Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438
ADATOK AZ 1937. ÉVI PÉCSI ÉHSÉGSZTRÁJK TÖRTÉNETÉHEZ 443 azt megkívánja. A bányászok vezetői — a 4000 közül mintegy 150—200-an — zömükben becsületes, a munkások sorsát javítani akaró emberekből kerültek ki. Mindannyian tagjai voltak a szakszervezetnek vagy a szociáldemokrata pártnak, de ez nem azt jelentette, hogy fenntartás nélkül elfogadták a pártvezetés ingadozó, sok esetben elvtelen megegyezésre hajlamos politikáját. * Az 1937. évi éhségsztrájk Vasas bányatelepről indult kï s ez nem volt véletlen. Ezen a telepen volt a legtöbb gyermek11 s itt érezték leginkább a gazdasági nehézségeket, itt volt a munkások között a legerősebb az egybetartozás tudata, a harcos, összetartó szellem s a legnagyobb elszántság valamint szervezettség. De itt voltak a legjobb munkásvezetők is. A párttagok száma mindössze 9, a szakszervezetieké pedig 29 fő volt, de befolyásuk a munkásokra — akik mintegy 400-an dolgoztak a vasasi telepen — a legteljesebbnek mondható. A vasasi szociáldemokrata pártszervezet és szakszervezet elnöke Raub János volt, aki fiatalkorában Kun Béla mellett vett részt a budapesti munkásmozgalomban. Már 16 éves kora óta dolgozott s édesatyja mellett kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A többiek — mindannyian 30 év körüliek — ott nőttek fel a bányatelepeken, részben az idősebbektől, részben saját tapasztalataik alapján ismerték a harcos hagyományokat. Ők nem bíztak a szociáldemokrata vezetőkben, de látták, hogy az adott viszonyok között csak a baloldali munkásokat összefogó párt és szakszervezetre támaszkodhatnak, tudták, hogy ha nyíltan kifejezést adnának nézeteiknek, akkor hamar a börtönök lakói lennének. Rendszeresen hallgatták a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait, elsősorban Kun Béla és az idősek által személyesen ismert Bokányi Dezső, egykori pécsi szociáldemokrata képviselő, előadásait, hírmagyarázatait. De ezekről a rádióhallgatásokról még egyes szociáldemokrata párttagok előtt sem lehetett beszélni s a vezetők csak a legóvatosabb módon adhatták tovább a munkásoknak értesüléseiket. A vasasi munkásvezetők nem voltak tudatos képzett kommunisták, hanem egyszerű becsületes munkás emberek, akik az ellenforradalmi rendszer tervszerű üldözése ellenére kitartottak a szakadatlan harcban a kapitalista kizsákmányolás és politikai elnyomás ellen. De nem voltak már szociáldemokraták sem, hiszen nem bíztak a pártvezetésben, éles osztálytudatuk pedig messzire eltávolította őket a megalkuvás, kiegyezés, munkásérdekeket sértő politikájától.12 A szociáldemokrata párt központi vezetősége felismerte, milyen folyamat ment végbe a pécsi bányászvezetők tudatában, néhány sztrájk alkalmával pedig a Budapestről leutazott vezetők személyesen is tapasztalhatták, hogy a munkások egyszerűen nem hajlandók jóváhagyni a megkérdezésük nélkül kötött semmitmondó megállapodásokat. A szociáldemokrata vezetők igyekeztek is megszabadulni az ilyen munkásoktól1 3 s később az 1937. évi sztrájk alkalmával a pártvezetőségnek ez az álláspontja a gyakor atban is kitűnt.14 A sztrájk előzményei Az élelmiszerek és ruhaneműek fokozódó áremelkedésével párhuzamosan növe-1-edett a bányatelepeken a nyomor. Ez a jelenség a hivatalos szervek előtt sem maradt rejtett, különösen a helyi hatóságok előtt nem, mert szemük előtt történt minden. A kor 11 A Pécsi Kir. Törvényszék a sztrájkolók elítélése alkalmával enyhítő körülménynek alkalmazta a sokgyermekes bányászok nyomorúságos helyzetét s különösen a vasasi telepen uralkodó állapotokat : „Nem kerülte 1 a törvényszék figyelmét az sem, hogy Vasason; a mecsekvidéki kis bányafaluban sokszáz gyermek van, akiknek ellátása a szülőknek súlyos anyagi gondot képez ..." P. I. A. Pécsi Főügyészség iratai 1937. IV. 444. 11 Raub János közlései alapján. 11 Két évvel a sztrájk előtt Szabolcs bányaigazgató a Pest felé haladó vonaton megbeszélést folytatott Bertrand Antal központi szakszervezeti titkárral aktuális bérkérdésekről. Bertrand kijelentette, ha az igazgatóság hajlandó elbocsátott munkásokat visszavenni, akkor minden követelés nélkül fognak dolgozni. „Alulírott azt válaszolta Bertrandnak — írja egy J935. január 25-i szigorúan bizalmas feljegyzésében Szabolcs bányaigazgató — , hogy nem bízik most sem az ő ígéretében, mert nem lát semmiféle garanciát arranézve, hogy a munkások Bertrand ígéretét be fogják tartani. Lehet, hogy az ígéret a vezetőségtől származik, de félő, hogy a munkások között vannak olyan elemek, akik az ígéretnek eleget tenni nem fognak, ellenkezőleg izgatással a tömeg fegyelmét megbontják, minélfogva a vezetőség nem fogja tu lui betartani az igéretét. Bertrand beismeri, hogy az ilyen elemek izgatása lehetséges. — Alulírott erre azt proponálja, hogy Bertrand ismertesse azok névjegyzékét, akiknek a beavatkozása a rendet és a fegyelmet fel fogja borítani, mert ezeket az üzemtől el akarja távolítani. Kérdés azonban az, hogy a munkások ilyen elemek visszavétele mellett nein fognak-e síkra szállni, illetve értük sztrájkba lépni. Bertrand kijelepti, hogy ezen elemek visszavételéért a munkások nem fognak sztrájkba lépni. Alulírottnak arra a kérdésére, hogy eme elemek között nem lehetnek-e kommunista izgatók, Bertrand kijelenti, hogy nincsenek, mert a szakszervezeti vezetőség állandóan figyeli ez iránybíin a munkásokat, de eddig ilyeneket megállapítani még nem tudott. Fentemlített turbulens elemek névsorának mielőbbi átadását megígéri." KGL—DGT Szabolcs igazgató hagyatéka. 1935. január 28. Pro memoria. " Lásd Tolnai József alább közölt nyilatkozatát 1937. febr. 24-ről.
