Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Szekeres József: Adatok az 1937. évi pécsi éhségsztrájk történetéhez 438
442 SZEKERES JÓZSEF Hasonló büntetéseket szabtak ki akkor is, ha a munkás áosoláshoz az előírt deszkamennyiségnél többet használt fel, továbbá, ha a felügyelő véleménye szerint a csilléket nem töltötték meg teljesen. Ez az eset különösen akkor következett be, lia a szenet nagyobb távolságról kellett szállítani a felvonógéphez. A büntetések indokai között sokszor a büntetést kiszabó egyéni véleménye látszott kidomborodni, de ez az önkényeskedés soha sem volt tisztázható, mert a munkásnak nem volt reális fellebbezési lehetősége. Az alkalmi jellegű pénzbüntetések levonásán kívül havonként világítási és lakásfenntartási hozzájárulás, lámpahasználati díj, kereseti adó, rokkant ellátás, nyugbérbiztosítási és betegbiztosítási járulék címén levonták a kereset kb. 10%-át. Negyedévenként bökkentették a bányászok fizetését a közmunkaadó, egyházközségi adó és a különböző párbérek.7 A bányászok keresetét 1933 óta minden lehető módon igyekeztek csökkenteni, ugyanakkor az élelmi és iparcikkek ára a háborús készülődés okozta időleges gazdasági konjunktúra következtében emelkedni kezdett. A létfenntartáshoz feltétlenül szükséges cikkek ára egy év alatt csaknem 10%-kal emelkedett. A társulat pécskörnyékére végzett statisztikai adatfeltárása is hasonló mértékű áremelkedést mutatott ki. Eszerint 1937 februárjában egy négytagú család az élelemtárban havi 9,5%-kal, a külső kereskedésekben 15 — 20%-al drágábban vásárolhatott, mint 1935 júliusában.8 A keresetek ezzel szemben csak lényegtelen mértékben emelkedtek — a társulat kimutatása szerint 1935 július és 1937 január között mindössze 3,1%-kal. Ilymódon a bányászok helyzete a fizetéscsökkentés és a bekövetkezett drágulás következtében 1931 óta kb. 20 — 25%-kal rosszabbodott. Ezért következett be a pécsi bányáknál a magyar viszonylatban szinte egyedülálló jelenség, az évente sokszor több alkalommal is kitört bérharc és bérmozgalom. A bányatelepek politikai viszonyai A pécsi bányászok a századforduló körül, de különösen az 1910-es években zömükben a szakszervezet és a szociáldemokrata párt tagjai. A Tanácsköztársaság bukása után a legöntudatosabb bányászok minden vállalati és közigazgatási nyomás ellenére kitartottak a szakszervezet és az ellenforradalmi rendszer politikai viszonyai között a munkásérdekeket hirdető szociáldemokrata párt mellett. Az 1920-as években jelentek meg a bányatelepeken a keresztényszocialista munkászervezet mellett a kimondottan ellenforradalmi jellegű jobboldali szervezetek, mint a Nemzeti Munkaközpont ós más hangzatos elnevezésű fasiszta szervezetek. Ezek tagsága néhány tucat embernél nem tett ki többet, akik a vállalat bizalmi embereiből kerültek ki s legfontosabb feladatuk a munkások<»hangulatának figyelése s a kommunista gyanúsak bejelentése, leleplezése volt.9 Pécs városa és a bányakerületek az ország vidéki körzeteit tekintve az ellenforradalmi rendszer szemében az egyik legveszélyesebb kommunista gyanús területet képezték. Ismeretes, hogy 1919-ben itt tartotta magát legtovább a munkáshatalom, ide menekültek a fehér terror elől a baloldali magatartásuk miatt üldözésben részesülők. A bányászok között és a város értelmiségi köreiben a húszas, harmincas években állandóan működik az illegális kommunista párt. A rendőrség igen nagy erőfeszítéseket tesz a mozgalom felszámolására, többek között nagyméretű kommunista pereket rendeznek, amelyek várt megfélemlítő hatása azonban elmarad. A kommunista párt itteni képviselői igen jól alkalmazzák a félillegális működés követelményeit : sok esetben a szociáldemokrata párton belül ténykednek. Ezt megkönnyítette az a tény, hogy Pécsett a baloldali, opportunizmustól mentes szociáldemokrata párttagok voltak többségben és a helyi vezetés is az adott viszonyok között helyes politikát igyekezett folytatni. A rendőrség sok esetben a pécsi kerületi párttitkárok között fedezte fel a kommunistákat s ezért sűrűn változtak a városi szociáldemokrata vezetők is.10 Az 1937. évi éhségsztrájk időszakában önálló pécsi kommunista pártszervezet nincsen, de a kommunisták mindenütt megtalálhatók, ahol a bányászok érdekéért folyó állandó harc irányítása, befolyásolása ' KGL—DGT Big. 12 290/1936 Bg. • KGL—DGT Big. Szabolcs igazgató iratai, 1937. • A Nemzeti Munkaközpont tagjait különleges büntetőjogi védelem illeti meg a fennálló szabályok szerint... feladatuk ellátásában sőt bizonyos feltételek mellett fegyverhasználatra is jogosultak." Miskolczy Ägost: A foglalásos sztrájk. Magyar Szemle, 1937. IX. 55. 1. 10 A sztrájk előtti utolsó nagyobb kommunista szervezkedést 1933 nyarán nyomozták ki. Pécsett kerületi bizottság működött, amelynek erős kapcsolatai voltak a bányavidékkel is. A bányatelepeken három helyi bizottság és kilenc sejt tevékenykedett. Összesen 15 személyt tartóztattak le és 35-t feljelentettek az ügyészségen (Baranya vm. főispáni biz. 1931/115).
