Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE 43 ft csatában győzelmet arattak, de a nagy túlerővel s a katonai vezetés árulásával megbirkózni nem tudtak. Bizonyos kezdeti sikerek után a támadás összeomlott és megindult a francia-román ellentámadás. A tanácskormány két nappal a román megszállók budapesti bevonulása előtt, 1919. augusztus 1-én a Budapesti Munkástanács utolsó ülésén bejelentette lemondását. A hatalmat — az antant „sakkhúzásának" megfelelően — szociáldemokrata kormány vette át ; a hírhedt Peidl-féle szakszervezeti kormány. Az antant úgy látszik mégis jobbnak látta, ha nem Böhm kerül ennek a szolgakormánynák az élére, hanem Peidl Gyula — egyike ama három szociáldemokrata vezérnek, akik 1919. március 21-én a Tanácsköztársaság kikiáltása miatt kiléptek a pártból, s megtagadták a Tanácsköztársasághoz való csatlakozásukat. (A másik kettő : Garami és Buchinger volt.) Haubrich, Garami és Ágoston helyet kapott a proletárdiktatúrát felszámoló s a kapitalizmust visszaállító első ellenforradalmi kormányban. Ez a kormány polgári demokráciát hirdetett, de polgári demokráciájával együtt rövid életűnek bizonyult. Ténylegesen a nyílt ellenforradalmi diktatúra szálláscsinálójának szégyenletes szerepét töltötte be. * A Magyar-Tanácsköztársaság nagy történelmi tetteket hajtott végre az új szocialista rend megteremtéséért, a nemzet függetlenségének védelméért és a szocialista világforradalom támogatásáért vívott harcában. A külső imperialista túlerővel áe a belső ellenforradalom erőivel, az ingadozással és az áruló kapituláns erőkkel kellett állandóan viaskodnia. 133 napos hősies küzdelme elbukott. Legyőzte az antant katonai intervenciója, melyet támogatott a hazai burzsoázia nyílt nemzetárulása, a Tanácsköztársaság nehézségeit ós hibáit ügyesen kihasználó és belső nehézségeit növelő ellenforradalmi aknamunka, különösen pedig a proletárhatalom sáncain belül végzett frakciós szociáldemokrata bomlasztás. Túlerővel, külső imperialista túlerővel szállt szembe a Magyar Tanácsköztársaság. Ebből azonban nem következik valamiféle fatalista állásfoglalás, hogy bukása talán végzetszerűen elkerülhetetlen volt. Nem, nem volt elkerülhetetlen! Ha a szlovákiai visszavonulás helyett folytatódik Szlovákia felszabadítása és kiépül a Szlovák Tanácsköztársaság, akkor a két proletárhatalom további időt nyer. Az időnyerés — ami a Tanácsköztársaságra nézve létkérdés volt — számottevő lehetőséget rejtett magában. Az időnyerés többek között lehetővé tette volna a) a Tanácsköztársaság hibáinak, ezek okainak mélyebb feltárását és hatékony harcot a hibák kijavításáért, továbbá a proletárhatalomhoz hű erők tömörítését, a kapituláns erők hatékony elszigetelését, b) a Szovjet-Ukrajnával, s így Szovjet-Oroszországgal való közvetlen területi kapcsolat megteremtését, c) s egész Szlovákia felszabadítása nem utolsó sorban új lendületet adhatott az európai proletárforradalomnak, mindenekelőtt közvetlenül a szomszédos országokban, különösen Csehországban és Lengyelországban, de más országokban is. Ezek a lehetőségek nem utólagos fantázia szüleményei — amilyenek igen könnyen születnek —, hanem reális lehetőségek. Azonban olyanok, amelyek nem az események automatikus menetéből adódnak, hanem csak sikeres harcban válhatnak lehetőségből valósággá. Nem azért kell erre utal-Tiunk, hogy a történelmi fantázia útjára lépjünk, s azt taglaljuk, hogy mi
