Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szuhay Miklós: A Tanácsköztársaság agrárpolitikájának kérdéséhez 473
484 SZTJHAY MIKLÓS A termelőszövetkezetekkel kapcsolatban még egy vonatkozásra kell rámutatni, még pedig arra, hogy a Tanácsköztársaság vezetői a pioletáidiklatúia győzelme előtt a termelőszövetkezeteket illetően azon az állásponton voltak, hogy azok es a k icvid ideig maradnak fenn, s átmeneti jellegűek lesznek. A kitűzött cél az állami gazdaságok hálózatának kiépítése volt. Álljon itt ezzel kapcsolatban Kun Béla Bogái Igráehoz 1919. máicius 11-én írt levelének egy része, amely a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének feltételeit tárgyalja: „A földbirtoknak a proletárállam részére való elkobzása, eltiltása magánosok részére végzendő bérmunkáknak a magángazdaságokban. Minden föld az állam tulajdonának nyilvánítandó, és így minden földterület, melyet nem a használója és családtagjai művelnek meg, az állam által műveltetendő a falusi szegénység tanácsai útján. Erélyes küzdelem a földosztás ellen. Ideiglenes rövid átmeneti eszköz lehet e tekintetben mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakítása is."73 Ezzel szemben a június 12—13-án megtartott országos pártgyűlésen elhangzott előadói beszédében már azt olvashatjuk : „Egyesek a termelőszövetkezetek azonnali államosítását kívánják. Ezzel szemben azon az állásponton vagyok, hogy mindaddig, amíg a termelőszövetkezetek révén meg nem kedveltetjük a parasztság kisgazda elemeivel a társas termelést, maradjunk meg a termelőszövetkezeti rendszernél és csak azután vezessük be a tiszta szovjet gazdálkodást."7 4 Ez az álláspont sem hibátlan még, különösen nem, ha mai szemmel nézzük azt, de micsoda fejlődés következett be az eltelt 3 hónap alatt ! Márciusban a termelőszövetkezetekről még úgy esik szó, hogy az csak rövid, átmeneti eszköz lehet, míg júniusban már az egyéni parasztok megnyerésének egyik fontos eszközét is látják benne. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy a forradalmi idők, a forradalmi gyakorlat hogyan hat és hogyan formálja mind a gyakorlati munkát, mind a foriadalmi elméletet. S hogy Kun Béla fent idézett júniusi állás foglalása valóban a megváltozott elvi meggyőződéséből fakadt, azt kellően bizonyít ják az alábbi sorok is, amivel az előbbi állásfoglalását indokolta. „A fejlődés dialektikus menete nem azt jelenti, hogy átugorhatunk egyes fázisokat, hanem azt, hogy okosan, marxista szemüvegen át ítélve meg az eseményeket, forradalmi energiával dolgozunk, hogy megicvidílstk a fejlődés egyes etapjait."75 Jelentős eredménynek kell elkönyvelnünk azt a fejlődést, ami a szövetkezetek terén végbement, hiszen — mint láttuk — a proletárdiktatúra előtt még csak rövid ideig tartó átmeneti megoldásnak tekintették azokat, míg júniusban fenntartásuk szükségessétét már mint az egyéni parasztoknak a szövetkezeti eszme számára való megnyerésének gszköze is indokolja. * A termelőszövetkezetek szervezése nem terjedt ki az összes volt nagybirtokra. Varga Jenő a Tanácsok Országos Gyűlésén a földbirtok szocializálásával foglalkozva anól számol be, „hogy a magyar, meg nem szállott területen több, mint hét millió katasztiális hold van szocializálva, úgy, hogy magántulajdonban csak 6,3 milhó hold maiadt." A nagybirtok szocializálása „a meg nem szállt területen formailag befejezést is nyert. Hangsúlyozom, hogy formailag, mert tényleg a nagybirtok szocializálása sok helyen csak látszatra van még végrehajtva. Sok helyen a régi tulajdonos mint megbízott most is benn ül a nagybirtokon, ott van a kastélyban, ugyanúgy él, mint eddig, ugyanolyan luxust fejt ki, mint eddig, ugyanannyi paripája, hátaslova és cselédsége van, mint eddig. A szocializálás csak forma szerint hajtatott végre, valóságban még sok helyen nem."7 6 A szocializálás forma szerint való végrehajtásáról azonban nem csak ebben az értelemben beszélhetünk —- vagyis, hogy a nagybirtokos mint megbízott ott van a szocializált birtokon —, hanem úgy is, hogy azokon a birtokokon, amelyeken a termelőszövetkezetek létrehozása azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a termelés érdeke csorbát szenved, a szocializálást csak jogilag haitot ák végre. Megszüntették ugyan a közép- és nagybirtok magántulajdon jellegét és a birtok állami tulajdonba került, de továbbra is a nagybirtokos kezében maradt. A szocializálást rendelettel szinte egyidőben jelent meg egy szigorúan bizalmas rendelet, amit a Földművelésügyi Népbiztosság adott ki április 5-én. Ε rendelet, mely " Kun Béla: i. m. 143. 1. 71 Uo. Friss István, aki ,,A Magyar Tanácsköztársaság gazdaságpolitikája" c. cikkében (Társadalmi Szemle 1959. márc. szám) Kun Bélának a fenti sorait ugyancsak idézi, a szövetkezetekkel kapcsolatban megtett fejlődésre nem fordít figyelmet s csak azért bírálja azokat, mert földosztás-ellenesek. " un Béla: i. m. 243. 1. "Tanácsok Országos Gyűlésének naplója. Bpest. 3919. 25. 1.
