Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

ADATOK AZ 1937. ÉVI PÉCSI ÉHSÉGSZTRÁJK TÖRTÉNETÉHEZ 457 adásából az tűnt ki, mintha az olasz közbenjárásnak semmi hatása sem lett volna, másrészt mintha az olasz követ a magyar álláspont helyességét belátta volna. Kérdésemre, vajon a minimálbéreket az összes magyar bányákra akarják-e kiterjeszteni, azt mondotta az államtitkár, hogy erre eddig semmi ok sem mutatkozik, eddigelé azonban ezt a rendelkezést a bányák 38%-ban foganatosították. Közben a GYOSZ-nál is érdeklődtem az említett rendelet alkalmazásáról és végrehajtási módozatairól és azt a felvilágosítást kaptam, hogy az ipar nagyon megérezte e rendelet hatását. A vegyes bizottságokban a munkások a vádlók szerepét játsszák, és az érdekelt vállalatok tisztviselői radikálisabbak a munkásoknál. Ilyen eljárás folyik most a textiliparban és az nagyon meg is ijedt, mert ott az a törekvés látszik érvényesülni, hogy a keresetek jó átlagát tekintsék a rögzítendő bérminimumnak. Chorinnal is kerestem az érintkezést, de ez nem sikerült. Vidával azonban beszéltem, aki a mi helyzetünk után érdeklődött, mire röviden vázoltam az események folyását. Vida elsőben is azt gondolta, hogy a bányaiparban a bérminimum megállapításával kapcsolatban semmi aggodalmai nincsenek, mert véleménye szerint a bizottságnak a bérek országos átlagát kellene alapul Tennie. Ha ezután a borsodi és nógrádi bányák nálunknál alacsonyabb béreit összehasonlításba vennék, ez az eljárás ránk nézve semmi veszedelmet sem jelentene. Vida a beszélgetésbe Vizer igazgatót is bevonta, aki azonban nem osztotta ezt az elgondolást. Vizer szerint a bérminimumot minden bányára külön, önállóan határoznák meg és a hazai bányaiparra nézve kívánatos volna, ha a bérminimum hatósági megállapítására egy precedens esetet sem engednénk bekövetkezni. — Ezek ugyanis azt gondolják, hogyha nálunk ama bizonyos 8%-nál nagyobb bérkövetelésről nincsen szó, amely előbb vagy utóbb véleményük szerint megszüntethető lesz, mi esetleg egy, a 8%-nál is kisebb engedmény árán az egész kérdést megoldhatjuk. Legrosszabb esetben a 8%-ot is meg lehetne adni és benső rendelkezésekkel a bérezést oly mértékben csökkenteni, mint ahogy azt elgondolásuk szerint emelnénk. Kérek lehetőleg azonnali utasítást a) a magyar kormánnyal szemben való további magatartásomra vonatkozólag, b) milyen legyen Chorinnal és Vidával való kapcsolatom, c) vajon a helybeli olasz követtel érintkezésbe lépjek? Mintha hallottam volna, hogy ő másképp mondotta el intervencióját az iparügyi miniszternél. Talán jó lesz, ha közvetlenül tőlünk is kap információt, d) vajon hasonlóképpen keressem fel az osztrák követet is? Kiváló tisztelettel alázatos szolgája Dormándy s. k."3

e Dormándy jelentéséből a társulat álláspontja a maga leplezetlenségében tűnik ki. Sajnos arra vonatkozóan, hogy Dormándy Bécsből milyen utasításokat kapott, nem maradt fenn dokumentum, de az események menete azt látszik bizonyítani, hogy a társulat újból a provokáció területére lépett. Arra vonatkozóan sincs adat, hogy előre kitervezett manőverről volt-e szó, avagy csupán a vasasi bányatelepi vezető, Stubna Viktor, egyéni akciójáról, melynek célja a bérmozgalom erőszakos úton való felszámolása volt. Ettől kezdve az események feltartóztathatatlanul ós villámgyorsan követték egymást. Február 22-én, hétfőn — amint a pécsi bíróság ténymegállapítása leírja — ,,...délelőtt Stubna Viktor felügyelő, a vasasi bányaüzem vezetője, felkereste a vasasi Thomen aknában dolgozó Raub János bányászt, a vasasi munkásság helyi pártelnökét és tudomására adta, hogy aznap délután egy 30 tagú csoportot fog maga elé rendelni, s előttük nyilatkozni fog. Ε napon 2 óra tájban nyilatkozott is e felügyelő a csoport előtt olyképp, hogy nyugodt és komoly munkára serkentette a munkásságot ős egyúttal közölte a csoporttal, kezében egy papírlapot tartva és arról olvasva, hogy béremelési ügyükben valószínű, hogy tárgyalnak valahol, habár nem ismeri a dolgokat és béremelés esetén a DGT-nek több szénrendelésre lesz szüksége, vagy esetleg több munkást kell elbocsátani, mert a DGT csak így tudja a veszteséget pótolni. Amikor a felülgyelő közléseit befejezte, a csoportban jelenlevő Raub János ingerülten mondta a felügyelőnek »szóval nincsenek tárgyalások« s erre a felügyelő azt válaszolta, hogy no ferdítse el "KGl-DGT Big. Szabolcs igazgató iratai. 1937.