Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Közlemények - Jónás Ilona: Párizs és a Jacquerie 424
PÁRIZS ÉS A JACQUERIE 429 tény, hogy a XIII. század végén Champagnet a kiiálvság területéhez csatolták, a korábbinál még élénketrBe tette a vidék gazdasági kapcsolatát Párizzsal, amely egyre inkább az észak-francia területek gazdasági centi-urnává fejlődött.27 Bordeauxval egyidőben, a XIV. században indult virágzásnak Rouen, a nagy folyami s egyszersmind tengeri kikötőváros. Lakossága meghaladta a 20 000-et, kiterjedése a 134 hektárt. A champagnei vásárok hanyatlásával párhuzamosan növekedett meg kereskedelmi jelentősége. Évenkénti két nagy vásárán kívül állandó átmenő forgalmat bonyolított le, s valóságos raktára volt az északi és déli területek áruinak. Hajótulajdonosaik az Angliából, Flandriából hozott lent, prémet, ónt, vasat, rezet, festéket, sós halakat Saintonge, Poitou és Burgundia boraival cserélték ki. Ügyleteik kiterjedtek Spanyolországra és Itáliára. Amiens és Orléans szintén nagy területeknek váltak gazdasági központjaivá. A XIH. századtól élénk kapcsolatokat tartottak fenn egymással 'S Loire középső folyása, valamint a Marne, Oise és Somme folyók menti városok is. A Loireon közlekedő kereskedők szövetsége a XIV. században alakult ki. A Marne, a Szajna és mellékfolyói mellett fekvő városok voltak a híres champagnei \'ásárők színhelyei, ahova az itáliai; a "flandriai árukon kívül számottevő tömegű helyi termékekét, vászont, bőrt, szarvasmarhát, bort, gabonát is szállítottak. Az észak-francia területen már bizonyos gazdasági kapcsolat kialakulásáiukkkezdeteit látjuk, amelyben aközponti szerepet Párizs játszotta. A kor gazdasági fejlettségi fokának és a helyi sajátosságoknak megfelelően az egyes területek között bizonyos specializálódás is megfigyelhető. Lille, Chartres, Bourges textil- ós fémipari központok, Normandia főleg vasércet, sót, posztot és szarvasmarhát szállított, Champagne és Burgundia" viszont vásznáról, posztójáról es bóráról volt híres. A kereskedelem jelentős részét tette ki a városok, elsősorban Párizs ellátására szolgáló mezőgazdasági cikkek forgalma. Az észak-francia városok közül Amiens játszott még kiemelkedő szerepet, jelentős gyapjúiparával, nagyszámú céhével. NoTîâ a"céhszabályzatok, céhrendeletek már igen korán megszilárdultak, a város vezetésében és irányításában a céheknek ekkor még nem volt szerepük ; Rouenhoz hasonlóan a városi magisztrátusból itt is hiányoztak a kézművesek képviselői.28 Csak a XIV. századtól növekedett meg a céhek súlya.29 A királynak és a városoknak a XIII. század folyamán kialakult szövetsége a XIV.1 századra bomlásnak indult. A központi hatalom elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy fellépjen a most már ránézve is hátrányos városi kiváltságokkal szemben. Egyre növekvő pénzszükséglctének kielégítése és hatalmának minél szélesebb érvényesítése érdekében gyakran próbált beleavatkozni a céhek irányításába és korlátozni autonómiájukat.30 Törekvése azonban a polgárság erélyes ellenállásával találkozott. A gazdaságilag és politikailag megerősödött városi lakosság szívósan ragaszkodott kiváltságaihoz és szabadságaihoz, s elég ereje is volt megtartásukhoz. Ennek tulajdonítható, hogy a céhek mono- · póliumai továbbra is fennmaradtak. Idővel a leggazdagabb rétegek hivatalokhoz jutottak, a király ugyanis rendszerint közülük választotta pénzügyi tisztviselőit, a városi arisztokrácia egy része nemességet szerzett, földet vásárolt, életmódjában lovagi szokásokat vett föl. A céheken belül a tanulók és munkások elégedetlenségének megnyilatkozásai még csak esetlegesek és korlátozottak. A munkabéreket és a munkaidőt az 1351. évi királyi rendelet szigorúan szabályozta, s bírsággal sújtotta azokat a mestereket is, akik az előírtnál magasabb bérösszeget fizettek munkásaiknak.31 A XIII. század folyamán végbement gazdasági és politikai változások erősen befo-l lyásolták a jobbágyparasztok helyzetét is. A pénzgazdálkodás szükségszerű hatásaként a parasztság társadalmi helyzetében bekövetkezett módosulásokat maga a királyság is e7 Az észak-francia terület gazdasági egységének kialakulásáról Ljublimzkája: i. m. 67—68. 1. 28 J. Kulisclier: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit, 2. kiad. Berlin, 1954. I. k. 188. 1. A dél-francia városokra és a déli területek kereskedelmi forgalmára a cikk nem tér ki, tekintettel arra. hogy csak a királyság központi, illetve északi részének eseményeivel foglalkozik. A déli városok gazdasági, politikai és népességi adatairól igen részletes tájékoztatást ad F. Lot: Recherches sur la population et la superfice des cités remontant à la période gallo-romain. Párizs, 1946 című munkája. 30 Valois Fülöp kísérlete az árak és bérek önkényes szabályozására éppúgy eredménytelen maradt, mint János király kódexe az ipar szabályozására. Csak az 1351. évi árszabályozási rendeletnek sikerült érvényt szerezni. A rendelet kiadásának oka a pestisjárvány után megnövekedett munkáshiány és az ebből következő áremelkedés volt. A 65 fejezetet és 252 cikkelyt tartalmazó ..rendelet a királyság igazgatására" 1351 februárjában jelent meg, s a bérek és árak szabályozásán túl, az áruk minőségéről és az alkalmazható munkások számáról is intézkedett. Bizonyos iparágakban, megtörve a céhek autonómiáját, engedélyezte a rendelet néhány év gyakorlat után a mesterréválás't. A rendelet értelmében a termelés és a piac fölött a király a prévöt-n keresztül a legteljesebb ellenőrzést gyakorolta (163. art.). Levasse,ur: Histoire des classes ouvrières en France depuis la conquête de Jules César jusqu'à la Révolution. Paris, 1859, 392—394. 1. 31 Uo. 231. és 227. art. — A napszámosok 10 déniers-t kaptak élelemmel, vagy 12-őt élelem nélkül. A munka elvégzése után fizetendő bér a munka minőségétől függött. így a posztónyirók a vastagposztó nyírásáért 3 deniers-t, a finom posztókért 4-től 12 deniers összeget kaptak. 133. art.
