket közlő arfes-iskolákban is jogi oktatást látott.15 Vagy amikor Ottó freisingeni püspököt nemcsak filozófiai szellemnek, hanem ,,államfő"-nek is minősíti (V. 315. 1.), nyilván túl- -becsüli a püspökségében világi hatalmat is gyakorló egyházfő méltóságát, vagy talán az államfő és az államférfi fogalmait cseréli össze. Az idézett latin szövegnek az a fordítása is érdemelne egy-két glosszát, amely szerint a Kálmán-kori első zsinat 69. cikkében állítólag „tilalmazza olyan szolgáló iskolai oktatását, ki csak az úr akaratából hagyhatja el a szolgálatot" (V. 340. 1.), felcsillantva a cselédlány előtt azt a lehetőséget, hogy ura éberségét kijátszva — klerikussá legyen.1 6 Másutt is tetten érjük bírálómat, hogy nem tudja, mikor ívnak a halak (V. 294. 1.), vagy hogy a „betakarítás" nem azonos a mag betakarásával (V. 305. 1.). De a polihisztorok kora elmúlt, s a bírálat bírálójának is számolnia kell azzal, hogy egyes területeken járatosabbak, másutt kevésbé otthonosak vagyunk. Most röviden az egyes részterületeket szeretném sorra venni. Ebben Váczynak elvi kijelentése lesz iránytűm, melyet nem minden él nélkül így fogalmazott meg: „Az adatok gondos összegyűjtése és kritikai megrostálása, a szövegek helyes filológiai és történeti átvilágítása, az összefüggések villanásszerű felismerése, s végül kellő logikai szigor és írói ábrázolókészség nélkül —, még a [társadalmi] torvény ismeretében is — csak silány művet fogunk alkotni. A modern történettudomány minden módszertani fortélyára szükségünk van és sok-sok tudásra, gyakorlatra, de mindez kevés akkor, % ha nem egyesítjük az igazságkeresés tiszta szándékával" (V. 272. 1.). A sorrendben azonban nem tudom egészen követni bírálómat; először a termelőerőkkel, majd a termelőviszonyokkal, és utoljára a felépítmény jelenségeivel foglalkozom. 15 L. A római jog középkori történetének újabb irodalma o. kéziratomat. 16 Szilágyi Loránd : Árpád-kori törvények (Bpest. 1951, litogr.) 65. 1. a serviens szót helyesen „szolgáló személy"-nek fordítja.
