Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438

444 SZEKERES JÓZSEF mány irányvonalának megfelelően, mind a főispán, mind a főszolgabíró igyekezett a munkások elégedetlenségének megszüntetésével, illetve helyzetük kismértékű javításával kivonni őket a szociáldemokrata befolyás alól. Ez tűnik ki a pécsi bányaigazgató 1937. év elejéről keltezett s a bécsi központhoz intézett jelentéséből, melyben összefoglalót ad a bányászok mozgalmáról : „A szociáldemokrata munkások vezetői a francia szociáldemokraták győzelmének hatása alatt bizonyos követelésekre és ezekkel összefüggő sztrájkra tesznek előkészületet. Hírszolgálatunk jelentései megerősítik a munkásvezetők ezen szándékát, s különösen a vasasi munkásvezetők magatartása napról-napra mind kellemetlenebbé válik. A már régen elfelejtett ottani események feletti panaszokkal hozakodnak elő és kísérleteket tesznek az üzemvezetésbe való beavatkozásba. A Belügyminisztériumnak erről már tudomása van s a politikai hatóságok ez ügyben tett jelentését az iparügyi miniszterhez továbbította. Az itteni bányakapitányság vezetője, Kerényi bányafőtanácsos alkalmat adott arra, hogy e jelentésbe betekintsek és egyben közölte velem Aliquandeí miniszteri tanácsosnak — — a legfőbb bányahatóság új vezetőjének — értesítését, hogy mind Szily miniszteri tanácsos, mind Petneházy államtitkár hajlandók bennünket az izgatók eltávolításában támogatni. Kerényi bányafőtanácsos felszólított engem, hogy fenti jelentéssel kapcsolatban foglaljak állást és egyben válaszoljak Aliquander miniszteri tanácsos következő kérdéseire : Célszerű volna-e a sztrájkot megelőzni és milyen módon? Erre vonatkozó véleményem a következő : Hogy az iparügyi miniszter utólagos szemrehányását kikerüljük, javaslom, hogy a munkásoknak mindazt megadjuk, amit a Társaság a mostani időben megadhat. IIa ezzel nem elégednének meg, ami a mostani^viszonyok között — tekintettel a franciaországi helyzetre — várható is, akkor az izgatókkal sztrájk esetén gyökeresen kell eljárni, annál is inkább, mivel az egész világ előtt bebizonyítottuk, hogy a lehetőség határáig mentünk el és ezzel a hatóságok és a minisztérium együttérzését még inkább biztosítottuk. A munkásságnak általunk is ismert követelései a következők : 1. A 6 illetve 8%-os bércsökkentés megszüntetése. 2. A családi pótlék felemelése. 3. Az egyes munkáskategóriák előléptetési rendszerének visszaállítása, miként az a béliében volt. » 4. A gyógyfürdők használata a beteg munkások részére. A fenti követelések 1. és 2. alatti pontjának teljesítéséről csak abban az esetben lehet szó, ismert okok miatt, ha a kokszszén termelése a norjpális menynyiséget eléri, ha a MÁV megfelelő rendeléseket biztosít és mohácsi széntelepünk anyagmennyisége kellő mértékben csökkenni fog.1

5 A 3. pontra vonatkozóan lehet némi engedményt kilátásba helyezni, de semmi esetre sem olyan mértékben, mint az a békében volt. Ami a 4. pontot illeti, már ma is mindent megteszünk, a Társláda pénzügyi helyzetének megfelelően és ezidőn a tavalyi 30 munkással szemben már 61 embert utaltunk a harkányi gyógyfürdőbe. Ezzel szemben ajánlatunk az, hogy közzé tehessük, miszerint a munkásságnak ezidén is hajlandók vagyunk, a tavalyihoz hasonlóan, ezidén is őszi és téli segélyt adni a szeptemberi kereset 20%-ának megfelelő összegben. Ε segély folyósítását azonban azon feltételhez kötnénk, 15

A pécsi kőszén — a komlói kőszénnel együtt — Magyarországon az egyedül alkalmas szén, amelyből koksz készíthető. A pécsi bánya szenét a Pécsi Kokszművek Rt. dolgozta fel. Ez a részvénytársaság a Sorg-család tulajdonában volt, de ezekben az években termelése igen jelentéktelen a válság következtében összezsugorodott kokszigény miatt. 1937 februárjában a.vállalat 700 000 pengővel volt adósa a DGT-nak. A MÁV — a magyar állam — a pécsi szénbányák termelésének 15—16%-át vette át évente. Ily módon a termelés nem jelentéktelen részét közszállításként, évről-évre, kedvező árak mellett lehetett eladni. A mohácsi szénaktárban felgyűlt szén mennyisége 1933 óta állandóan fogyott, de különben is a társulat üzleti politikájának szerves részét képezte a mohácsi raktárban a bánya másfél, két havi termelésének megfelelő mennyiségű szén felhalmozása. Ez a széntartalék biztonságot nyújtott a saját szénszükséglet fedezése tekintetében és lehetővé tette a kedvező konjunktúrák kihasználását valamint a sztrájkmozgalmak anyagi károsodás nélkül történő átvészelését. De jól lehetett felhasználni a közszállításokkal kapcsolato^árgyalások alkalmával is a mohácsi s^énraktárt — hivatkozni lehetett a bánya kedvezőtlen üzletmenetére —, Wlott erről szó sem volt, csupán üzleti fogásként szerepeltették a mohácsi szénraktárt. 1933. dec. 31-én még 1 087 433 q szén és koksz volt Mohácson, de 1936. dec. 31-én már csak 658 432 q.