Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
428 • JÓNÁS ILONA • nosaként fogták fel, a királyság területén minden a királyé, nemcsak védelmi és igazságszolgáltatási szempontból, hanem ,,ad proprietatem" is.2 0 A központi hatalom centralizációja, a királyi domíniumok növelése, a királyi adminisztráció bevezetése elősegítette a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődését, j A királyi hatalom befolyása és növekedése együttjárt a nemzeti kötelékek elemeinek megjelenésével, majd a nemzet egységének kialakulásával. Ez magyarázza, miért kapcsoló- ; dott össze a nemzeti érzés a monarchikus érzelemmel olyan hosszú ideig, egészen a polgári ' nemzet kialakulásáig. Jóllehet a korai kapitalizmusra jellemző nagy 'G^jjg koreskerlolmi vfiPnllrnsrYWilr, hitelműveletek kívüTésteK Franciaország területén, a százéves hábo rú mégis jel entős gaz- l dasági fellendülést -szakított felbe. Ennek a fellendülésnek a mutatója az a tény, hogy a mezőgazdaságrteTTnelés céljaira (elsősorban Normandiában) újabb földeket vontak művelés alá, hogy fokozatosan kiterjedtebbé vált a gyümölcstermesztés is. A forrásokban említés történik birtokokról, amelyeken viszonylag fejlett, jelentős mértékű bérmunkát alkalmazó gazdálkodás folyt. Ilyen birtok volt például Artoisban az arrasi püspök Thierri d'Hirecon birtoka, az Audenarde grófság2 1 stb. Az északi területen jelentős számú lakosság élt. Egy 1328-as összeírás adatai szerint a párizsi grófság területén 7—8 tűzhelyet lehet feltételezni négyzetkilométerenként. Összehasonlítva ezt az 1374. évi összeírás adataival, vagy a szintén XIV. századi itáliai adatokkal, azt találjuk, hogy a párizsi grófság népsűrűsége, a fővárost nem is számítva, meghaladta az említett tartományokét.2 2 Párizs Nyugat-Európa első városának számított. Nem üzleti metropolis, mint Milánó és Velence, hanem egy nagy királyság fővárosa. Amíg Franciaország korabeli városai vagy mint kereskedelmi, vagy mint ipari központok emelkedtek túl helyi jeleiitőségükön, addig P£jáxs- i pari lag, kereskedelmileg és kulturálisan egyaránt vezető helyen állott. Kiterjedése kb. 430 hektár, a korabeli feljegyzések igen nagyszámú lakosságra engednek következtetni.2 3 Itt éltek a király hivatalnokaival, szolgáival, egyháziak minden rangban, szerzetesek, egyetemi iskolamesterek, diákok, kereskedők, mesteremberek, segédek, munkások, pénzemberek: zsidók és olaszok. Utóbbiak a XIII. század végétől költöztek be Luccaból, Pisából és Firenzéből, s tőkéikkel fellendítették a város kereskedelmét. Gazdagságukat mutatja, hogy amíg a leggazdagabb párizsi polgár, Pierre Marcel 1292-ben 2 900 font jövedelemmel rendelkezett, addig két itáliainak 5 625, illetve 4 700 font s még négynek egyenként 2 500 fontnál nagyobb összegű adóztatható bevétele volt.24 A kereskedelem irányítását a leghatalmasabb társaság, a Szajnán hajózó folyami kereskedők szövetsége tartotta kezében. A szövetség hatalmas átmenő forgalmat bonyolított le és komoly versenyt jelentett a roueni kereskedőknek. Tagjai hajótulajdonosok és nagy tőkékkel rendelkező kereskedők, akik Párizs legbefolyásosabb rétegét alkották. A városi arisztokráciához tartoztak még a pénzváltók és a luxusipart űző céhek mesterei (aranyművesek, szűcsök).2 5 A kézművesség jelentőségében ugyan messze mögötte maradt a flandriainak, az iparágak megoszlása azonban rendkívüli változatosságot mutatott.2 ® A Saint-Denis-ben tartott vásárokra majdnem valamennyi francia városból összejöttek a kereskedők. Párizs mintegy gyűjtőhelye volt, kora minden iparának, kereskedelmének és a legváltozatosabb összetételű lakosságnak. Az a " Fo. 295—296. 1. 81 A mezőgazdasági termelőeszközöket ábrázoló képmellékletek az Audenarde grófság polyptichonjából valók. (Le polyptique illustré dit ..Veil Rentier" de messire Jehan de Pamele-Audenarde. Kiadta L. Verriest. Bruxelles. 1950.) 28 G. Fourquin: La population de la région parisienne aux environs de 1328 (Le Moyen Age, 1956. 1—2. sz. 90—91.1.). " F. Lot: L'état des paroisses et de feux en 1328 (Bibliothèque de l'Éeole des chartes t. XC, 1929) című tanulmányában a XIV. századi adat alapján, amely Párizs városában a Saint-Marcel külvárossal együtt 35 parókiát és 61 098 tűzhelyet tüntet fel, tűzhelyenként 3,5 átlagát számítva 213 000 lélekre becsülte a város lakosságát. Ph. Dollinger: Chiffre de population de Paris au XIV siècle 210 000 ou 80 000 habitants? (Revue Historique, 1956. júl.—szept, 35—44. 1.) című cikkében a város lélekszámát ujabb elemzésnek vetve alá. kétségbevonta az adat hitelességét. Az 1292. évi taille-ra vonatkozó könyvek adatai alapján, amely Párizsban 15 200 adófizetésre kötelezett személyt jegyez fel, a külvárosok lakosságát, az adófizetés alól mentesülteket, a hivatalviselőket, a király szolgáit és méltóságviselőit, a nemeseket, egyháziakat, egyetemi diákokat figyelembe véve, 3.5-ös átlag számításával 1292-ben körülbelül 72 000 lélekszámot mutat ki. Hozzávéve a valószínű növekedést, a XIV. század elejére 80 000 lakosra becsüli Párizs népességét. R. Mois: Introduction à la démographie historique des villes d'Europe du XIV'' au XVIII' siècle Louvain. 1956. c.. számomra hozzáférhetetlen munkájában hasonlóan kétségbe vonva a 200 000-es lélekszámot, Párizsban 70—90 000 főnyi lakosságot tételez fel. '4 The Cambridge Economic History of Europe. Cambridge, 1952. IT. k. 327.1. Pierre Marcel a cikkben tárgyalandó párizsi felkelés vezetőjének, Etienne Marcelnek a nagyapja. A Marcel-család kiemelkedő vagyon után adózott 1313-ban is. Vö. a 26. jegyzetben közölt forrással. 'c Ezekből a gazdag kereskedőkből és városi polgárokból választotta ki a király pénzügyi tisztviselőit. Az új arisztokrácia lovagi szokásokat vett föl, a nemesi életmódot utánozta. C. Cooüle: Les premiers Valois ... 25. 1. "Az 1313. évi adóösszeírásban több mint 300-féle foglalkozási ágat számoltam össze. (Le livre de la taille de Paris, kiadta Kari Micha' lsson. Göteborg, 1951.)
