Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
490 SZTJHAY MIKLÓS A Tanácsköztársaságnak a birtokos parasztsággal kapcsolatos helyes elvi állásfoglalása a rendeletek szövegében is tükröződik. Így felleljük azt a munkaügyi és népjóléti népbiztosság június 24-én kiadott rendeletében, amely a mezőgazdasági munkások és kisgazdák betegségi és baleseti biztosításáról intézkedik. A rendelet 5. §-a szerint: „Azok a kisgazdák, akik családjuk tagjain kívül rendszerint idegen munkást nem foglalkoztatnak, magukat és családjuk tagjait betegség és baleset esetére önként biztosíthatják."10 6 Ε rendelet már teljesen helyes kritérium, vagyis annak alapján, hogy bérmunkásokat foglalkoztatnak-e vagy sem, tesz különbséget a kisgazdák között. Ε rendeleten túlmenően nem született más olyan intézkedés, amely a parasztságon belüli osztálykülönbségeket figyelembe vette volna, aminek az egyik oka az volt, hogy a módos parasztság birtokát csak rövid ideig, átmenetileg kívánták a tulajdonos kezében hagyni. Erre utal Hamburger Jenő már idézett beszámolója is : „azoknak a megnyugtatására, akiknek a 100 holdon aluli és a 20 holdon felüli birtokok tekintetében aggodalmaik vannak — mert kb. 20 hold az a határ, amelyet meg lehetne hagyni magántulajdonban —, azoknak megnyugtatására szolgáljon az, hogy a 100 hold és a 20 hold közötti birtoktestek automatikusan elsorvadásra vannak ítélve". A továbbiakban kifejti, hogy miért következik az be ; egyrészt azért — mondja —, mivel a fejlettebb szocialista gazdaságokkal nem fogják bírni a gazdasági versenyt. A verseny szempontjából nagy nehézséget jelentenek majd a gazdag parasztok számára a magas munkabérek, hiszen a termelőszövetkezetek megszervezése miatt nehezen, illetve csak magas munkabérekért tudnak majd bérmunkásokat alkalmazni. A elsorvadás másik fontos tényezőjét a bevezetendő telekérték-adóban jelölte meg.10 7 Ugyanakkor tehát, amikor a Tanácsköztársaság vezetői helyesen látták a parasztságon belüli különbségeket, a gyakorlati politikában nem alkalmazták azt. Abból az elvi alapból indultak ki, hogy a szocialista nagyüzemek úgyis hamarosan felszívják ezeket a birtokokat. Téves tehát az a közkeletű megállapítás, mely szerint a Tanácsköztársaság agrárpolitikája abból a helytelen ideológiai alapból fakadt volna, hogy a birtokos parasztság egységes osztályt képvisel.10 8 Amint láttuk, a parasztságot, pontosabban az egyénileg gazdálkodó parasztságot egységesen kezelték ugyan, de világosan látták, hogy a birtokos rétegen belül kizsákmányolók és kizsákmányoltak vannak. * A Tanácsköztársaság vezetőinek a magántulajdonban maradt egyéni parasztgazdaságokat illetően az volt az álláspontjuk, hogy azokat szövetkezeti gazdaságokba tömörítik. Ε téren igen jelentős fejlődés következett be a Tanácsköztársaság alatt eltelt időben ; „eleinte az volt az álláspont — olvashatjuk Hajdú Árpád már idézett beszédében —, hogy hagyjuk a kisbirtokot. Azért kellett hagynunk, mert kevés volt az erőnk ahhoz, ho||y a kisbirtokot is kommunista alapon munkába vehessük."109 Hogy ez az álláspont a Tanácsköztársaság első időszakában általános volt-e vagy sem, annak megállapítása ma már rendkívül nehéz, hiszen csak júniusból és júliusból ismerünk olyan megnyilatkozásokat, amelyekben e kérdésről egyáltalán szó esik. Valószínűnek látszik, hogy kezdetben valóban a fent idézett álláspont uralkodott. Erre vall Kun Béla Bogár Ignáchoz írt levelének szelleme is. Június—júliusban már elég sok és helyes állásfoglalást olvashatunk a kisbirtok szövetkezeti útra való terelésére vonatkozóan. így a Szociális Termelés június 4-i számában a következőket olvashatjuk : „Azt a nézetet vallom, hogy ugyanakkor, amikor a 100 holdon felüli birtokoknak szocializálását megvalósítjuk, ugyanakkor minden rendelkezésre álló és észszerűen alkalmazható eszközzel arra kell törekedni, hogy a megmaradó egyéni gazdálkodásba egyrészt a társas gazdálkodás fogalmát, ahol csak lehet bevezessük (tej-szövetkezet, háziipari szövetkezetek, beszerzési szövetkezetek, értékesítési szövetkezetek stb.) másrészt tagosítás által a racionális egyéni gazdálkodás lehetőségét is megadjuk. Szóval a földbirtok reform nemcsak a 100 holdorj felüli birtokok sorsára legyen befolyással, hanem igenis éppoly intenzíven és egyidejűleg foglalkozzék a meglevő kis- és középparaszt birtokok sorsával is. Súlyos és nagy "«Tanácsköztársasági Törvénytár. V. köt. 1919. 110. 1. "* Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. 1919. 47.1. 108 Ezt az álláspontot képviseli Szemere Vera is a már idézett tanulmányában. 10 » Hajdú Árpád: i. m. 21. 1.
