Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
42 ' NEMES DEZSŐ leszteni, mert politikai segítséget kapott a szociáldemokrata összeesküvők és kapitulánsok széleskörűvé vált bomlasztó munkájától. Haubrich és társai június 24-én visszatáncoltak a nyílt árulástól. (Az ellenforradalom később felelősségre is vonta őket ezért.) Az északi hadjárat politikai hatása és a budapesti munkásság eltökéltsége a tanácshatalom védelmére, — az antant előtti meghátrálásról folyó viták és az ellenforradalmi zendülések ellenére is — sokkal erősebb volt, mintsem hogy Haubrichék vállalhatták volna a nyílt árulást, kockáztatva azt, hogy osztozzanak a fehérgárdisták kudarcában. A szlovákiai visszavonulás után azonban — amikor az antant a szociáldemokratáknak azt ígérte, hogy őket fogja támogatni a tanácskormányt felváltó új kormány megalakításában — nyíltabban és aktívabban léptek fel a proletárdiktatúra feladásáért, a tanácskormány lemondásáért. Nem is titkolták már az antanttal folytatott szégyenletes tárgyalásaikat. Az ő gondjuk ekkor már csak az volt, hogyan kerülhetik el azt, hogy — osztozzanak a proletárdiktatúra bukásában. A Vörös Hadsereg július 20-án kezdte meg támadását a tiszai fronton, a román megszállók ellen. S Böhm július 21-én Bécsbe ment, hogy az antant megbizottaival a tanácskormány eltávolításáról és szociáldemokrata kormány létesítéséről tárgyaljon. Ottó Bauerók voltak a közvetítők. Erről Böhm emlékirataiban finoman így vall : ,,Αζ antant bécsi megbízottai, még Bécsbe érkezésem előtt, kapcsolatot kerestek osztrák szociáldemokratákkal s igyekeztek rávenni őket arra, hogy közvetítsék a velem való érintkezést." Nos, ez az „igyekezet" teljes sikerrel járt. Böhm eléri, hogy a tiszai-hadművelet megindulása idején a Tanácsköztársaság hivatalos követeként Bécsbe induljon, ahová július 21-én meg is érkezett. Emlékiratai szerint 23-án tárgyalt először Cunninghammel, majd másnap, 24-én is, amikor Cunningham közölte a szociáldemokrata kormány megalakításának feltételeit. Személyi feltételei is voltak a kormány összetételére vonatkozóan : legyen benne Haubrich, Ágoston és Garami.70 Még július 24-én oda érkezett Weltner Jakab és Peyer Károly is, akik bekapcsolódtak a tárgyalásokba. 25-én Hoover a párizsi békekonferencián már ezt közli ; „Böhm a szövetségeseknek javaslatot terjesztett elő Bécsben. . . ha a szövetségesek őt megfelelően támogatják. . . készségesen felállít egy szociáldemokrata kormányt, melynek ideiglenes diktátora ő lenne." Balfour kijelentette : „Mind a négy országban (értsd : Franciaország, Anglia, Olaszország és az USA —• N.D.) vannak olyan véleménycsoportok, amelyek tényleg nem bolsevikok, de bizonyos rokonszenvet éreznek a bolsevik program iránt. A közönség e részei igen erősen ellenzik a bolsevikok elleni katonai akciót. Mindezeket a hátrányokat el lehetne kerülni, ha Böhm segítségével járnának el."71 Amíg a Vörös Hadsereg harcosai, kiutat keresve a súlyossá vált helyzetből, megkísérelték a román megszállók visszaszorítását, Böhmék a proletárdiktatúra megbuktatására való készségükről, részvétük feltételeiről és a részükre megállapítandó feladatokról tárgyaltak az antanttal. A tárgyalások tényét nem is titkolták, a tartalmát illetően viszont már diszkrétebbek voltak. A tiszai fronton — Julierék áruló tevékenysége és a hátország nehéz politikai helyzete ellenére — a Vörös Hadsereg egyes egységei néhány helyi 70 Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. 444—446. 1. 71 Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. The Paris Peace Conference 1919 — 1946. 7. k. 254-255. 1.
