Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

456 SZEKERES JÓZSEF a társulat tovább folytatta a befolyása alatt álló újságokban a munkások bérmozgalmának kompromittálását. Ezek a lapok arról írtak — a társulat adatai alapján —, hogy a helyi vizsgálatok első eredményei szerint „megint külföldi kommunisták" mozgolódásáról van szó. Ezzel a váddal azt kívánták elérni, hogy a mozgalom elszigetelődjék, hogy a bányászok szomorú sorsával kapcsolatos rokonszenvérzést felszámolják. Szükség volt erre, mert a szociáldemokratákon kívül a különböző jobboldali szervezetek lapjaiban is cikkek jelentek meg a pécsi állapotokról. Az adott helyzetben azonban ez a máskor jól bevált taktika nem hozta meg a kellő eredményt. Így az iparügyi minisztériumban is, miután látták, hogy a társulat befejezettnek tekinti az egész ügyet, nem nagy kedvvel ugyan, de mert a főispánt mégsem hagyhatták támogatás nélkül, hozzákezdtek a tárgyalásokhoz. Petneházy államtitkár magához hivatta Dormándy Géza ny. tábornokot, a DGT magyarországi képviselőjét. Kettejük érdekes tárgyalását ismerteti Dormándy Bécsbe intézett jelentése. „Sztrájkügy Pécs 1937. február 22. Igen tisztelt Udvari Tanácsos "Űr ! Meghívást kaptam ma Petneházy államtitkárhoz, aki a pécsi helyzet után érdeklődött. Azt válaszoltam, hogy értesítéseink szerint az ügynek jelenleg nincsen jelentősége, mert a munkások tudomásul vették elutasító válaszunkat, de megfelelő időben, mint kijelentették, követeléseikkel újra elő fognak állni. Megismételtem szándékunkat, hogy a Társaság bizonyos engedményeket fog tenni a munkásságnak, saját elhatározásából, mihelyt ehhez a szükséges előfeltételek meglesznek. Az államtitkár erre azt válaszolta, hogy a főispán jelentéseiből a helyzetet másképp látja, mert a legutóbbi vasasi munkásgyűlést is a főispánnak csak avval sikerült iecsendesítenie, hogy az ipari minisztériumban folytatandó tárgyalásokra utalt. Nézete szerint valaminek tehát történnie kell. Vagy a Társaság rendezi az ügyet munkásaival és pedig néhány napon belül, vagy pedig a kormány lesz kénytelen a kereskedelmi miniszter 52000/1935. sz. rendeletét végrehajtani, amely életre hívja az egyes iparágakban a legalacsonyabb bérezést megállapító munkabér bizottságot.3

5 Újra kifejtettem az államtitkár előtt Társaságunk gazdasági okfejtését, mely szerint a munkásság bérmozgalma sem gazdaságilag nem volt határozott, sem pedig kiegyenlítőleg megalapozott. A megegyezés lehetőségét elrontotta a főispán állásfoglalása. Politikát vitt bele a dologba. Ha ezt a követelést teljesíteni kell, akkor ennek pénzügyi kielégítéséről nem nekünk kell gondoskodnunk. Ilyen erőszakos kényszerítő okok alkalmazása indokolatlan és jogtalan, ilyen rendelkezések ellen a Társaság természetesen ott fog védelmet keresni, amelyek erre hivatottak (az osztrák és olasz kormánynál), másrészt pedig a legalacsonyabb bérek megállapítása, ha ez tényleg bekövetkezik, a Társaságot nem kötheti meg abban, hogy hány munkanapon hány munkást foglalkoztat. Az utóbbira az államtitkár megjegyezte, hogy ez ellen semmit sem tehet ugyan, de ez alkalommal szabaduljunk meg végre a nyugalom megzavaróitól. — Közölte továbbá, hogy az olasz követ elmúlt pénteken az ügyben az iparügyi miniszterrel már tárgyalt, a helyzetet előtte megvilágították, mire a követ kijelentette, hogy ő tulajdonképpen csak egy utasításnak megfelelően járt el. Az államtitkár elő" Magyarországon az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása után a kizsákmányolás legkíméletlenebb módszereit alkalmazták. A munkások jogainak védelmére semmiféle törvényes rendelkezést nem hoztak. A gazdasági világválság után, a harmincas évek második felében mégis bizonyos szociális törvényeket hoznak — az európai országok között csaknem utolsónak—.amelyek már hossú évek óta voltak esedékesek. A munkaidőt 8 órában rögzítették, minimális munkabéreket állapítottak meg stb. Az intézkedések eélja az osztályharc leszerelése, a munkásosztály „nyugalmának" biztosítása és „visszavezetése a nemzeti gondolathoz", továbbá a háborús előkészületekkel kapcsolatban a „szociális béke" megteremtése, mely a szilárd hátországot biztosította. A gazdasági válságot követő években nagy munkaerőkínálat alakult ki és' ez kedvező helyzetet teremtett a tőkéseknek a bérek leszorítására. Ilyen viszonyok között a munkások minimális bérek megállapítását követelték és a kormány a fenti meggondolások jegyében, különösen azon iparágakban, ahol állandósultak a bérmozgalmak, a legkisebb munkabérek megállapítására bizottságot küldött ki. A tőkés érdekképviseletek a szociális törvényhozás intézkedéseit elfogadták, mégis az egyes tőkés csoportok, mint pl. a bányarészvénytársaságok is a legélesebben gzembeszáltak a bérmegállapító bizottságok kiküldésével, mert ezek egyes iparágadnál bizonyos béremelést állapítottak meg. A demagóg célzatú intézkedések által okozott átmeneti javulás csupán rövid ideig éreztette hatását, mert a háború kitörésekor a kormány felfüggesztette a korábban törvénybe iktatott, de még több területen meg sem valósított szociális rendelkezéseit. (Ránki György : Magyarország gyáripara a második világháború előkészítésének éveiben [1933—1938]. Kandidátusi disszertáció. 347—57. I.)